hirdetés
hirdetés

Kivéreztetett húsipar

Növekvő élősertés- és nagyjából stagnáló húskészítményárak közé szorul be a magyar húsipar, amely a korábbi évek súlyos válsága és néhány évnyi csend után most újabb rossz szériával kénytelen szembenézni. A kínai sertéspestis döbbenetes hatása az egyre élénkülő globális kereslet, amely felveri az alapanyagárat. Az így megnőtt költségeket azonban nehezen vagy sehogy sem tudja elfogadtatni a kereskedelemmel a strukturális problémákkal is küzdő húsipar, amelynek legtöbb szereplője idén veszteséges lesz. Nagy port felverő feldolgozói csődökre azért még így sem számít a piac, de a vágóhidak között a gyengébb és kisebb szereplők már nem biztos, hogy megérik a tavaszt. 

hirdetés

Aszimmetrikus helyzet kezd kialakulni a sertéságazat áraiban azok után, hogy a kínai sertéspestis miatt a távol-keleti ország mintegy 100 millió sertést pusztított el, a hiányt pedig a globális piacokról igyekszik pótolni. „Az élő sertés ára idén február elején volt a legalacsonyabb, azóta viszont 45 százalékot emelkedett. A KSH által mért sertéshúsok fogyasztói árában augusztusig 10-14 százalékos emelkedés volt tapasztalható, a statisztikailag számon tartott készítmények pedig ugyanezen időszak alatt 4 százalék körüli mértékben drágultak” – mutatott rá az alapanyag- és a késztermékár ellentmondásaira Éder Tamás. A Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke kifejtette: a jelentős mértékben megdráguló élő sertést tehát nem követte a készítmények köre, vagyis a húsiparnak egyre növekvő alapanyagár mellett lényegében alig változó átadási árral kell megküzdenie.

Ez ráadásul nem az egyetlen oka a problémának, hiszen időközben Magyarországon is jelentősen nőttek a bérek, ez a legtöbb helyen csak az idén meghaladta a 10 százalékot. Drágább lett mindemellett többek között az energia, a csomagolóanyag is.

Falakba ütköznek

A jelentős önköltség-növekedést a húsipari szereplők mindeddig nem tudták átadni a kereskedelemnek, ezért a magyar húsfeldolgozók tekintélyes része valószínűleg veszteségesen működött az elmúlt hónapokban – hívta fel a figyelmet Éder Tamás.

A helyzet ráadásul azért is problémás, mert a jelek szerint nem átmeneti kilengésről van szó. „A kínai sertésállomány-csökkenés nagyon nagy arányú volt, ennek a korrekciója legkevesebb egy-két évig biztosan el fog tartani. Addig nem lehet számítani az élőállat-árakban csökkenésre. A húsipari szempontból legoptimistább becslések szerint is ezen a magas szinten stagnálhatnak az árak a következő egy-két évben, de van még esély az emelkedésre is” – mondta el lapunknak a szakember.

A veszteség tehát állandósulhat, ha a kereskedelmi szereplőkkel nem sikerül elfogadtatni, hogy a húsipar átadásiár-emelésre vonatkozó törekvései nem valamiféle extraprofitigényt takarnak, hanem a megalapozott önköltség-növekedésből fakadnak – figyelmeztetett Éder Tamás. Márpedig ezek a tárgyalások jelenleg nagyon nehezen zajlanak, a kereskedelemmel nagyon kemény, elhúzódó egyeztetések történnek – egyelőre nem sok eredménnyel.

„Minden nap, amely úgy telik el, hogy a húsipari szereplő nem tudja a kereskedelemnek átadni a megnövekedett költségeit az átadási árakban, növeli annak a lehetőségét, hogy bizonyos húsipari szereplők csődközeli helyzetbe kerülnek” – tette hozzá az elnök.

A helyzet nem csak Magyarországon nehéz. Az olyan országok, ahol a korábbi egyeztetések és az ebből fakadó sémák következtében gyorsabban átmegy az áremelési igény, persze szerencsésebb szerkezetűek – ilyen például Hollandia vagy Ausztria. De Dél-Európa jelentős részén, Németországban vagy Magyarországon és a többi kelet-európai országokban nehezebben és lassabban zajlik ez a folyamat, amely a jelek szerint a húsfeldolgozók eredményének rovására megy.

A karaj itt marad

A kínai hiány nagyon komoly keresleti tényezőt jelent. A tradicionális kínai konyhák – miután tájegységenként erősen eltérő gasztronómiai örökségekről van szó – alapvető és nagyra becsült alapanyaga a sertés, amelyhez ráadásul erős érzelmeket is társítanak a kínaiak. Kínában a sertés a bőség és a szerencse jelképe, húsa ezért a gazdag ünnepi fogások, a vendéglátás és a jeles napok főszereplője. Kínában tehát a sertéshús mezőgazdasági, népélelmezési, tradicionális jelentősége egyaránt óriási, az ország hatalmas népessége pedig töretlenül elkötelezett a termék iránt.

Kínában tehát a tradíciók rejtenek magukban ugyan lehetőségeket, ám bizonyos sajátosságok az európai piacon zavarokat okozhatnak. Kelet-Ázsia esetében fontos tényező lehet, hogy arrafelé értékesíthetők olyan csontos, porcos állati részek is, amelyeket Európában nem kedvelnek, vagy nem is tekintenek élelmiszernek. Míg nálunk a karaj, a tarja, a comb a fő húsrészek, Kínában a sertésfül, -orr vagy -köröm nagyobbra becsült. A hatalmas kínai hiány egyik következménye azt lehet, hogy ezekre az európai szemmel furcsa húsrészekre az eddigieknél is nagyobb igény keletkezik, a fennmaradó, innen nézve értékesebb húsok pedig Európában aránylag nagy tömegben kerülnek a piacra.

A jelek szerint ez a folyamat már el is indult. Az elmúlt időszakban több tétel karaj és más nemesebb húsrész jelent meg Magyarországon, ami Németországból, Dániából és más országokból származott, és aránylag alacsony fogyasztói árakon kelt el. Ez további negatív nyomást jelent a húsipari szereplőkre, hiszen így még nehezebben tudják a magasabb árelképzeléseiket érvényesíteni.

Némileg az áremelés ellen hat a legfőbb helyettesítő termék, a baromfihús kínálata is. A sertéshúsok esetleges árnövekedésének legnagyobb nyertesei elvben a baromfiágazat szereplői lehetnek, akik helyettesítő termékeket kínálnak a karajjal, tarjával és más sertéshúsokkal szemben. Kényelmes lenne feltételezni, hogy ha drágább a sertéshús, akkor a vásárlók automatikusan baromfit vesznek, ez azonban nem ilyen egyszerű összefüggés, eleve sokan elkötelezettek a baromfi iránt – fejtette ki lapunknak Csorbai Attila. A Baromfi Terméktanács (BTT) elnöke hozzátette: a választás nem csak ár kérdése, a fogyasztói szokások ma már némileg mások, bár részlegesen azért igaz, hogy a sertéshús drágulása valamelyest kedvezhet a baromfitermékek forgalmának.

Régóta gyengélkednek

Szemben a régóta jól teljesítő baromfiágazattal, a sertéspiac néhány éve külpolitikai fejlemények miatt ismét komoly mélypontot élt meg. Az orosz embargó kifejezetten hátrányosan érintette az európai szereplőket, köztük Magyarországot is. Hazánkat közvetlenül is közvetve is károsan érintette a tilalom, hiszen magyar cégek sem szállíthattak az orosz partnereknek, valamint az embargó miatt az EU-ban ragadt áru is nyomta a hazai piacot. A tilalom után olcsó, nem egy esetben – valljuk be – jó minőségű sertéshústermékek jelentek meg a hazai boltokban is, az árérzékeny magyar vevők pedig gyakorta ezeket választották. Most tehát úgy tűnik, hogy ellentétes folyamatok indultak el – de csak a termékpálya egy részén. Az átadási és a fogyasztói árakat ugyanis messze nem érinti olyan mértékben az árnövekedés, mint az élősertés-árakat.

Ez pedig azért is probléma, mert nem egy igazán erős ágazatot érint a mostani válság. „A húsipar az élelmiszeripar leggyengébb láncszeme, hiszen el kell szenvednie az alapanyagár-emelkedést, de a kibocsátási oldalon csak nagyon kevéssé tudja átadni a megnövekedett költségeit” – mondta el lapunknak Fórián Zoltán. Az Erste Bank Agrár Kompetencia Központjának vezetője hozzátette: mindez nagyon komoly hatékonysági, versenyképességi problémákat vet fel, ami nem véletlenül tölt el sokakat aggodalommal.

„Nem titok, hogy amikor ez a helyzet kialakult, a kockázatkezelésünk felmérte, hogy milyen állapotban vannak az ügyfeleink. Nem vagyunk különösebben kitettek a húsiparban, de a portfóliónkban olyan, jobb állapotú cégek vannak, amelyek ebben a helyzetben is növelhetik a jövedelmezőségüket.”

Fórián Zoltán szerint arról van szó, hogy a kisebb-nagyobb húsipari cégek egyaránt azon dolgoznak, hogy átvigyék átadási áraikba a megnövekedett költségeiket, ám ez nagyon nehéz úgy, ha egy nagyobb kereskedelmi szereplővel állnak szemben. „Azt látjuk, hogy nem azok járnak jobban, akik a legnagyobb értékesítési csatornákban dolgoznak, hanem akik a kisebb vagy közepes csatornákban, egy jól diverzifikált disztribúciós rendszerben értékesítenek a kereskedelem felé. Ebben a rendszerben ugyanis nagyobb eséllyel tudják érvényesíteni átadási áraikban a megnövekedett költségeket. Mint tehát minden válságnak, ennek is lesznek majd nyertesei” – vélekedett az Erste Bank agrárszakértője.

 

Fórián Zoltán szerint a többieknek több hónapon át kell elszenvedniük a veszteséget. A szakember ezzel együtt sem számít tömeges húsipari csődökre, de arra fel kell készülni, hogy az idei év jövedelmezősége sokaknál negatívba fordul majd.

Bezárnak a vágóhidak?

A magyar húsipar egyébként jobb időkben is számos problémával küszködik, egyik legfőbb gondja pedig az, hogy a vágásra szolgáló létesítmények a legtöbb esetben nem megfelelőek a versenyképes termeléshez – ez alól csak néhány komolyabb üzem jelent kivételt. Magyarországon a vágóhidak többnyire elöregedtek, a fejlesztések elmaradtak, ezért egy munkaegységre vetítve sok energiát, vizet fogyasztanak, valamint az üzem működtetéséhez több élőmunkára is szükség van. Összességében tehát drágán üzemeltethető létesítményekről van szó. A meglévő vágóhidak, vágópontok pedig az uniós piac méreteihez képest jelentéktelen kapacitással bírnak, ahol a legális tevékenység nehézkesen hozható ki rentábilisra. Az idehaza működő, több kisebb-nagyobb vágóhíd valóban nem tud érdemben versenyezni a nemzetközi, így például román, cseh vagy német hasonló üzemmel. Míg a készítmények esetében van lehetőség arra, hogy az egyedi ízvilágra, márkaértékre, tradíciókra hivatkozva a feldolgozók kevésbé hatékony működés esetén is drágábban értékesítsék termékeiket, addig a vágóhidak nyersanyagot (élő sertést) vesznek, és nyersanyagot (félsertést vagy húsrészeket) bocsátanak ki, és ebben az esetben az ár döntő. A hazai vágóhidak tehát vagy kicsik, vagy egyszerűen korszerűtlenek, a belőlük kikerülő félsertés így már eleve drágább, mint amivel a szlovák, lengyel vagy német versenytársak dolgoznak.

A hazai vágási piacon csak néhány nagyobb kapacitású és korszerűbb üzem tud hatékonyabb lenni, ilyen például a kiskunfélegyházi, a mohácsi vagy a kaposvári vágósor – és legfeljebb még néhány szereplő. A mostani helyzetben, amikor az élő sertés ára ennyire megnőtt, ezek is veszteséggel tudnak csak működni. Közülük a tőkeerősebb, hatékonyabb és korszerűbb szereplők persze át tudják hidalni az elmúlt hónapok veszteségeit. A kisebb, elavult vágóhidak vagy a legkisebbnek számító vágópontok azonban esetenként már nem rendelkeznek elegendő pénzügyi és hatékonysági tartalékkal ahhoz, hogy átvészeljék a mostani időket. Így – bár a piac egyelőre nem áraz nagy húsfeldolgozói csődöket – a termékpálya vágási szakaszán előfordulhat, hogy néhány kisebb és gyengébb szereplő bezárja a boltot a következő egy évben.

Molnár Barna
a szerző cikkei

(forrás: Store Insider 2019/09.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél