hirdetés
hirdetés

Emberhiány kettős présben

A fizikai munkásoktól a menedzsment szintjéig munkaerőhiánnyal küzd az élelmiszeripar is. A probléma sokrétű, mostanra pedig gyakorlatilag termelés- és fejlődéskorlátozó tényezővé vált. A cégek egyelőre kényszermegoldásokat alkalmaznak, de aki nem tudja állni a sarat az alapanyag-termelők és a kereskedők kettős présében, ki fog hullani.

hirdetés

Extrém nehéz helyzetben találta magát az élelmiszeripar az elmúlt években tapasztalható bérnövekedés és az egyre csökkenő munkaerő-kínálat következtében. A problémákat csak tetézte a digitalizáció és a fiatal generációk támasztotta kihívás. Vajon van-e kiút az automatizáláson kívül?

„Pontos statisztikáink nincsenek a munkaerőhiány mértékéről, élelmiszeripari koordinátoraink taglátogatásai során szerzett tapasztalatai alapján azonban számos megállapítást tehetünk. Az ágazatban jelenleg nagy a fluktuáció, jelentős mértékű az elvándorlás és magas a pályaelhagyók száma is. A szakképzett munkaerő hiánya pillanatnyilag nagyobb probléma, mint a betanított dolgozóké, de a cégek küzdenek a fiatalabb korosztályok tagjainak eltérő munkamoráljával is. A vállalkozások gyakran képtelenek versenyezni a más szektorokban tapasztalható magasabb bérekkel, mert emelni csak akkor tudnának, ha a termékeik ára is növekedne, a magasabb árakat azonban az intenzív piaci verseny miatt nem tudják érvényesíteni” – mondta a Store Insidernek Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke.

„A szükséges létszám biztosítására gyakori megoldás a szakemberkölcsönzés munkaerő-közvetítő cégek segítségével. Jellemző törekvés a kollégák megtartásának, motivációjának erősítése szállás, lakhatás, képzések és céges gépjármű biztosításával. Előfordul az éjszakai műszak megszüntetése, hiszen nappalra könnyebb embereket találni. Sokan igyekeznek orvosolni a helyzetet munkaerő-felvételt támogató és munkahelymegtartó pályázatok beadásával is, de korántsem mindenki meri bevállalni az emberek megtartására vonatkozó kikötéseket. Pontosan tudják ugyanis, hogy hosszú távon nem tudják betartani ezeket. További megoldás a munkaerő pótlására diákok felvétele tanulószerződéssel, közeli képzőintézményekkel történő együttműködés keretében, diákmunkások szezonális alkalmazása, kisgyermekes anyukák részmunkaidőben történő foglalkoztatása” – tette hozzá az elnök.

Jöhet az életpályamodell?

Összességében azonban akkora a probléma, hogy egyre több cégnél vélekednek úgy: az iparágnak a szakemberhiány leküzdéséhez állami segítségre lenne szüksége, a fiatalok megnyerése érdekében életpályamodell kialakítása, ösztöndíjrendszer létrehozása lenne célszerű.

Még egy nyugat-magyarországi cég sem tud például az osztrák bérekkel konkurálni a hazai alacsony fogyasztói árszínvonal és a magas alapanyag-beszerzési árak miatt. A nyugat-dunántúli régióban egyébként különösen jellemző, hogy a külföldi munkavállalási lehetőség elszívja a jó munkaerőt, ami további nehezítő tényező.
Ami a 2020-as kilátásokat illeti, Győrffy Balázs szerint ahhoz, hogy a feldolgozók béreket tudjanak emelni, a vásárlóerő további növekedésére és ezzel együtt a magasabb hozzáadott értékű hazai élelmiszerek polcokra kerülésére lenne szükség. Az élelmiszeripar ugyanis továbbra is kettős présben van az alapanyag-termelők és a kereskedők között, ebben a helyzetben pedig nehezebb kivitelezni a jelentősebb béremeléseket, hiszen folyamatos az optimalizálási kényszer.

Győrffy Balázs
Győrffy Balázs

A jelenlegi iskolai rendszerű szakképzésben a fiatalok piacképes szakmaválasztását az ösztöndíjjal támogatott úgynevezett hiány-szakképesítések megyénkénti meghatározása is orientálta. A 2019/2020-as tanévben az iskolarendszerű képzésen belül öt élelmiszeripari szakképesítés került be az ösztöndíjra jogosító hiányszakmák körébe: a húsipari termékgyártó; a kistermelői élelmiszer-előállító, falusi vendéglátó; a pék; a pék-cukrász; valamint a tejipari szakmunkás. A kamaránál abban bíznak, hogy a szakképzési rendszer aktuális reformja hozzájárul majd egy olyan új struktúra kialakításához, amely nemcsak széles körű, ágazatai alaptudást biztosít a fiataloknak, hanem még gyorsabban lesz képes reagálni a gazdasági környezet igényeire.

A Szakképzés 4.0 középtávú szakmapolitikai stratégia egyik kiemelt fejlesztési területe az iskolai rendszerű szakképzés megújítása. Ehhez kapcsolódva a tervek szerint létrejön majd egy, a Németországban létező munkaerő-piaci előrejelzéshez hasonló hazai rendszer is. Ennek bemeneti adatait a foglalkoztatók küldik majd meg régiónként, a képzési rendszer pedig rugalmasan igazodik a kívánalmakhoz.

Digitalizáció nélkül nem fog menni

Ugyanakkor, hívja fel a figyelmet Győrffy Balázs, a digitális tudás iránti valódi munkaerőpiaci igényt nem tárják fel a szakmaszerkezeti előrejelzések és egyéb felmérések sem. Ma már a nem informatikai ágazatok is digitális szakembereket keresnek, és ezt az élelmiszeripari szereplőknek sem szabad figyelmen kívül hagyniuk. A versenyképesség növelése érdekében fejleszteniük kell a technológiájukat és munkatársaik tudását. Ehhez időről időre pályázatok is elérhetők, érdemes figyelni ezeket.

„Sajnos a fokozódó fejlesztési nyomás ellenére az eddigi adatok tanúsága szerint az élelmiszeripari szereplők pályázási kedve igen csekély. A vállalati komplex infokommunikációs fejlesztésekre például 2019. szeptember 10-ig lehetett pályázni, ám a statisztikák szerint a beérkezett pályázatoknak mindössze 1,8 százaléka származik az élelmiszeriparból” – hívta fel a figyelmet Győrffy Balázs.

Önkorlátozásra kényszerítve

„Mostanra gyakorlatilag termelés- és fejlődéskorlátozó tényezővé vált a munkaerőhiány. Minden képzettségi területen küzdenek ezzel a cégek a fizikai munkásoktól a menedzsment szintjéig. Óriási dilemma, hogy ebben az egyébként más ágazatokhoz képest alacsonyabb átlagbérekkel működő ágazatban meddig lehet állni a bérversenyt. Különösen gyártói oldalon jelent ez problémát, hiszen az előállító cégek képesek a legkevésbé áthárítani a béremelés okozta terhet a termékláncban. Márpedig nem lehet a végtelenségig kizárólag a profit kárára fizetéseket emelni, aki nem tudja érvényesíteni az áraiban ezt a költségnövekedést a kereskedelem felé, az egyre jobban ki- és beszorul” – mondta lapunknak Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központjának vezetője. Szerinte az ágazat szükségszerűen robotizációs és digitalizációs boom előtt áll, amivel csupán az a gond, hogy korántsem minden szereplő lesz képes finanszírozni ezeket az élő munkaerőt részben vagy egészben kiváltó fejlesztéseket.

Fórián Zoltán
Fórián Zoltán

„Jelenleg a vállalkozások kényszermegoldásokat vetnek be: ahogy az Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban már évtizedek óta bevett szokás, vendégmunkásokat alkalmaznak, vagy az elérhető munkaerő mennyiségéhez igazítják a termelés volumenét, azaz önkorlátozást hajtanak végre. Ha ez közben a termékpaletta felfelé pozicionálásával, magasabb hozzáadott értékű árucikkek gyártásával jár, az hosszú távon is megtérülő stratégia lehet. A kényszerű újrapozicionálásnak azonban minden egyéb esetben leépülés lehet a vége. Ez azonban nemcsak méretbeli, hanem hatékonysági kérdés is. Összességében nem lehetünk optimisták, lesznek kihullók, a szektor pedig koncentrálódni fog” – véli a szakember, aki 5-20 százalékos átlagos béremelést prognosztizál 2020-ra.

Fórián Zoltán úgy véli, a munkaerőhiány egyértelműen hozzájárul ahhoz, hogy a beruházási hajlandóság a következő időszakban nőni fog az élelmiszeripari cégek körében. Ezt ráadásul több kedvező körülmény is támogatja az alacsony kamatszinttől a pályázati lehetőségekig.

A szakember felhívja a figyelmet arra is: a technológiai fejlesztések szükségszerűek, de ha nem párosulnak a beszerzési, értékesítési, üzemszervezési, logisztikai fejlesztésekkel, a humánerőforrás-gazdálkodás új szintre emelésével, önmagukban nem jelentenek fenntartható megoldást.

Százszázalékos béremelkedés

Az elsősorban exportra termelő keceli Fresh Fruit Tész Szövetkezet ültetvényeinek mérete meghaladja az 1600 hektárt. A térség termesztőit összefogó társulás évente mintegy 8 ezer tonna árut forgalmaz, és immár több mint 400 tagja van. Partnerei között számos jelentős európai uniós nagykereskedő, feldolgozó és áruházlánc található.

Juhos Csaba, a Fresh Fruit elnöke így az alapanyag-termeléstől a logisztikai ágazatig széles körben rálát a munkaerőhiánnyal kapcsolatos problémákra is.

„A kertészet a mezőgazdaság leginkább emberi kézimunkaerőt igénylő ágazata. A friss piacra árut termelő gyümölcsösökben – cseresznye, kajszi, meggy, őszibarack, alma – két olyan folyamat van, amelyhez nagy létszámú emberi munkaerő szükséges: a metszés és a betakarítás. Az ipari áruk – konzervnek, léiparnak szánt termékek – betakarítását az elmúlt években jórészt gépesítették. A hajtatott zöldségek termesztése – paprika, paradicsom, saláta – szintén rengeteg kézimunkát kíván a betakarítás során, ahogy a betakarított termés áruvá készítése, azaz a csomagolás, válogatás is. Jelentős beruházással ugyan elérhetők olyan csomagolástechnológiai megoldások, amelyek orvosolnák a munkaerőhiány nagy részét, de a tőkehiány sajnos erősen korlátozza a lehetőségeket” – mondta a Store Insidernek Juhos Csaba.

Szerinte a legnehezebb most a betakarításhoz szükséges emberek biztosítása. A gyümölcs jellemzően egyszerre érik be, és a megfelelő minőségben történő betakarításhoz legfeljebb néhány nap van a szüretre. Egy öthektáros cseresznyés öt nap alatti leszedéséhez mintegy száz emberre van szükség. Két-három évtizeddel ezelőttig a vidék apraja-nagyja összeállt, rokonok, ismerősök, barátok segítettek be egymásnak, és rengeteg napszámos is rendelkezésre állt. Teljesen megszokott volt, hogy ilyenkor a más ágazatban dolgozók is szabadságot vettek ki, és egy-két hetes plusz munkával egészítették ki a jövedelmüket.

A másik megoldás a diákmunka volt, ami még néhány évvel ezelőtt is jelentős tényezőnek számított nemcsak a betakarításban, hanem az áruvá készítési folyamatban vagy éppen a konzervgyárak nyári csúcsműszakjaiban.
„Ma már a diákok sem jönnek szívesen, szinte eltűntek. Most a hiányzó létszámot teljes egészében külföldi – román, ukrán, sőt, vietnámi – kezek pótolják. Csakhogy már látszik, hogy a külföldi munkaerőt is el fogjuk veszíteni, hiszen a nyugat-európai termelők hasonló problémákkal küzdenek, és magasabb fizetési ajánlatukkal elcsábítják a most még itt dolgozókat. Ez olyan súlyos problémát vetít előre, hogy néhány éven belül a termelők jelentős része az ültetvények megszüntetését tervezi. Valószínűleg néhány gyümölcsfaj – például a szamóca, a meggy és a málna – friss piaci eltűnésére is számítani kell a következő években. Ez nem jelenti azt, hogy iparilag feldolgozva ne maradnának elérhetőek persze” – tette hozzá Juhos Csaba.

Tapasztalatai szerint az ágazatban a bérek az utóbbi öt évben 100 százalékkal emelkedtek. „2019-ben egy az ültetvényen dolgozó szedőmunkás órabére nettó 1200 forint körül alakult, de időszakosan, például hétvégén akár 1500 forintot is megkeresnek. További bevonható munkaerő nincs még magasabb bér fizetésével sem, de a magyar piac már ezeket a költségeket sem bírja el. A zöldségek és gyümölcsök ára a fogyasztók által elviselhető szint felső határán mozog” – véli az elnök.

Szerinte a lehetséges megoldások egyike a tőlünk keletre lakó országokból érkező munkavállalók alkalmazása, a másik pedig a robotoké.

Willin-Tóth Kornélia
a szerző cikkei

(forrás: Store Insider 2019/9.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél