hirdetés
hirdetés

Biokultúra: jelölések és logók

A biotermék-fogyasztó legtöbbször környezettudatos fogyasztó is, aki a végterméktől elvárja az egészségbiztonságot, a termelési folyamattól pedig azt, hogy nem károsítja a környezetet. Nézzük, milyen előírásokat kell teljesíteni, és mit kell feltüntetni a csomagoláson – ez utóbbit nemcsak az előírások megismerése érdekében, hanem azért is, hogy közös nyelvet beszéljünk a vásárlóval.

hirdetés

Az ökotermékek előállításának szinte teljes folyamatára vonatkoznak előírások. A jogszabályok alapján kidolgozott feltételrendszer előírásainak teljesítését kizárólag az Agrárminisztérium által elismert szervezet ellenőrizheti.

Magyar termékek esetén két minősített szervezet végezhet ellenőrző tevékenységet a biogazdaságokban: a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. – a termék csomagolásán rájuk utal a HU-ÖKO-01 kódszám – vagy a Hungária Öko Garancia Kft. a HU-ÖKO-02 kódszámmal.

A Biokontroll Kft. által minősített termékek külön védjegyeket is jogosultak viselni és használni: a Biokultúra Szövetség védjegyét és a Biokontroll Nonprofit Kft. oltalom alatt álló védjegyét.



Tanúsítás – a legerősebb láncszem

Minden ökológiai jelölést alkalmazó termelő kell, hogy rendelkezzen a nevére szóló minősítő tanúsítvánnyal, amely részletezi az általa forgalmazható biotermékek körét. A tanúsítás során az ellenőrző szervezet a helyszíni ellenőrzéskor rögzíti a termék-előállítási folyamat mindazon elemeit, amelyekre bioelőírások érvényesek. Ezeket a megállapításokat összevetik az előírásokkal, és ha nincs vagy csak elenyésző mértékű az eltérés, kiadják a minősítő tanúsítványt, amely felhatalmazza a termelőt arra, hogy – a tanúsítványban felsorolt termékeit – ökológiai (biológiai, bio stb.) jelöléssel forgalmazza.

A megfelelő minőséget a minősítőszervezet munkája a továbbiakban is garantálja: évente minimum egyszer ellenőrzik a partnereket, hogy a termelési és gyártási folyamatok során valóban mindent az ökológiai mezőgazdaság terjedelmes kritériumrendszere szerint végeznek-e. Az ellenőrző szervezet természetesen bármikor végeztethet szermaradványokra laboratóriumi vizsgálatokat, sőt tiltott anyag felhasználásának gyanúja esetén ez kötelezettsége is.

Amit ebből a csomagoláson látunk

Az ellenőrző szervezet kódszámát a termék csomagolásán kötelező feltüntetni. Előfordulhat, hogy nem magyar szervezet tanúsítja a minőséget, Európa-szerte számtalan ilyen szervezet létezik: például Németországban az egyik Kiwa BCS Öko-Garantie GmbH (DE-ÖKO-001) vagy Ausztriában az Austria Bio Garantie GmbH (AT-BIO-301)



A logó mellett fel kell tüntetni azt is, hogy honnan származik az adott termékhez használt mezőgazdasági nyersanyag.

• Ha az unió területéről, akkor a jelölés szövege: „EU mezőgazdaság”,
• ha az EU területén kívülről, akkor a jelölés szövege „nem EU mezőgazdaság”,
• Ha pedig mindkettő igaz, akkor „EU/nem EU mezőgazdaság”

Nemzetközi tanúsítási rendszerek

A nemzetközi szintű tanúsítási rendszerek jóval szigorúbb feltételeket szabnak a termékek minősítésénél. Németországban a legnagyobb ökológiai védjegyszervezet a Bioland, de nagy nevek még a Demeter, Krav (Svédország), Naturland, NOP (USA), Soil Association (Anglia). A Bio Suisse a svájci ökológiai gazdálkodók szövetsége, amelynek védjegyében egy stilizált rügyszimbólum látható.


Ezt a védjegyet azonban nem használhatja bárki automatikusan, aki rendelkezik Bio Suisse-tanúsítással. Magyar partnerek az alábbi jelölést alkalmazhatják:

Néhány kritérium a teljesség igénye nélkül, amelyek az EU szabályozásában a szigorúbb minőséget biztosíthatják:

• növényvédelemben: kevesebb rezet és ként lehet felhasználni (egyes növénykultúrákban tilos a használatuk);
• vetésforgóban: meghatározott arányú talajjavító növény (pl. pillangósok) alkalmazása;
• vegetációs időn kívül is zöld növénynek kell borítania a szántóföldet;
• ökológiai kiegészítő területek biztosítása (biodiverzitás fenntartása céljából);
• az ökológiai gazdálkodás az egész gazdálkodásra jellemző kell legyen, nem lehetnek nem ökológiai termelést folytató egységek egyazon gazdaságon belül;
• még korlátozottabb trágyafelhasználás.

Génmanipuláció

Az ökológiai gazdálkodásban a génmanipulált szervezetek és származékaik nem használhatók fel, vagyis nemcsak a „génpiszkált” transzgénikus növények termesztése és állatok tenyésztése tilos, hanem génmanipulált mikroorganizmusok és az általuk termelt anyagok alkalmazása is.

Feldolgozott termékek

A feltételrendszer nemcsak mezőgazdasági termékekre, alapanyagokra vonatkozik, hanem a termék-előállítás minden lépésére. Irányelv, hogy a mezőgazdasági eredetű alkotórészek 95 százalékának ökológiai gazdálkodásból kell származnia. Tilos az ionizáló sugárzással történő kezelés, és csak a feltételrendszerben tételesen felsorolt, közismerten ártalmatlan adalék (E270 = tejsav, E296 = almasav, E5330 = citromsav, E500 = Na-karbonát, E948 = oxigén stb.) és technikai segédanyagok használhatók.

Ökológiai termékek jelölése, azonosítása

Az ökológiai termelésre utaló jelzőként a terméken az „ökológiai” vagy „biológiai”, szóösszetételben pedig a „bio”, „öko” kifejezést kell alkalmazni, és az utolsó ellenőrzést végző ellenőrző szervezet nevét és kódszámát kell feltüntetni. A kereskedelemben gyakran találkozni rossz példákkal, címkéken, reklámokban. Leggyakoribb hiba, hogy olyan mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre is használják az ökológiai jelzőt, amelyeknek semmi közük nincs a hatályos előírásokhoz.

Átállási időszak

Az ökológiai gazdálkodásra való áttérés átállási időszakkal indul, amely alatt a termelő már köteles betartani az ökológiai gazdálkodás minden előírását. Ez növénytermesztésnél a termőterületre vonatkozik, melynek időtartama két-három év. Az első 12 hónapban a termék még szokványosnak tekinthető, azt követően azonban már átállásiként forgalmazható, a következő jelöléssel: „ökológiai gazdálkodásra történő átállás időszakában készült termék”. A takarmánytermő területek átállását követően (kivételesen azzal párhuzamosan) lehet az állatállományt is átállítani, amely időtartam az állatfajtól és hasznosítási iránytól függően 1,5 és 12 hónap között lehet. Az átállásból származó állati termék átállási jelöléssel sem hozható forgalomba.

A talaj termőképességének fenntartása, vetésforgó

A sikeres ökológiai gazdálkodás alapfeltétele termékeny, vagyis „élő”, egészséges, jó szerkezetű, tápanyagokkal megfelelően ellátott talaj. Cél ennek a talajgazdagságnak a megteremtése, fenntartása. Az ökológiai gazdálkodás szemléletével nem egyeztethető össze a talaj nélküli (például vízkultúrás, kőzetgyapoton vagy szalmán történő) és a monokultúrás (vetésváltás nélküli) növénytermesztés. Az ökológiai szántóföldi növénytermesztésben a tápanyag-gazdálkodás és a növényvédelem alapja a szakszerűen kialakított vetésforgó, amelyet érdemes több évre előre gondolkodva megtervezni.

Vetésforgó kialakításának szempontjai

A tápanyagigényes és a kevésbé tápanyagigényes növények, valamint a mélyen és sekélyen gyökerezők váltsák egymást, mert így elkerülhető az egyoldalú talajhasználat. A vetésforgóban feltétlenül helyet kell kapniuk a pillangós virágú növényeknek is. A pillangósok a velük szimbiózisban élő baktériumok segítségével a légköri nitrogént kötik meg. Előnyös és gyakori némelyik növényt zöldtrágyázási céllal termeszteni. Ilyenkor termést nem takarít be a gazda, hanem a teljes növényt bedolgozza a talajba a következő kultúrák tápanyagellátása céljából. Kívánatos, hogy az azonos betegségre és kártevőkre érzékeny növények csak hosszabb idő elteltével kerüljenek ugyanarra a területre, ezzel csökken a súlyos fertőzések kialakulásának esélye.

Tápanyag-gazdálkodás

A cél, hogy a biogazdaságban megtermelt anyagok közül azok, amelyek nem jutnak piacra, például trágya, szalma, szár, konyhai hulladék, nyesedék stb., kerüljenek vissza a gazdaság (lehetőleg komposztálva, bár egyéb forma is elfogadott) tápanyagkörforgásába. Az ökológiai gazdálkodásban tilos mindenféle szintetikus műtrágya és kémiai eljárásokkal a növények számára felvehetőbbé tett, bányászott természetes anyag alkalmazása. Használni lehet viszont a gazdaságban képződött trágyán és az egyéb szerves anyagokon kívül egyebek mellett egyes bányászott kőzetekből készült készítményeket, gazdaságon kívülről jött komposztokat, trágyákat (csak extenzív állattartásból) is, élelmiszer-ipari melléktermékeket, valamint mikrobatartalmú készítményeket.

Védekezés kártevők, betegségek és gyomnövények ellen

Az ökológiai gazdálkodás növényvédelmében a hangsúly a megelőzésen van. A helyes felépítésű vetésforgóban az azonos károsítókra fogékony növények időben egymástól távol kerülnek, ezzel csökken a fertőződés veszélye. A biogazdák szívesen alkalmazzák a növénytársítást is. A társnövények gyakran illataikkal, nektárjukkal, pollenjükkel csábítják magukhoz a hasznos rovarokat, amelyek a „közelben maradva” már nem (csak) a csábító növényen, hanem a többin is kifejtik jótékony hatásukat. A biogazdaságot jellemzi az általános (növény) higiénia is, ennek részeként nem engednek fertőző vetőmagot, szennyezett vizet és termesztési anyagokat a gazdaságba. Ahol az egyedi növénykezelés vagy kis növénycsoportok csoportos kezelésének a lehetősége adott (például gyümölcsösben, palántanevelésben, kézzel kapált kultúrákban stb.), a megbetegedett növényeket, növényi részeket eltávolítják, ezzel is óvva a teljes állományt.

Állattartás

Az ökológiai állattartás termőföldhöz kapcsolódó tevékenység. Biztosítani kell a növénytermesztés és állattenyésztés egységét úgy, hogy a környezeti elemek (talaj, víz) egyike se károsodjék. Egyik legfontosabb szempont, hogy a tartott állatok által termelt trágya mennyisége összhangban legyen a képződő trágya elhelyezésére alkalmas termőterület nagyságával (legfeljebb 170 kg/ha – trágyából származó – nitrogénnel terhelhető a termőföld évenként).

Bár nincs kifejezett tiltás az intenzív állatfajtákra, ajánlott az ellenálló, betegségekre, egészségügyi problémákra kevésbé hajlamos –gyakran őshonos vagy régóta honos – fajtákat tartani. A bioállattartás feltételrendszerében legfontosabbak az állatjóléti előírások. A takarmány zömében ökológiai gazdálkodásból származik, illetve az állategészségügy is a megfelelő fajtára és a jó elhelyezési körülményekre épül.

Méhészet

A közhiedelemmel ellentétben nem minden méz bio. A feltételrendszer szerint bioméz (pollen, propolisz stb. is) csak természetes növényállományból (akác, hárs, selyemkóró stb.) vagy bionövényekből (repce, napraforgó stb.) származhat. Az előírás megkötéseket tartalmaz a gyűjtés helyével, a méhekkel való kíméletes bánásmóddal kapcsolatban. A méhek, illetve a kaptár kezelésére csak természetes anyagok használhatók. A bioméhészet előírásai nagyon szigorúak, igen magas szintű szaktudást és biológiai szemléletet igényelnek.

Papp Tímea
a szerző cikkei

(forrás: Store Insider magazin 2019/8)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Cikk[245778] galéria
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél