hirdetés
hirdetés
hirdetés
2021. december. 05., vasárnap - Vilma.
hirdetés

Interjú Krisán Lászlóval, a VOSZ Kereskedelmi és Szolgáltató Szekciójának elnökével

A brüsszeli EuroCommerce – az Európai Parlament mellé rendelt kereskedelmi lobbiszervezet – 2005-ben új kezdeményezést indított, nevezetesen november 5-ét az Európai Kereskedelem Napjává nyilvánította. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) mint az EuroCommerce magyarországi tagszervezete élen járt abban, hogy ebből a kezdeményezésből hagyományt teremtsen, és évente egy alkalommal egy rendezvény keretében is összefogja a hazai piac érintettjeit annak érdekében, hogy felhívja a szektorban fellelhető problémákra, kérdésekre a társadalom figyelmét. Az idén ötödik alkalommal megrendezett rendezvény apropóján Krisán Lászlóval, a VOSZ Kereskedelmi Szekciójának elnökével beszélgettünk.
hirdetés

Miért tartották fontosnak, hogy Magyarországon hagyományt teremtsenek ebből a kezdeményezésből?

A kereskedelem minden egyes országban az egyik legfontosabb gazdasági szektor. Az ipar után nálunk is ez a terület adja a GDP jelentős részét, körülbelül 12 százalékkal járul hozzá ehhez a gazdasági mutatóhoz. A KSH adatai szerint Magyarországon kb. 1 100 000 vállalkozás működik, amelynek 32-33 százaléka valamilyen módon kötődik a kereskedelemhez. Tavaly 8 ezer milliárd forint volt a kereskedelemben elköltött pénzek nagyságrendje. Ha ebből levesszük a gépkocsi és benzin forgalmazásából származó bevételeket, elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag 6-6,5 ezer milliárd forint futott át a kereskedelmi szektoron. A számok magukért beszélnek, úgy érzem, hogy ez a terület megérdemli, hogy évente legalább egyszer ünnepelhesse magát. Ennek megfelelően idei rendezvényünk fő üzenete is ehhez kapcsolódik, nevezetesen, hogy a kereskedelmet, mint az egyik legnagyobb GDP-termelő, áfa- és adótermelő, valamint legnagyobb munkaerőpiacot jelentő szektort fókuszba állítsuk a média segítségével.

Ha már a foglalkoztatást említette. Az idei év a nagy elbocsátások éve volt. Hogyan érintette mindez a kereskedelmi szektort?

A kereskedelemben foglalkoztatottak száma az elmúlt években nagyjából 500 ezer körül mozgott. Azt, hogy a gazdasági válság hatására hányan vesztették el a munkahelyüket, egyelőre még nem tudható, de nem vagyok túl optimista ezzel kapcsolatban. A munkanélküliségi ráta növekedése ugyanúgy megfigyelhető a kereskedelemben, mint a gazdasági élet más területein. Sőt, ilyen szempontból a Magyarországon végigvonuló vállalkozói csődhullám a kereskedelem területein hatványozottabban érezteti hatását, hiszen az embereknek kevesebb a pénzük, ami az élelmiszer-kiskereskedelemben is érezteti a hatását, jelenleg 2-4 százalékos visszaeséssel számolunk.

A válság milyen egyéb, a kiskereskedelemben általánosan érzékelhető változásokat indított el?

A fogyasztás csökkenése valóban csak egy a sok közül, jól érzékelhető a fogyasztás szerkezetének az átstrukturálódása is. A magyar piac mindig is árérzékeny volt, de ez a jelenség most felerősödött. Becsléseink szerint a fogyasztók legalább 20-25 százaléka az árak alapján dönt a vásárlásnál. Emellett a gondolkodásmódban is megfigyelhető egyfajta szemléletváltozás. Az embereket elkezdte érdekelni, hogy mi is az a THM, hitel, árfolyamrizikó, sok olyan dolog, amivel korábban is találkoztak, de nem igazán foglalkoztatta őket, hogy ezek a fogalmak mit is jelentenek. Jó példa erre, hogy tavaly, a válság kezdetekor a karácsonyi szezonban még rekordokat döntött a fogyasztási hitelekből fedezett plazmatévé-vásárlás. Az idén már mindenki sokkal óvatosabb ezen a területen, amit a  fogyasztási hitelek számának drasztikus visszaesése is igazol. Összefoglalva, most minden eddiginél nagyobb súlyuk van az áraknak, akcióknak, az ár-érték aránynak. 

Milyen folyamatokat indíthat el a hazai kiskereskedelemben a fokozódó árverseny?

Gyakran hangzik el az a vád, hogy a multik visszaélnek gazdasági fölényükkel, és az árak lenyomásával csábítják be magukhoz a vevőket, ami hátrányos helyzetbe hozza a kisboltokat, hiszen erre ők nem képesek. Mi erre azt mondjuk, hogy a tisztesség keretein belül mindenképpen támogatjuk az árversenyt, hiszen a legfontosabb szempont az, hogy a fogyasztó jól járjon. Persze ha valaki átlépi a határokat, és inkorrekt eszközöket használ, azokat valóban kordában kell tartani, ami komoly hatósági munkát feltételez.

Ez azonban mindenképpen hátrányos helyzetbe hozhatja a kisboltokat. Nemrégiben beszélgettem a hazai kiskereskedelem egyik nagyon ismert képviselőjével, aki szerint ma egy kisbolt működtetése olyannyira gazdaságtalan, hogy szinte reménytelen a fennmaradásuk. Mi az ön véleménye erről?

Először is, nem kell házon belül ellenségképet kreálni, úgy is elég támadás ér minket más területekről. Másrészt a kisboltok rentábilitásban, hatékonyságban valóban hátránnyal indulnak. Erre az igazi ellenszer csak az lehet, ha speciális, személyes szolgáltatásokkal, valamilyen irányú szakosodással próbálják ellensúlyozni az erős árversenyt. A másik ellenszer a hálózatosodás. Be kell lépni egy beszerzési társulásba, amely olyan erőt képvisel, amelyre egy önálló kis egységnek esélye sincs. A kisbolt önmagában egy hangya, de ha összefognak, már hangyabolyt képviselnek, számtalan előnyt élvezve ezzel. Egyáltalán nem értek egyet tehát az ön által idézett véleménnyel. A hazai kiskereskedelemben nagyoknak-kicsiknek egyaránt megvan a helyük és a szerepük. Csak azért, mert húsz forinttal olcsóbb a párizsi az Auchanban, Mari néni nem megy oda naponta vásárolni, hanem kényelmesen leballag a sarki kisboltba. Mindig mindenki abból indul ki, hogy ez pénzügyi kérdés, pedig ez fogyasztói kérdés. A fogyasztó a legfontosabb a világon, és aki jól kereskedik, az arra törekszik, hogy a vevő elégedetten távozzon, mert csak úgy érhető el, hogy legközelebb is visszamenjen a boltba. Ha pedig van vevő, működik a bolt is.  


Ebben önnek teljesen igaza van, de a számok mégis azt mutatják, hogy megindult a lemorzsolódás. A KSH adatai szerint tavaly év végén négyezerrel csökkent a kiskereskedelmi üzletek száma az előző évhez képest. Várhatóan ez a szám az idén csak tovább növekszik.

Ez a folyamat valóban megindult, az azonban igen téves elképzelés, hogy ennek a fokozódó árverseny vagy a multik jelenléte vagy akár a válság lenne az egyedüli oka. Mondok egy példát más területről, ami talán érzékelteti az okok egyikét: Magyarországon több mint 96 ezer építőipari vállalkozás működik, míg Ausztriában nagyjából 9 ezer. Azt nekem ne mondja senki, hogy tízszer annyi építőipari cégre van szükség nálunk, mint Ausztriában, mikor közel azonos területű országról beszélünk. Arról van szó, hogy a jelenlegi adórendszerünk a magánszemélyeket és vállalkozásokat szinte rákényszeríti a „beszámlázós technikára”, emiatt számtalan kényszervállalkozás működik az országban. Nehezíti a helyzetet, hogy azok, akik tisztességesen kívánnak tevékenykedni, minden adót, járulékot annak rendje-módja szerint befizetnek, valóban hátrányba kerülnek, és nem bírják a versenyt. Ilyen helyzetben mi az első költség, amelyből levesz a vállalkozó? Természetesen a legdrágább költségtényezőhöz, a humánerőforráshoz nyúl. A munkaerő költsége legalább 25-27 százalékát viszi el a forgalomnak. A vállalkozások ezért sok esetben csökkentik a foglalkoztatottak számát, vagy éppen alacsonyabb képzettségű munkaerőt foglalkoztatnak, ami szintén rontja a hatékonyságot. Tehát a vállalkozások tönkremenetele elsősorban nem is tisztulási folyamat része, sokkal inkább arról van szó, hogy ezek a vállalkozások a gazdasági környezet – piaci helyzet és előnytelen szabályozás – sajátos helyzet kárvallottjai és elszenvedői. 

Hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten?

Amíg Magyarországon nem történik meg egy mindenre kiterjedő adóstruktúra-változás, addig nem lehet számottevő javulásra számítani. Jelenleg történnek ugyan felületi lépések, de ezek félmegoldásokat eredményeznek. Hogyan lehetne ezen javítani? Az elmúlt években számtalanszor egyeztettünk előzetesen a hatóságokkal és törvényhozó szervezetekkel, leírtuk a javaslatainkat a helyzet megoldása érdekében. Aztán valahogyan ezek a javaslataink végül sosem értek célba, a törvényhozásnál elmaradtak a drasztikus lépések, amelyek megoldást jelentenének a problémákra. A legóvatosabb becslések szerint ma a feketegazdaság legalább 20 százalékos arányban van jelen gazdaságban, ami azt jelenti, hogy ezek az áfa, az adók és egyéb járulékok befizetése nélkül garázdálkodnak. Az ilyen „kereskedőknek látszó tárgyakat” következetes és kemény hatósági ellenőrzéssel lehetne kiszűrni a rendszerből. Ehelyett jelenleg felületes intézkedésekről születnek döntések, felülről kívánnak beleszólni a piaci folyamatokba, illetve a kereskedelmet, mint minden baj okozóját emlegetik politikai körökben is, ami jelentősen rontja a szektor megítélését a társadalomban.

Mire gondol elsősorban?

Például a közelmúltban lezajlott kereskedelmi etikai kódex körül kialakult vitákra gondolok. Az eredeti elképzelések teljes egészében ellenkeztek az Unió elveivel, nevezetesen az áru és tőke szabad áramlásának elvével. Ezeket a prioritásokat nem lehet megsérteni, sokkal inkább arra kellene törekednie a kormányzatnak, hogy a hazai termelőket, gyártókat hozzák helyzetbe tényleges támogatásokkal, pályázatokkal, amelyekkel versenyképes áron, megfelelő minőségben és mennyiségben tudnák kiszolgálni a kereskedelem igényeit. Tévedés azt hinni, hogy a kereskedőnek nem az az érdeke, hogy minél több hazai termék kerüljön be a boltjába, de fontos szempont az is, hogy megfeleljen a fogyasztói elvárásoknak, nevezetesen, hogy versenyképes áron kedvező ár-érték arányú terméket tudjon kínálni. Az ilyen és ehhez hasonló elképzelések negatív színben tüntetik fel a kereskedelmet, amit a szektor nevében kikérek magamnak. Ebben az országban naponta 10 millió körüli vevőkontaktus jön létre, mégis a sajtó egy-egy kirívó eset kapcsán sok esetben negatív képest fest az egész ágazatról. Biztos előfordulnak hibák, de ebből nem kellene általánosítani. Az ebben a szektorban tevékenykedő több mint félmillió ember naponta hajnaltól késő estig azon dolgozik, hogy kiszolgálja a fogyasztókat, kedvükben járjon, egyszerűen azért, mert abból él. Nem véletlen, hogy a kereskedelmi nap egyik kiemelt témája a foglalkoztatás, szakképzés és az aktuális problémák megvitatása mellett az, hogyan lehet javítani a kereskedelem imázsán. A válasz egyik részét tudjuk: javulhat a megítélésünk, ha jól csináljuk, amit csinálunk. Ezért dolgozunk nap mint nap. Emellett azonban fontos az is, hogy nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani. Ebben pedig összefogással lehet a legnagyobb eredményeket elérni.

Á. D.

 

hirdetés
hirdetés

Nemzetközi FMCG hírek

Ne maradj le a nemzetközi FMCG hírekről és a legfrissebb szakmai újdonságokról. Minden külföldi FMCG - food és non food hír egy helyen, cégekről, üzletről és a környezetről nem csak szakembereknek.

 

hirdetés

Rovatoldalunkon bemutatjuk a legfrissebb ALDl-akciókat, termékinnovációkat, kedvezményes ajánlatokat - a kínálat folyamatosan frissül, ne maradj le egyről sem!

Árfigyelés, konkurenciafigyelés, akciófigyelés az interneten keresztül. A Storescanner az általuk figyelt áruházak termékeit hetente felméri és előfizetői számára elérhetővé tesszi a teljes választékot, a ki- és belistázott termékeket, aktuális árakat, árváltozásokat, az akciókat valamint az akciók darabaszámát. Egyedüliként rögzítik az akciók típusait is, valamint az akciós újságokban megjelenő gyártók és márkák számát és méreteit. Mostantól rendszeresen követhetők az aktualitások új rovatunkban!

ÉRDEKES HÍRED VAN?
KÜLDD EL NEKÜNK!

Az elmúlt években több mint ötszáz üzlet pályázott a díjra, közülük összesen mintegy 200-an kaptak elismerést, és használták "Az Év Boltja" díj logóját, ezzel is szemléltetve vásárlóik számára, hogy saját kategóriájában kiemelkedően magas szolgáltatást nyújtó üzletben vásárolnak.

Hívd fel magadra a figyelmet egy szakmai díjjal, és adj bizonyosságot a vásárlóknak arról, hogy Te gyártod, forgalmazod a kategóriájában legjobb, legízletesebb, leginnovatívabb mentes terméket az országban! Ez a lényege a Mentes-M versenynek!

hirdetés

Újra itt a Kreatív digitális versenye!