hirdetés
hirdetés

Mit tehetünk a méhek pusztulása ellen?

A méhek – a házi méh, és a vadon élő méhek– a legfontosabb beporzó szervezetek és nélkülük nemcsak mézes teát nem fogyaszthatnánk, de gazdasági növényeink mintegy 70 százaléka sem fordulna termőre.

hirdetés

Mondhatnánk, hogy ez nem is olyan nagy baj, hiszen a gabonafélék, a kukorica és a rizs, azaz legfontosabb élelmiszernövényeink szélbeporzásúak, de nem mondjuk, mert a baj ettől függetlenül is hatalmas. A méhek ugyanis indikátor szervezetek, gyakoriságuk a környezet általános állapotát tükrözi, eltűnésük pedig láthatóvá tesz amúgy láthatatlan szennyezéseket és az iparszerű mezőgazdaság negatív hatásait.

A méhek pedig már jó ideje jeleznek. Kína Szecsuan tartományában például régóta nem láttak szabadban méhet, a gyümölcsfákat pedig emberek porozzák kis pamacsokkal a kezükben. Ott már évek óta ez a valóság. A méhek számának ijesztő mértékű csökkenéséhez az intenzív mezőgazdaság, a növényvédő szerek túlzott használata, a városiasodás, a természetes élőhelyek csökkenése, a klímaváltozás és különböző vírusok egyaránt hozzájárulnak. És a jelenség világméretű. Ismerős okok, melyeket 2020-tól már nemcsak a méhek, de mi is érzünk a bőrünkön.

A méhek eltűnése tehát a jelen, a jövő azonban a mi kezünkben van

A méhek legismertebb faja a háziméh (Apis mellifera), de rajtuk kívül Magyarországon 700, a világon pedig több mint 200 000 vadon élő méhfaj fordul elő, amelyek nem viselkedésük, csupán életmódjuk miatt vadak. Számos tanulmány született már azzal kapcsolatban, hogy a tájhasználat változatossága és a természetes élőhelyek jelenléte mennyire szorosan összefügg a beporzó fajok, tehát főként a méhek fennmaradásával. Egy friss, amerikai tanulmányban (Ashley et al., 2020) most azt is összehasonlították, hogy az intenzív mezőgazdasági területeken előforduló vadméhek fajgazdagsága és egyedszáma, valamint a háziméhek egészsége hogyan függ a gazdaságok által termesztett növények sokféleségétől. Érdekes módon nem találtak több vadméhet azokban a gazdaságokban, ahol a szójatermesztésen kívül intenzív zöldség és gyümölcstermesztéssel is foglalkoztak. Sőt, a szója virágzásának hónapjában több vadméh látogatta a monokultúrás szójatermesztéssel foglalkozó gazdaságokat. Igaz, ez a különbség négy, a szójaföldeken általában gyakori vadméhfaj jelenlétének tulajdonítható. A háziméh családok súlyának és a felnőtt dolgozók számának elemzéséből ezzel szemben az derült ki, hogy számukra a szójaültetvénynél valamivel kedvezőbb feltételeket biztosít egy olyan gazdaság, ahol többféle növényfaj termesztésével foglalkoznak.

Forrás: 123rf

A két gazdálkodási formát (monokultúrás és diverzebb) összehasonlító vizsgálatból levonható általános következtetés azonban összességében az, hogy az intenzív mezőgazdasági területek önmagukban nem nyújtanak egész évben folyamatos és elegendő táplálékforrást a méhek számára. Az ökológiai gazdálkodást folytató területeken tudjuk, hogy számszerűleg több és egyúttal többféle beporzó fordul elő, mint a konvencionális területeken (Hausmann et al., 2020), de ahhoz, hogy a vadméhek és a háziméhek populációinak világszerte tapasztalható csökkenését megállítsuk, ennél többre van szükség. A mezőgazdasági területeken mindenhol jelentősen növelni kell a természetközeli élőhelyfoltok arányát. Az ültetvényekben a sorközi növényzet meghagyása/telepítése, a szántóföldi táblák közötti szegélyek és műveletlen területeken lévő vadvirágforrások megőrzése, a gyepterületek átgondolt kaszálása és (intenzív állattartó országokban) az extenzívebb legeltetés nélkülözhetetlen minden beporzó szervezet számára.

Mit tehetünk mi a házi- és a vadméhek védelméért?

  • Ültessünk okosan! Ültessünk többféle és nem egyszerre virágzó növényt!
  • Ne használjunk kertünkben gyomirtót és méhekre veszélyes vagy kifejezetten kockázatos rovarölő készítményeket!
  • Golfgyep helyett legyen fajgazdag vagy vadvirágos füvünk!
  • Tartsuk be a házi kertben is a méhkímélő technológiát: méhekre mérsékelten veszélyes minősítésű növényvédőszer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédőszer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg és legkésőbb 23 óráig tarthat.
  • Készítsünk méhhotelt, vagy darázsgarázst!

 Mit tehetünk gazdálkodóként a méhek védelméért?

  • Ne hagyjuk parlagon a sorközöket, ültessünk, neveljünk fajgazdag takarónövényzetet!
  • Hagyjuk meg a természetes szegélynövényzetet a művelt területek szélén!
  • Tervezzünk minden évben mézelő növényt is a vetésforgóba!
  • Virágzási időszakban tartsuk be az előírásokat, ne használjunk méhekre veszélyes vagy kifejezetten kockázatos növényvédőszereket! A tilalom a virágzás idején kívül is érvényes, ha a táblát vagy annak környékét tömegesen virágzó mézelő növények borítják, vagy ha a gazdasági növényt a méhek egyéb okból látogatják.
  • Tartsuk be a méhkímélő technológia előírásait! Növényvédőszerek kombinációban történő kijuttatása esetén ez különösen fontos, még nem jelölésköteles hatóanyagok esetében is, hiszen ezek egymás hatását erősíthetik, így fokozott veszélyt jelenthetnek a méhekre.

A méhek világnapja ugyan remek alkalom a változásra, de igazi eredményt csak akkor várhatunk, ha minden nap így teszünk

(forrás: Store Insider)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

StoreInsider-FMCG Hírlevél