hirdetés
hirdetés
hirdetés
2021. március. 05., péntek - Adorján, Adrián.
hirdetés

Mit fogunk enni harminc év múlva?

Film készült a modern élelmiszeripar és a környezet kapcsolatáról.

hirdetés

Hogyan manipulálja a modern agrár-, feldolgozó- és vegyipar az érzékeinket? Miként használják ki az időhiányban szenvedő embert a gyors és ízletes ételeket kínáló áruházláncok? Meddig lehet terhelni még környezetünket, hogy kiszolgálja az egyre növekvő élelmiszerkeresletet? – Globál menü címmel készült el az az ismeretterjesztő film, amely megkísérel választ adni ezekre és más, hasonló kérdésekre a Médiatanács Kollányi Ágoston-pályázatának köszönhetően. Helyzetjelentés és kiútkeresés, Novák Tamás rendezésében.

Sok film született már az élelmiszeripari manipulációkról, miben lesz más az Ön filmje?

Az a kérdés foglalkoztatott, hogy hogyan lehet összebékíteni az egészséges táplálkozás iránti elvárásainkat a Föld növekvő népessége okozta egyre nagyobb élelmiszerigénnyel. Lehet-e találni olyan középutat, amely a fenntartható gazdálkodást, az erőforrások megőrzését és a magas életszínvonalat is magában foglalja? Mekkora környezeti terhelést bír el a bolygó, milyen megoldási alternatívák jöhetnek szóba? A filmben igyekeztünk nemzetközi kitekintést adni, és nemcsak a magyar helyzetet elemezni. A film készítése során megtapasztalhattuk, hogy a hazai élelmiszeripar mennyire kicsi szelete a globális termelésnek, ami megerősítette azt az elgondolásunkat, hogy globális nézőpontra érdemes törekednünk.

Hogyan fogadták a stábot azok a nagyvállalatok, amelyeknek a termelését be kívánták mutatni a filmben?

Voltak olyan multik, ahol be sem engedtek, és volt, ahol teljesen nyíltan vállalták a szereplést, sok magyar gyökerű cégnél is. Akadt olyan hely is, ahol azért nem engedtek csak be például a baromfitelepre, mert olyan gazdaságos a helykihasználásuk, hogyha oda idegen 2-3 ember megy be, az ijedségtől és a szűkös helytől egymásban tennének kárt az állatok – míg ha békén hagyjuk őket, rendben nevelkednek. Persze lehet mondani, hogy embertelenek ezek a körülmények. Számomra azonban az volt az egyik tanulsága ennek a filmnek, hogy muszáj tudomásul venni, hogy a nagyüzemi élelmiszertermelés megkerülhetetlen a hatékonysága és az ennek köszönhető alacsony ára miatt. Egyre nő a kereslet a hús iránt, de a régi, békebeli, kapirgáló csirkéket tartó gazdálkodásért súlyos pluszpénzt kérnek a világpiacon, az életszínvonal viszont nem emelkedik olyan nagy mértékben, hogy az emberek egy jelentős hányada áldozzon erre, ha a hipermarketben töredékáron is hozzájut az adott fajta húsához.

b

Ezek szerint bele kell törődnünk, hogy nincs alternatíva?

Nem feltétlenül. Egyrészt gyakran hallani, hogy az élelmiszer-ipari lobbi mennyire átveri a fogyasztót, de az sokszor elsikkad, hogy a fogyasztónak is van felelőssége, hiszen ő az, aki tudatos fogyasztóvá válhat, az ő egészségéért nem a multik, hanem saját maga a felelős. Senkit nem kényszerítenek például arra, hogy gyorséttermi ételekre költse a pénzét, amikor gyümölcsöt is vehet rajta. Vádolhatjuk a nagyüzemi termelést, de ha nem teremtünk rá keresletet, nem is lesz jelen a piacon. Valójában kapzsik és mohók vagyunk, attól leszünk betegek és elhízottak, akkor is eszünk húst, amikor nem kéne, és persze a pazarlás is óriási.

Érdekes volt egyébként az, hogy végeztettünk néhány saját vizsgálatot a „bio”-ként eladott, a „sima”, vegyszerrel kezelt kiskerti és a hipermarketes zöldségek tápértékéről, vitamintartalmáról, hogy bemutassuk az éremnek két oldala van. Az jött ki ugyanis, hogy a nagy áruházláncokban árult marokkói paprikának például nagyobb a C-vitamin-tartalma, mint a hazai biopaprikának – ez az érték ugyanis a napfénytartamtól függ, és ezt sem szokták hangsúlyozni az egészségtudatos élettel foglalkozó ismertetők. Ugyanígy a házivágásból származó kolbász lehet, hogy több baktériumot tartalmaz, mint ami a multik polcain fekszik, mert adott esetben akkurátusabban betartják a vonatkozó higiéniás előírásokat.

A másik irány, ami kiutat mutathat a növekvő élelmiszerigény okozta nyomás alól, az a jelenleg is folyó kísérletezés új élelmiszerfajták előállítására. Forgattunk például a műhús létrehozásán dolgozó egyik kutatócsoporttal Kaliforniában, amelynek a tagjai magyar gyökerekkel is rendelkeznek. Két ilyen nagy team van most, akik ezen a területen dolgoznak, és büszkék lehetünk arra, hogy hazai kötődésű tudósok ezen a téren is a világ élvonalába tartoznak, mert ebben komoly perspektíva van. A genetikailag módosított élelmiszerek a termésátlag növelésével is az egyik megoldást kínálják a problémára, de itt rengeteg még a tisztázandó kérdés, hiszen egyszerűen idő hiányában nem tudunk még megbízható eredményeket kapni az ilyen termékek hosszú távú hatásairól.

c

A modern élelmiszeripar kihívásaival kapcsolatban, legyen az génmódosítás vagy hormonkezelés, próbáltunk megszólaltatni a filmben pro és kontra szakértőket is, köztük nagyon sok külföldi szakértőt is, és egyértelműen látszott, hogy még nincs konszenzus a témában. Egyszerűen egy sötét szobában járkálunk, amikor a modern élelmiszeripart próbáljuk szabályozni. Az biztos, hogy hatalmas kihívások előtt van a világ, azzal kapcsolatban, hogy mit fogunk enni harminc év múlva.

Milyen felismerésben volt része a forgatás alatt, amely ön szerint igazán jellemzi a témát?

Egyrészt azt emelném ki, hogy óriási a tőkekoncentráció, hatalmas pénzek mozognak az iparágban. Vannak magyar vállalatok, amelyek a teljes vertikumot felölelik, de ezek is eltörpülnek az igazi nagy nemzetközi konglomerátumokhoz képest. Egy másik jellegzetesség, hogy milyen égető az igény a hatékonyság fokozására, a több hús előállítására.

Emellett pedig fontos megemlíteni, hogy mennyire komplex rendszert alkot a feldolgozó-, az élelmiszer-, az agráripar, a természet- és környezetvédelem, a szociális vonatkozások és így tovább. A bezárkózás nem megoldás, példa erre az unió és Amerika között megkötendő szabadkereskedelmi egyezmény, amely ha nem jön létre, az USA megköti egy ázsiai országgal, és a világ fejlődik tovább, az áruk áramlása áttevődik, Európa pedig elszigetelődik. Ha pedig ez létrejön, az európai élelmiszer-ipari szabályozás még lazább lesz. Meg kell találni azokat a pontokat, amelyek mindkét fél számára vállalhatóak, ez is egy kritikus feladat.

Az is egyértelművé vált számomra, hogy az elkövetkező 10-20 évben ez lesz az egyik legjobban fejlődő szektor a gazdaságban. A világ népessége egyre nő, a fejlődő országokban – mint Kína, India, Brazília– a GDP-vel együtt nő a húsfogyasztás, ami hatalmas terhet jelent a mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak, és egyben óriási környezeti terhet jelent a Földnek is.

c

Ahol szűkösek az agrárerőforrások, mint Koreában, Izraelben, már ma is high tech iparnak számít a mezőgazdaság – például olyan chipeket ültetnek az állatokba, amelyek jelzik, ha egy kórokozó megtámadja a szervezetüket vagy a növények testébe érzékelőket telepítenek és a kapott jelzések alapján öntözik a szükséges vizet, tápanyagokat. Bízom ezért benne, hogy a Föld, rajta az emberekkel képes lesz eltartani magát, példa erre a II. világháború utáni népességrobbanás, amit követni bírt a terméshozam-növekedés és a húsipar. De le kell számolni az illúzióval, hogy ezt a holdfényben legelésző háztáji sertésekkel megoldhatjuk.

A Médiatanács kiírása tette lehetővé, hogy elkészítsék ezt a filmet. Mi a tapasztalata, mennyire tudnak egymáshoz illeszkedni a mecenatúrás pályázati célok és a rendezői elképzelések?

Hálásak vagyunk, hogy egyáltalán meg tudtuk csinálni a filmet. Reméljük, hogy a befektetés megtérül azáltal, hogy a nézők igényes és sok szempontból körüljárt témával foglalkozó filmet láthatnak, amely felnyitja a szemüket néhány eddig kevéssé reflektorfényben lévő szempontra. Az együttműködésünk a Médiatanáccsal problémamentesen működött, abban is egyetértettünk, hogy érdemes angol feliratot készíteni a filmhez, mert az a globális szemlélet miatt valószínűleg érdeklődésre tarthat számot külföldön is.

Változott valami Önben a film által körbejárt témák hatására?

Igen. Már elfogadom azt, hogy szükség van erre a fajta iparágra, enélkül egyszerűen nem működik a világ, finomítani azonban mindig lehet rajta. Ha keményen fogalmazok, akkor ha – a mostani helyzet alapján – komolyan bioélelmezésre akarnánk alapozni, az egyúttal azt is jelentené, hogy halálra ítélnénk ötmilliárd embert, ami elfogadhatatlan.

Persze az is világossá vált, hogy a hagyományos húsfogyasztás hatalmas luxus és hosszútávon nem tűnik fenntarthatónak. Abba is beleláttam, hogy a táplálékkiegészítő-üzlet és a vitaminbiznisz hatalmas, és szükségtelenül ösztönöz sokszor értelmetlen fogyasztásra. Nem ugyanaz, ha megeszem egy sárgarépát, mint ha bekapok egy B-vitamin-kapszulát, nem ugyanaz a halevés és az omega-3 zsírsav-bevitel. Lehet, hogy túladagolom magam a célzott vitaminokkal, aminek konkrét, káros egészségügyi hatásai lesznek a szervezetemre nézve. Elképesztő tény, hogy egy németországi kutatás szerint többen halnak meg vitamintúladagolás következtében, mint autóbalesetben. És bármennyire bizarr, de most már simán megenném a műhúst is.

Az alkotóról dióhéjban

d

Az idén 40 éves Novák Tamás az ELTE történelem és jogász szakának elvégzése után szövegírással, újságírással és dokumentumfilm-gyártással kezdett foglalkozni. Igazán ismertté a 2010-ben Biszku Béláról forgatott Bűn és büntetlenség című filmje tette, amelyet Skrabski Fruzsinával közösen rendezett. Vele 2012-ben az MTV-ben oknyomozó magazinműsort is vezetett Becsengetünk és elfutunk címmel. A Médiatanács rendezőként más alkotásait is támogatta, így az európai sportfogadási ipar helyzetét bemutató, valamint egy, a 1949-es terrorról készült korabeli dokumentumfilm sorsának utánajáró filmjét is.


(forrás: NMHH, Kommunikációs Igazgatóság)
hirdetés
hirdetés

Nemzetközi FMCG hírek

Ne maradj le a nemzetközi FMCG hírekről és a legfrissebb szakmai újdonságokról. Minden külföldi FMCG - food és non food hír egy helyen, cégekről, üzletről és a környezetről nem csak szakembereknek.

 

hirdetés

Rovatoldalunkon bemutatjuk a legfrissebb ALDl-akciókat, termékinnovációkat, kedvezményes ajánlatokat - a kínálat folyamatosan frissül, ne maradj le egyről sem!

Árfigyelés, konkurenciafigyelés, akciófigyelés az interneten keresztül. A Storescanner az általuk figyelt áruházak termékeit hetente felméri és előfizetői számára elérhetővé tesszi a teljes választékot, a ki- és belistázott termékeket, aktuális árakat, árváltozásokat, az akciókat valamint az akciók darabaszámát. Egyedüliként rögzítik az akciók típusait is, valamint az akciós újságokban megjelenő gyártók és márkák számát és méreteit. Mostantól rendszeresen követhetők az aktualitások új rovatunkban!

ÉRDEKES HÍRED VAN?
KÜLDD EL NEKÜNK!

Az elmúlt években több mint ötszáz üzlet pályázott a díjra, közülük összesen mintegy 200-an kaptak elismerést, és használták "Az Év Boltja" díj logóját, ezzel is szemléltetve vásárlóik számára, hogy saját kategóriájában kiemelkedően magas szolgáltatást nyújtó üzletben vásárolnak.

Hívd fel magadra a figyelmet egy szakmai díjjal, és adj bizonyosságot a vásárlóknak arról, hogy Te gyártod, forgalmazod a kategóriájában legjobb, legízletesebb, leginnovatívabb mentes terméket az országban! Ez a lényege a Mentes-M versenynek!

hirdetés

Ugyan az oltások megérkezésével már valamennyire látszik az alagút vége, ez nem jelenti azt, hogy 2021 még ne a változásokról, a rezilienciáról vagy a rugalmasságról szólna. Mely tulajdonságok mellesleg vírus nélkül is csak előrevisznek. Mit tudnak ehhez hozzátenni a HR szolgáltatók?

A nyitás közeledtével egyre többen már az irodai visszatérést tervezik. Tarts március 25-én velünk, járjuk együtt körbe a különböző hibrid megoldásokat: mit tanultunk, mit engedünk el, mit tartunk meg – minden ami a munkavégzés környezetére vonatkozik.

Keressük Magyarország legkiválóbb élelmiszert és egyéb FMCG-termékeket kínáló üzleteit! Nevezési határidő: március 12.

Március 19-én, pénteken Belső kommunikációs workshop a Kreatív szervezésében!