hirdetés
hirdetés

Nagy a lángja, nagy a füstje

Ha megszületne, elérhetőbb lenne a minőségi marhasteak, özönlene az olcsó fagyasztott csirke, Brüsszel és a németek nagyon akarják, ám vidéki agrártermelők és belvárosi környezetvédők vállvetve küzdenek ellene, mi az? A megfejtés: az EU és a Mercosur-országok közötti szabadkereskedelmi megállapodás. 

hirdetés

A húsz évig tárgyalt, végül idén júniusban aláírt szerződés pártolói szerint kiegyensúlyozott szerződés, amely új piacokat teremt, ellenzői szerint agrárdömpinggel tarolná le az EU piacait, és direkt ösztönzőt jelent az esőerdők irtására. A mára célegyenesbe ért megállapodás végül a finisben hasalhat el, miután a brazil esőerdők felégetése áttört egy szintet a közvéleményben, és Emmanuel Macron francia elnök bejelentette: blokkolja az egész szerződést, amíg Brazília hozzáállása nem változik.

Miután az augusztus az Amazonas-medence esőerdeinek egyre aggasztóbb pusztulásáról szólt, a mindinkább eszkalálódó nemzetközi botrányra Emmanuel Macron francia elnök tette fel a koronát, amikor kijelentette: Franciaország blokkolni fogja a két évtizednyi tárgyalásokkal tető alá hozott, júniusban ünnepélyes keretek között aláírt EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodást, amíg Brazília nem vigyáz jobban az őserdőre. A nemzetközi gazdasági sajtóban nagyot szólt a hír, amire csak rátett egy lapáttal, hogy Írország is rögtön jelezte: hasonlóképpen jár el.

A francia elnök bejelentése akkor is megdöbbentő volt, ha az őserdőket pusztító tűz miatt már hetek óta komoly nyomás nehezedett a francia sajtóban Macronra. Nem véletlenül: az esőerdőkben fellelhető tüzek nagyobb pusztítást végeztek, mint valaha, tavalyhoz képest 84 százalékkal nőtt a felégett terület nagysága. Miközben sztárok és politikusok egyaránt kifejezték tiltakozásukat és megoldást sürgettek, Jair Bolsonaro brazil elnök cinikus nyilatkozatokkal igyekezett bagatellizálni a helyzetet. Többen arra is rámutattak: gyanítható, hogy a tüzek egy részét szándékos gyújtogatás okozta, a helyiek ugyanis így akarnak új mezőgazdasági területeket szerezni.

Ritka alkalom az olyan, amikor a környezetvédők és a mezőgazdasági termelők vállvetve követelnek valamit, most azonban éppen ez a helyzet: mindkét csoportosulás régóta tiltakozik az EU–Mercosur-megállapodás ellen. Ami azonban nem sikerült az európai gazdák némileg protekcionistának tetsző megnyilatkozásai miatt, azt sikerre viheti az Amazonas-medence tragédiája és az ennek nyomán soha nem látott környezetvédelmi tiltakozás.

Autó oda, élelmiszer ide

Az EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás bonyolult és hosszasan kiérlelt egyezmény, amelynek azonban nagyon leegyszerűsítve az a lényege, hogy az EU ipari termékei könnyebben találnak utat Dél-Amerikába, a Mercosur-országok (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay) agrártermékei pedig könnyebben jöhetnek Európába. A régióközi megállapodással túlnyomórészt megszűnnek a Mercosur-országokba irányuló uniós exportra kivetett vámok, az uniós vállalkozások pedig nagyon komoly összeg, évi 4 milliárd eurónyi vám megtakarításával válhatnak versenyképesebbé.

Az ipar tekintetében a megállapodás fellendítheti azon uniós termékek exportját, amelyekre eddig magas, sőt olykor prohibitív vámtételeket kellett fizetni. Ilyen a személygépkocsik, a gépjárműalkatrészek, a gépek, a vegyi anyagok, a gyógyszerek, a ruházat és a lábbelik vagy a kötöttáru ágazata.

Igaz, az uniós agrár-élelmiszeripari ágazat számára elvben előnyt jelent, hogy a Mercosur eltörli a jelenleg az uniós exporttermékekre – például csokoládé és cukoráruk, bor, szeszes ital és üdítők – kivetett magas vámokat, ezek azonban jobbára csak magas fokon feldolgozott, márkás árukat jelentenek. A megállapodás ezenfelül – bizonyos kvótákhoz kötve – vámmentességet biztosít az uniós tejtermékeknek, különös tekintettel a sajtokra. Az eltörlendő vámok jelentősek, néhol nagyon magasak, 10-35 százalék között mozognak. Vagyis a megállapodás életbe lépése komoly gazdasági előnyöket hozna az EU-nak, de mint látható, főképp az európai, azon belül is elsősorban a német és a francia ipar járna jól.

szójaültetvény
szójaültetvény

Versenyképes, de nem elég zöld

A könnyebben exportálható német és francia autókért, alkatrészekért, vegyipari termékekért cserébe a Mercosur-országok agrár- és élelmiszertermékeket, főként gabonát, szóját, baromfi- és marhahúst, valamint számos egyéb mezőgazdasági produktumot hozhatnának be Európába. Igaz ugyan, hogy a szerződés fenntartható fejlődésről szóló külön fejezete olyan kérdésekre is kitér, mint a fenntartható erdőgazdálkodás és erdővédelem, a munkavállalói jogok tiszteletben tartása és a felelős üzleti magatartás előmozdítása, de a Dél-Amerikai térség ebben enyhén szólva nem jár az élen. Bár a Mercosur élelmiszeripara magas színvonalú és hatékony technológiával dolgozik, és élelmiszer-biztonsága jó színvonalat képvisel, a környezetvédelem már más kérdés.

Amikor idén júniusban, mintegy húszévnyi tárgyalássorozat után aláírták a szerződést, azt az Európai Bizottság némileg ünnepélyes közleményében „ambiciózus, kiegyensúlyozott és átfogó kereskedelmi megállapodásnak” nevezte. Brüsszel akkor azt is igyekezett leszögezni: a megállapodás „mindkét oldalon komoly lehetőségeket teremt majd a fenntartható növekedésre, miközben kíméli a környezetet, valamint óvja az uniós fogyasztók és az érzékeny gazdasági ágazatok érdekeit.”

A jelek szerint nem minden érintett ágazatot és szereplőt sikerült meggyőzni arról, hogy az említett biztosítékok meg is valósulnak, hiszen már a tárgyalások idején, majd az aláíráskor és azóta is folyamatosan fogalmazódnak meg aggályok a környezetvédők, a gazdák szervezetei, valamint különféle politikai erők részéről.

A brazilok másképp látják

Érthető, hogy az agrártermelőknek nem tetszik a megállapodás, hiszen Dél-Amerika sokkal versenyképesebb egy sor agrárproduktum megtermelésében – mondta el lapunknak Raskó György. Az agrárközgazdász, aki a nyolcvanas években maga is hosszú ideig dolgozott a térségben, hozzátette: baromfi-, marhahúsban, szójában és többféle gabonában kifejezetten jók a Mercosur-országok. A tiltakozások ellenére Raskó úgy véli, Európának és azon belül Macronnak nincs ereje változtatni a dolgok menetén, több okból is. Az egyik komoly tényező az EU ipari lobbija, amelynek erőteljes érdeke fűződik a szerződéshez. Másrészt pedig Brazíliát sem lehet egykönnyen meggyőzni a kérdésben. „A brazilok teljesen másként látják az esőerdőt, ők úgy vélik, joguk van elvenni az erdőből a mezőgazdasági termelésre szánt területeket.” A brazil közvélemény azért sem látja tragikusnak a kérdést, mert az Amazonas-medence esőerdeje akkora, mintha Magyarországtól Portugáliáig egybefüggő erdő húzódna – tette hozzá Raskó, aki szerint valóban megdöbbentő repülőről látni, hogy egy többórás úton nem lát mást az ember, csak erdőt. Ennek fényében a brazil közvélekedés némileg farizeusként tekint Európára, amely több ezer éve kiirtotta erdeit, és most rosszalja a dél-amerikai gyakorlatot.

Ha mégsem lesz a szerződésből semmi, a Mercosur-országok vagy legalábbis Brazília akkor sem rogy térdre az agrárközgazdász szerint. „Brazília közel 120 milliárd dollár értékű agrárkivitelével a világ legnagyobb mezőgazdasági exportőre, amelynek kedvező, de nem életbevágó a szerződés ratifikálása.”

Szokatlan egyetértés

Az európai tiltakozások ugyanakkor élnek és jóval túlmutatnak némi rosszalláson. Az érdekeik érvényesítésében hagyományosan rámenős francia gazdák már tavaly traktorokkal és szénabálákkal barikádoztak el több üzemet egyebek mellett a dél-amerikai Mercosur-országokból származó hús importja miatt, de más országok termelői csoportjai és zöld szervezetei is kifejezték nemtetszésüket.

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy a gazdák álláspontjára rímel a környezetvédő szervezetek véleménye, de most nagy az egyetértés. „A legfőbb aggályunk, hogy a szerződés további ösztönzőt jelentene az esőerdők irtására, és a jelenleginél is több GMO-szója, valamint más kifogásolható termék érkezne Európába” – mondta el lapunknak Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programfelelőse. Az ismert aktivista hozzátette: a szerződéssel ráadásul az Európai Bizottság legitimálja Jair Bolsonaro brazil elnök rendszerét.

Fidrich Róbert szerint egyelőre nem világos, mi fog történni, hiszen az „EU és Macron is többször nagy környezetvédőnek bizonyult a nyilatkozatok szintjén, miközben tetteik mást mutattak”. A gazdák és a környezetvédők tiltakozása ugyanis szemben áll az ipar, főleg a német ipar érdekeivel.

A megállapodást nem csupán Franciaországban és nem csak gazdák ellenezték. Nagy István agrárminiszter szintén élesen bírálta a megállapodást annak aláírását követően, és kijelentette: az itteni termelők versenyképességére komoly hatással lehet egy ilyen megállapodás, amely ugyanakkor környezetvédelmi szempontból is „képmutató és felelőtlen”. Mint mondta: erősen ellentmondásos, hogy az európai termelőktől nagyon szigorú környezetvédelmi előírásokat követelünk meg, miközben harmadik országokból olyan olcsó élelmiszereket hozunk be, amelyeket ellenőrizetlen körülmények között, sokszor az esőerdők elpusztításának árán termeltek meg.

A húsevés az oka?

Európa ugyanakkor már most is több szálon függ a dél-amerikai agrártermékektől, főleg az állattartásban széles körben felhasznált szójától. Az Amazonas-medence irtása mögött túlnyomórészt a tej-, hús- és tojástermelés áll közvetlen vagy közvetett módon – jelentette ki lapunknak Juhász Anita Diána. A Magyar Vegán Egyesület elnökségi tagja kifejtette: nemcsak az ottani állattartás miatt irtják az erdőket és alakítják termőfölddé, hanem az ott megtermelt szója egy jelentős része is az európai állattartókhoz kerül, és takarmányként használják azt fel.

Csak Magyarországra évente mintegy 600 ezer tonna dél-amerikai szója érkezik, amelyet csaknem teljes egészében állati takarmányként használnak fel. Mindezt ráadásul egyáltalán nem hatékonyan: 100 gramm csirkemell előállításához akár 190 gramm szóját is felhasználhatnak. Juhász Anita Diána szerint tehát az esőerdők irtása és az állati termékek fogyasztása között egyértelmű kapcsolat van, az erdők pusztulása ellen pedig jó módszer az, ha valaki kevesebb állati terméket fogyaszt, vagy egyáltalán nem eszik ilyesmit. Leszögezte: a veganizmus mint állatjogi mozgalom az állatok használata, tárgyként kezelése ellen lép fel, amelybe egy kevés hús fogyasztása sem fér bele, de akit csak a környezetvédelmi szempontok vezérelnek, annak már a hús-, tej- és tojásfogyasztás csökkentése is járható út.

Mi lenne, ha bevezetnék?

Ha a júniusban aláírt EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodást sikerrel ratifikálnák, akkor az európai ipar, főleg az autóipar termékei nagy piacokat tarolhatnának le Dél-Amerikában. Nálunk, Európában azonban főleg az élelmiszerboltok kínálatában mutatkozna meg a különbség. A kétségkívül kiváló minőségű dél-amerikai marhahús versenyképesebb áron lenne kapható az üzletekben, valamint a brazil csirkehús is nagy tömegben áramlana be Európába, így Magyarországra is – elsősorban készítmények, valamint fagyasztott kényelmi ételek formájában.

A megállapodás révén a dél-amerikai szója az eddigieknél is nagyobb mértékben tarolná le Európát, de az ottani gabona, nádcukor és kávé is érezhetően nagyobb mennyiségben és kedvezőbb áron áramlana Európába.

A jelenleg a Mercosur-irányba az EU termékeire kivetett vámtarifák (százalék)

személygépkocsik           35
gépjárműalkatrészek      14–18
gépek                             14–20
vegyi anyagok                18
gyógyszerek                   14
ruházat és a lábbelik      35
kötöttáru                         26
csokoládé és cukoráruk 20
bor                                  27
szeszes ital                    20–35
üdítők                             20–35
Forrás: Európai Bizottság

„Brazília közel 120 milliárd dollár értékű agrárkivitelével a világ legnagyobb mezőgazdasági exportőre, amelynek kedvező, de nem életbevágó a szerződés ratifikálása.”

„Erősen ellentmondásos, hogy az európai termelőktől nagyon szigorú környezetvédelmi előírásokat követelünk meg, miközben harmadik országokból olyan olcsó élelmiszereket hozunk be, amelyeket ellenőrizetlen körülmények között, sokszor az esőerdők elpusztításának árán termeltek meg.”

Európa ugyanakkor már most is több szálon függ a dél-amerikai agrártermékektől, főleg az állattartásban széles körben felhasznált szójától.

(forrás: Store Insider magazin 2019/8)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél