hirdetés
hirdetés

„Olyasmit hoztunk létre, ami még nem volt”

Két fiatalember 2005-ben úgy gondolta, hogy felfedezett egy piaci rést a budapesti kiskereskedelmi piacon. Színvonalasabb választékkal rendelkező, magasabbra pozicionált éjjel-nappali boltokban láttak fantáziát, és ezen az úton indultak el. Sokan szkeptikusan fogadták a testvérpárt, az „ifjú titánokat”, mások mindenben a segítségükre siettek. Papp Andrással és Papp Jánossal, a jelenleg 14 üzletből álló Manna ABC tulajdonosaival beszélgettünk.

hirdetés

Papp András (P. A.): Mindketten más területről érkeztünk. Én a sütőiparban tevékenykedtem, metróaluljárókban üzemeltettem pékségeket, a testvérem a vendéglátóiparban dolgozott, erről az alapról akartunk valami újba kezdeni, egy nagyobbat lépni. Láttuk, hogy nincsenek „normális” választékkal rendelkező, éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerüzletek, amelyek éppúgy tökéletesen kiszolgálnák a bulizó fiatalokat, mint az éjszakában dolgozókat. A kulcsszó az éjjel-nappali volt, de másfajta szemlélettel, a megszokottnál magasabbra pozicionálva. Az első üzletünket 2005. május 25-én nagyon jó helyen, az Újlipótvárosban, a Pozsonyi úton, 120 m² eladótérrel, rendkívül alacsony költségvetéssel nyitottuk meg. Ez az üzletünk – korszerűsítve – még ma is sikeresen működik. Az utolsó megtakarított – kemény, sokszor napi 16 órás munkával megkeresett – forintunkat is beletettük az üzletbe, árura szinte már alig maradt pénzünk. Nagyon fiatalok voltunk, én 25, János 23 éves, két ifjú „titán” – a piac eléggé szkeptikusan fogadott minket. Nagy szerencsénk volt, hogy a sors összehozott Kapros Gabriellával és a férjével, akik már bizonyítottak a kereskedelem világában, ők mentorként mellénk álltak, kapcsolatrendszerükkel és minden módon támogattak minket.

Papp András
Papp András

Papp János (P. J.): Augusztusra jutottunk el odáig, hogy már látszott valami eredménye a munkánknak, kiderült, hogy van kereslet. Sosem felejtem el, mennyire izgultunk mindketten, hogyan éljük túl az első ünnepet. Sikerrel zártuk, az átlagos napi forgalom dupláját hoztuk, és onnantól kezdve elindult az üzlet felfelé. Újabb szerencse volt, hogy remek boltvezetőt kaptunk.

Honnan jött a váltás ötlete?

P. A.: 2004-ben volt János gerincműtétje, amikor kitolták a műtőből, félig alélt állapotban odaszólt nekem, hogy csináljunk valami közös vállalkozást. Innen indult a dolog.

P. J.: Februárban volt a műtét, én az orvosi tiltás ellenére visszamentem vendéglátózni, de nem bírtam. Ebben az időben otthon laktam a szüleimnél, egy apró szobában. Nagyon alulról indultunk, akkor még egyikünk sem sejtette az útját. Rá egy évre, márciusban vettük bérbe az üzletet, ez a helyiség is véletlenül, egy ismerősön keresztül került az utunkba. Két hónapig alakítottuk a boltot, mi festettünk, terveztük, alakítottuk ki a berendezést. Májusban nyitottuk meg, először használt bútorokat, hűtőberendezéseket szedtünk össze a piacról, később ezeket fokozatosan kicseréltük. Nagyon fontos volt a Manna név is, amely elsősorban a környék exkluzivitására utalt, az isteni eledelre.

Papp János
Papp János

Mi volt a következő lépcsőfok?

P. A.: Szerencsével találtunk rá a második boltunk helyére is, egy Vámház körúti üzlethelyiségre, ahol háromhetes átalakítás után, 2006 áprilisában nyitottunk. A Pozsonyi útról helyeztük át a boltvezetőt, akinek a helyére a műszakvezető lépett előre. Azóta is többször előfordult, hogy belülről próbáljuk megtalálni a vezető pozíciókra az embereket. Nem sokkal később, októberben nyitottuk meg a máig egyik zászlóshajónknak számító Podmaniczky utcai üzletünket. (Az Élelmiszer „Az Év Boltja 2018” versenyének egyik díjazottja. A szerk.) Ezután évről évre nyitottunk új üzleteket, 2007-ben a Visegrádi utca, 2009-ben a Kassai tér és a Baross utca következett.

P. J.: Újabb állomás volt, hogy a Vámház körúton még használt bútorokkal kezdtünk, a Podmaniczky utcában már új bútorokkal nyitottuk, majd 2008-ban hitelből mindenhol újakra cseréltük a használt berendezéseket. A Carrier Hűtéstechnikai Forgalmazó Magyarország Kft.-vel működünk együtt, bekapcsolódtunk a termékfejlesztésbe is, már sok speciális, a Manna igényei szerint kialakított megoldás született ebből az együttműködésből. Szintén példaértékű az együttműködésünk a Laurellel, velük 2016-ban kezdtük el a közös munkát, egy éjjel-nappali boltokra szabott új kasszarendszer kialakítását. Jelenleg boltjaink hatvan százalékában ez a rendszer működik, és terveink szerint 2019-ben az összes boltunk csatlakozik hozzá.

Hogyan alakították ki az indulókészletet az első üzletükben?

P. J.: Körülbelül a mostani hatezres készlet negyven százalékával indultunk. A választékot később formáltuk a vevők igényei szerint. Én kezdetben az üzlet mellett heti két-három alkalommal éjszaka vendéglátóztam, a többi napon reggeltől estig a boltban dolgoztam. Mindent, amit tudok, az évek folyamán gyakorlatból tanultam meg. Azért volt hozzá érzékem is, a véremben volt, kereskedelmi iskolát végeztem, és már gyerekkoromban is mindig adtam-vettem, hogy legyen egy kis zsebpénzem.

Mi határozza meg a bővülés tempóját?

P. A.: Az indulástól 2016-ig – mondhatni testvércégként – szorosan együttműködtünk a Roni ABC-vel. Ebben az időszakban különféle impulzusok hatására növekedtünk, ahogy jöttünk-mentünk a városban, és fantáziát láttunk egy-egy potenciális helyszínben, megpróbáltuk. 2016-ban békében véget ért ez az együttműködés, a saját utunkon indultunk el, és többek között a terjeszkedési stratégiánk is megváltozott, professzionálisabbá vált. Sok üzletünket szeretnénk felújítani, 2018-ban nyitottunk először irodaházas környezetben, ezt szeretnénk folytatni 2020-ban. A munkaerőhiány akadályt jelent a bővülésben, ma már nem lehet olyan gyors ütemben fejlődni, évi egy-két üzlet nyitása, ami tartható. A másik féket a költségek jelentik, mert nagyon magasra tettük a mércét a boltberendezések terén, és ez mind a beruházás, mind a megtérülés miatt fontos szempont.

Mennyire érinti a Mannát a kereskedelemben tapasztalható égető munkaerőhiány?

P. A.: Érezzük, de tudjuk kezelni. Ma az alkalmazottakat különösen meg kell becsülni. Száznyolcvanan dolgoznak nálunk, büszkék vagyunk rá, hogy a tizennégyből tíz boltunkban a boltvezető a belső rendszerünkből került ki. A régi vezetők mellett vannak fiatalok is, akik kasszásként, csemegepultosként vagy árufeltöltőként jöttek hozzánk, és most boltot visznek.

Mit lehet tenni a munkaerőhiány és a fluktuáció ellen?

P. J.: Talán azt, hogy egyenrangúként kezeljük a munkatársainkat. Nem felejtjük el, honnan jöttünk, családias a cég, ha problémájuk van, nyugodtan fordulhatnak hozzánk, magánemberként és nem a „főnökükként” is számíthatnak ránk mindennapjaikban – és ez a kezdetektől így van.

P. A.: A munkaerőhiányt nagyjából megoldottuk. Most azon dolgozunk, hogy főképp belső képzéssel csökkentsük a fluktuációt – ezen a téren is vannak eredményeink. Két és fél éve létrehoztunk egy külön HR-osztályt, kiváló szakemberekkel, akik komoly pozíciókból érkeztek nagy multinacionális cégektől, és – valószínűleg épp a családias légkör miatt – szívesen dolgoznak velünk. Egy belső, elektronikus oktatási rendszer kialakításán is dolgozunk, emellett egy külső cég bevonásával szeretnénk tréninget tartani a boltvezetőinknek, amelyben arra koncentrálunk, hogyan kell az ezen a pályán elinduló fiatalokkal megszerettetni a szakmát.

A növekedés ellenére meg lehet őrizni a családias légkört?

P. J.: Egyre nehezebben. Korábban nagyon sokat voltam kint a boltokban, de amióta ekkorák lettünk, már nem tudok annyi időt az üzletekben tölteni. A mostani központunk öt éve van meg, azelőtt engem sosem láttak az irodában. Aztán egyszer csak itt találtam magam, be kell járnom, itt kell ellenőriznem, és ez nekem nem nagyon fekszik. Közben nekem is lett feleségem, két gyerekem, már iskolások, és a napom ugyanúgy 24 órából áll.

P. A.: Erre is van megoldás, találtunk egy Janihoz hasonló mentalitású embert, aki tud neki segíteni. Mindig csatlakoznak hozzánk újak, bejön valaki, aki friss szemmel látja a folyamatokat, amelyeket mi már a napi rutinban nem veszünk észre. Korábban minden a mi kezünkben futott össze, a beszerzés, a marketing, a munkaügy, és ahogy növekedtünk, ez nem volt tartható. Ma már nem vagyunk ennyire a középpontban. Bár nem volt könnyű elfogadni, hogy a további fejlődés érdekében ki kell a kezünkből adni dolgokat.

Milyen szerepet játszik az innováció a Manna életében?

P. A.: Általában az innovációk tőlem indulnak. Rengeteg nemzetközi vásárra járok, minden hűtőtechnikai kiállításon ott vagyok, szakkiállításokra cipelem a csapatot, ott gyűjtjük be az információkat, amelyek közül a kiválasztottakat megvalósítjuk. Áttörés volt, hogy 2012-ben Londonban megismertem egy szendvicshálózatot, ami felkeltette az érdeklődésemet. Megéreztem, hogy a következő nagy változás az élelmiszer-kiskereskedelemben a fast food bekerülése az üzletekbe, a shopping shop, a kávézójelleg erősödése lesz. De mi kell egy jó szendvicshez? Megfelelő alapanyag, kiváló szendvicsház: zsömle, kifli. Ezzel elkezdődött egy újabb „ámokfutásom”, nekiláttam, hogy felfedezzem ennek a titkát. A következő lépés az volt, hogy 2015-ben felszámolásból megvásároltuk egy régi kenyérgyár épületét, és azt felújítva, átalakítva létrehoztuk a sütőüzemünket (Pane Magyar Sütőipari Kft.). Jelenleg még túl nagy nekünk a kapacitása, mintegy 10 százalékát tudják a saját boltjaink felvenni Serczli márkanév alatt, de már elkészült egy olyan portfólió, amellyel el tudunk indulni kifelé, és megérkezett a szállítóflottánk is. A tervek szerint kizárólag magyar boltoknak szállítunk be.

Hogyan képzelik el a jövőjüket?

P. J.: Szép családom van, szeretnék sokkal többet velük lenni. Nekem a gyerekekkel való együttlét szinte teljesen kimaradt az életemből az üzlet miatt. Nagyon nagy áldozat volt ez. Szeretnék értékes gyerekeket nevelni, azért csinálom az egészet, hogy könnyebb életet biztosítsak számukra. Természetesen nem tudom elképzelni az életemet az üzlet nélkül, de szeretnék visszavenni a tempóból.

P. A.: A család nálam is az első, ugyanakkor folyamatosan arra törekszem, hogy valami újat alkossak. Azt gondolom, a Manna letette a névjegyét a piacon. A sütőiparral (Pane Magyar Sütőipari Kft.) is hasonló a célom. Mindig is újat akartam létrehozni. Úgy gondolom, ez a jövőben sem lesz másképp.

P. J.: Igen, a bátyám álmodik, és én játszom a fék – nem túl hálás – szerepét.

Előfordulnak emiatt konfliktusok?

P. A.: Néha, olyankor elmegyünk együtt vacsorázni és megbeszéljük a dolgot.

Mire a legbüszkébbek?

P. A.: A családomra, a csapatra, a Manna brandre, a boltjainkra és arra, hogy olyasmit hoztunk létre, ami még nem volt.

P. J.: Én is a családomra – és a boltvezetőinkre, helyettesekre, munkatársaimra vagyok a legbüszkébb.

Ács Dóra, főszerkesztő
a szerző cikkei

Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Store Insider magazin 2019/1.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél