hirdetés
hirdetés

Előre gondolkodunk, igyekszünk kitalálni, mit hoz a jövő

A Laurel egy olyan magyar informatikai cég, amelynél állandóan történik valami, folyvást születnek meglepő, új ötletek, fejlesztések, izgalmas innovációk. Nincs ez másként most sem. Legutóbb a régióban egyedülálló fejlesztésről, egy önkiszolgáló pénztárgépről és kasszaszoftverük nemzetközi indulásáról érkezett hír tőlük. Többek között erről beszélgettünk Bessenyei Istvánnal, a Laurel tulajdonosával és fiával, a társtulajdonos Bessenyei Attilával, aki nemrégiben vette át édesapjától a stafétabotot, az ügyvezetéssel járó operatív vezetést a cégben.

hirdetés

Mióta foglalkoztatta önöket az önkiszolgáló kasszarendszer ötlete?

Bessenyei István (B. I.): A Laurelben folyamatosan követjük a technológiai újdonságokat, keressük az olyan megoldásokat, amelyek hatékonyabbá tehetik a kereskedők munkáját. Több mint tíz éve nagy amerikai partnereinknél találkoztunk először az önkiszolgáló kasszarendszerekkel; felismertük a létjogosultságukat, sok energiát fektettünk bele, és már 2007-ben be is mutattuk honosított önkiszolgáló kasszánkat, messze megelőzve a hazai bevezetéseket. Nagyon hittünk ebben a technológiában, láttuk markáns üzleti előnyeit. Akkor azonban a magyar piaci környezet, az alacsony bérek még nem biztosították a megtérülési pontokat, a kereskedők nem láttak benne fantáziát, ezért félretettük az ötletet. Köztudott, hogy a magyar munkaerőpiac az elmúlt években gyökeresen megváltozott, a kereskedelemben óriási lett a munkaerőhiány, különösen a jól képzett munkavállalók terén. Ezzel párhuzamosan ugrásszerűen emelkedtek a bérek, ami egyre nagyobb terheket rótt a kereskedőkre. Mindez tág teret nyitott a retailben a technológiai innovációk számára. Láttuk, hogy segítenünk kell a probléma megoldásában, ennek érdekében számos munkaerőigény-csökkentő vagy -helyettesítő automatizmust építettünk fel mind a back office, mind az eladótér területén – ezek egyike az önkiszolgáló kassza. Mivel a nagy nemzetközi önkiszolgáló kasszákat csak a legnagyobbak tudják megfizetni, mi igyekszünk különböző forgalmú és boltméretű retailerek számára jóval költséghatékonyabb megoldást nyújtani. Célunk az volt, hogy – szervezéssel, programozással – olyan megoldást találjunk, amellyel sokkal gazdaságosabban ugyanazt a tudást tudjuk kínálni úgy, hogy a funkcionalitás ne sérüljön.

Bessenyei Attila (B. A.):Nagyon lényeges szempont volt, hogy amit elkészítünk, az nem tudhat kevesebbet, mint a már működő nagy kasszarendszerek, mert azoknál a sokéves tapasztalat alapján építették be a szükséges funkciókat. A rendszer alapjául az a Laura kasszaprogram szolgált, amely több mint ötezer helyen működik, tehát volt egy nagyon erős, stabil alap, amelyre tudtunk építkezni. A rögösebb utat választottuk, komplex megoldásra törekedtünk. A szoftver teljes egészében a mi fejlesztésünk, a formatervezett házakat saját magunk gyártatjuk Székesfehérváron, a világ legjobb szkennerét és készpénzelfogadó modulját tettük a rendszerbe, a kassza műszaki komponensei világszínvonalúak. A fejlesztésbe fektetett tudásunknak, tapasztalatunknak köszönhetően ez a termékünk sokkal több mint egy eszköz – ez a kassza valóban egy különleges rendszer.

Milyen üzletekben lehet létjogosultságuk ezeknek az önkiszolgáló kasszarendszereknek?

B. I.:Mindazoknál a boltoknál segíthet, ahol a nyitvatartási időben vannak olyan ciklusok, amikor hosszabb sorok alakulnak ki, vagy ahol munkaerő-problémával küzdenek. Ilyen esetekben ezek az eszközök garantáltan segítséget tudnak nyújtani. Egy pénztárhelyre be lehet tenni akár több önkiszolgáló kasszát, és már két ilyen eszköz gyorsabb fizetést tesz lehetővé, mint egy pénztáros. Az adott boltban nagyon alapos vizsgálatot végzünk, analízist, megtérülési számítást készítünk. Figyelembe vesszük a pénztárosok bérét, munkaidejét, a forgalmat, a csúcsidőszakokat, mindezeket elemezzük. Felelős ajánlatot készítünk arról, az adott boltnak mennyi önműködő kassza kihelyezését javasoljuk, hogy csökkenjen a sorban állás, növekedjen az ügyfél-elégedettség. Csak azokban a boltokban felesleges luxus az ilyen beruházás, ahol sosincs torlódás, sorban állás. Egyébként a nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy az önkiszolgáló kasszarendszerek bevezetése általában másfél-két százalékos forgalomnövekedéssel jár együtt.

B. A.:Nyilván nem magát az önkiszolgáló kasszát díjazzák ezzel a vásárlók, hanem a gyorsaságot, a kényelmet. Szeretik, hogy nem kell várakozni, nem hosszabb a fizetés tortúrája, mint a vásárlás ceremóniája. A rendszer megtérülési idejéről elmondható: boltformától, boltmérettől, konfigurációtól, leterheltségtől függően általában 1,5-4 év között mozog. Ezek a kasszarendszerek rendkívül rugalmasak, tökéletesen alkalmasak arra, hogy kiegyenlítsék a forgalom hullámzásait, csökkentsék a reggeli és délutáni rohamok tumultusait. Vannak a rendszert kiegészítő technológiák, megoldások, amelyek segítségével akár előre lehet jelezni, mikor várhatóak ezek a csúcsok. Egy asszisztens képes négy-hat önkiszolgáló kasszát felügyelni, ami két-három, de akár négy normál pénztárgép működési sebességével is felér.

B. I.: Sokat elárul a vásárlás, a sorban állás lélektanáról egy egyetemmel közösen végzett kutatásunk, amelyben azt vizsgáltuk, hogy a vevők várakozási ideje a boltban hogyan befolyásolja a vásárlói megítélést és lojalitást. Az a vevőcsoport, amelyiknek sokat – hét-tizenkét percet – kellett várakoznia, azt mondta, hogy rosszak az árak, barátságtalan az üzlet, nem szívesen jön ide. Ugyanebben a boltban azok, akik megúszták egy-két perces sorban állással, úgy nyilatkoztak: minden a legnagyobb rendben volt. Az önkiszolgáló kassza növeli a vásárlói elégedettséget, és ezt csak nagyon drága marketinggel lehetne pótolni – vagy azzal sem, ha a vásárlási folyamatot nem jól éli meg valaki.

B. A.:A kasszazóna azért kiemelt fontosságú, mert a kereskedő számára ez az utolsó érintkezési pont a vásárlókkal, és hiába tökéletes az árukínálat, szép a polckép, frissek a zöldségek-gyümölcsök, ha tíz percig tétlenül kell várakoznia a vevőnek, garantáltan negatív a végső benyomás.

Szintén az utóbbi idők híre, hogy a Laurel bekapcsolódott a TE-FOOD nyomonkövetési rendszer nemzetközi terjesztésébe.

B. I.:
A magyar TE-FOOD nyomonkövetési rendszer a világon az egyik vezető technológia ezen a területen. Mi két éve vállaltuk fel a terjesztését. Megláttuk benne az óriási lehetőséget, felismertük, mennyit tudunk ezzel segíteni, alkalmazásával milyen sokat tehetünk az élelmiszerek minőségének javításáért, az ellátási lánc tökéletesítéséért. Ezért kiemelt területként kezeltük, nagy energiákat fektettünk bele. Hiszünk a termék jóságában, szükségességében és abban, hogy az ellátási lánc felügyeletében rengeteg lehetőség van. Nem utolsósorban a TE-FOOD újabb belépési pontot jelent számunkra új országok kereskedelmi piacára, ahol jó projektekkel hatékony segítséget tudunk nyújtani az ottani kereskedőknek. Az így megismert új partnerektől – ha értékelik a munkánkat – könnyen lehetőséget kaphatunk, hogy más termékeinket is bemutathassuk nekik, és komplex megoldásokkal is megjelenhessünk ezeken a piacokon. Ez jó stratégiának bizonyult, már több országban nyitottunk is ebbe az irányba. Számos régióban nagyon aktívan működünk együtt partnereinkkel, sikerült komoly szerződést kötnünk Spanyolországban, ezenkívül néhány további országban is nagyon közel állunk a megállapodáshoz. Magyarországon szintén elindultunk ezen a területen, jelenleg három nyomonkövetési rendszer bevezetéséről tárgyalunk.

Hogyan jellemeznék röviden a Laurel fejlesztéseit?

B. A.: Miközben állandóan az ügyfeleink kihívásaira keressük a választ, mindig van a folyamat végén egy olyan végcél, amellyel a kereskedő jobbá, hatékonyabbá teheti a munkáját. Folyamatosan konzultálunk a partner kereskedőkkel, tudjuk, milyen problémákkal szembesülnek, és ezekre kínálunk – sokszor akár előre – javaslatokat, alternatívákat.

B. I.:Célunk, hogy olyan rendszereket fejlesszünk, amelyek teljesen új megközelítésben nyújtanak jelentős segítséget a kereskedőknek az alapvető problémáik megoldásában. Büszke vagyok arra, hogy – míg versenytársaink többnyire a megrendelőik elvárásait szolgálják ki – mi emellett proaktív módon új igényeket is teremtünk, előre gondolkodunk, igyekszünk kitalálni, mit hoz a jövő. Szerintem ez a Laurel sikereinek a titka.

Milyen csapat a Laurel?

B. I.:Különleges.Együtt élünk, együtt rezgünk, tele vagyok „szenzorral”, és ez nagyon fontos, a kollégákkal szellemi közösséget alkotunk, közösen gondolkodunk, egy rugóra jár az agyunk.

B. A.:Erős, összetartó és innovatív csapatnak gondolom magunkat, mélyen bennünk van az a szemlélet, hogy az ügyfél az első. Probléma vagy megoldandó feladat esetén hihetlen rugalmasan és gyorsan tudunk reagálni, bizonyos határidők lejárta előtt pedig képesek vagyunk 200%-ra kapcsolni, hogy a feladat teljesüljön, az ügyfél pedig elégedett legyen.

Már néhány éve zajlik a Laurelnél apa és fia között a stafétabot átadása, ami a közelmúltban a korábbinál nagyobb nyilvánosságot kapott. Mennyire volt egyértelmű, hogy Attila útja a Laurelbe vezet?

B. A.: Nem volt magától értetődő. Tizenegy éve vagyok itt, előtte egy másik cégnél dolgoztam, elektronikai komponensek értékesítésével foglalkoztam. Aztán beszéltünk róla, hogy próbáljuk meg együtt, itt. Egy teljesen más világba csöppentem, mindent újra kellett kezdenem. Menet közben alakultak ki a dolgok, ebben az időben a fejlesztést kivéve mindennel – termékmenedzsmenttel, telepítéssel, rendszerek oktatásával és ügyféltámogatással – foglalkoztam.

Korábban mennyire vonzotta az informatika világa?

B. A.: Mindig szerettem új dolgokkal kísérletezni, különböző alkotóelemekből komplex tárgyakat létrehozni, „összelegózni” egy-egy problémát megoldó konstrukciót. Már gyerekkoromban is vonzónak éreztem az informatikát, emlékszem, amikor édesapám hazahozta a Commodore 64-et, és otthon fejlesztett. Aztán ezt az érdeklődést a középiskolában, az informatika tagozaton átmenetileg sikerült elveszíteni. Az innovációk szeretete azonban megmaradt, és ez elengedhetetlen alap a Laurelnél. Jól működik a dolog, 2009 óta csináljuk együtt. Az ügyvezetés átvételének folyamata 2013-ban kezdődött, lépésről lépésre történt, miközben végig megvolt az előre-, illetve visszább lépés lehetősége. Nagyjából két éve alakult ki a mostani felállás, azóta az operatív vezetés az én feladatom.

Milyen előnyét, illetve hátrányát érzik, hogy a vezetés átadása családon belül zajlik?

B. I.:A legnagyobb előnye, hogy jobban ismerjük a másik érzelmi rezdüléseit, kultúráját, szokásait, kiszámíthatóbbak vagyunk egymás számára. Tisztában vagyunk a másik erősségeivel, gyengeségeivel, és ez mindenképpen pluszt jelent. Szintén nagy pozitívum a feltétlen bizalom, ami egy „külső” munkatárssal csak hosszú évek alatt alakulhat ki úgy, hogy közben mindvégig előfordulhat, hogy egy csábítóbb lehetőség miatt feláll, és elhagyja a céget. Van egy erős érzelmi oldala is a dolognak: tudjuk, az az igazán professzionális, ha szétválnak a dolgok, az üzlet, az üzlet, a család, az család, de ez nálunk gyakran összemosódik. Egy kollégával olykor lehet, hogy szigorúbb lennék, ugyanakkor pontosan a gyerekemmel szemben támasztok szigorúbb elvárásokat, abban a meggyőződésben, hogy az teszi őt egyre jobbá, edzettebbé.

B. A.: Pozitívum, hogy nemcsak nagyon alaposan ismerjük, hanem ki is egészítjük egymást – míg ő „repül”, én sokkal inkább a „földön járok”. Ebből sokszor súrlódások, ütközések keletkeznek – de ezek szükségesek, ezek nélkül nem megy. Ehhez kapcsolódó nagy előny az őszinte kommunikáció, ami olykor viharokat okoz. Nekem van egy lehetőségem, plusz előnyöm bármelyik kollégával szemben, hogy tudok a tulajdonossal, az édesapámmal teljesen nyíltan beszélni. Egyetértek azzal, nem szerencsés, ha a munka és a családi élet összecsúszik. Szerencsére az ütközéseket, vitákat a helyükön tudjuk kezelni, nagyon ismerjük egymást, tisztában vagyunk a másik érzékeny pontjaival, kiborulásának okaival.

Az ügyvezetés átadásakor milyen szempontokat vettek figyelembe?

B. I.: Ez sorsdöntő állomás egy cég életében, nem könnyű jól végrehajtani. Idő kell hozzá, és nekem is változnom kellett. Alapos szervezést igényelt a folyamat, tanácsadók segítségét is igénybe vettük. Nagyon alaposan át kellett gondolni, meg kellett fogalmazni, részletesen leírni a cég filozófiáját, kultúráját, világszemléletét és összefoglalni mindazt a tudást, tapasztalatot, legjobb gyakorlatokat, amit az évek hosszú során sikerült összegyűjtenem. Ha mindezt nem tettem volna meg, olyan lennék, mint az a mesterszakács, aki csak az éttermet meg a fakanalat adná át az utódjának, a recepteket, a mesterfogások titkait nem. Ebben az esetben nem egy rakás pénzt ad valaki valakinek, hanem egy működő szervezetet kell tovább működtetni, valahogy úgy, mint amikor egy ember új szívet kap, és azzal él tovább. A Laurel működik, függetlenül a mi viszonyunktól, emberekkel, ügyfélkapcsolatokkal, nem lehet gyökeres a változás, a cégnek van egy saját kultúrája, amit az ügyfelei megszoktak tőle, amit szeretnek. A Laurelnek saját arculata, imidzse van, a tulajdonosi oldaltól mindenképp elvárják az ügyfeleink, hogy így folytatódjon. Ezeket természetesen lehet fejleszteni, de az alapoknak nagyon stabilan meg kell maradniuk.

B. A.:A szilárd alapelvek mellett persze rugalmasságra is szükség van, mert az elvárt eredmények, a végrehajtás módja adott esetben más módszertant, megközelítést kíván, de ettől függetlenül az eredmény remélhetőleg hasonlóan jó lesz. A változó körülményekhez alkalmazkodni kell, és ezen a téren is sok minden történt a Laurelnél az elmúlt egy-két évben.

Milyen eredményekkel lennének elégedettek 2020 végén?

B. I.:Ha a terveink fele megvalósul, roppant boldog leszek. Rendkívül komoly koncepcióink, nagyratörő terveink vannak, amelyek optimális esetben robbanásszerű növekedést hozhatnak a Laurel számára.

B. A.:Én egy kicsit jobban a földön járok: amit várunk, az a külföldi kasszaterjeszkedés folytatása. Négy-öt ország már elérhető közelségbe került, az önkiszolgáló kasszáknál van egy kitűzött mennyiség, amit megcéloztunk az idei évre. Körülbelül tízszázalékos növekedést irányoztunk elő, ez kasszaszám terén is reálisnak tűnik. Az önkiszolgáló kasszákkal az első negyedévben elindultunk, illetve a hagyományos kassza és az ellátási lánc területén is szép lehetőségeket látunk.

Császár László
a szerző cikkei

Ács Dóra
a szerző cikkei

(forrás: Store Insider magazin 2020/1-2.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

StoreInsider-FMCG Hírlevél