hirdetés
hirdetés

„Soha nincs vége” - örök fejlődésben a magyar hűtőipar zászlóshajója

A 28 éves Agrosprint Zrt. számtalan véletlennek, kedvező körülménynek, de kockázatos döntéseknek is köszönheti mai jelenlétét a fagyaszott termékek piacán. A családi vállalkozás a hazai piac mellett több mint 45 országgal alakított ki kereskedelmi kapcsolatokat. Augusztusban átadott üzemük Európa legnagyobb csemegekukorica-gyártó üzeme. Az eddig megtett útról, a szerepek átadásának sajátosságairól, néha nehézségeiről, fejlődési lehetőségekről és fejlesztési kényszerről beszélgettünk az idősebb és az ifjabb Fülöp Gáborral, valamint arról, hogy mi a titka egy jól működő családi vállalkozásnak.

hirdetés

„Egy horvát üzleti úttól »mentett meg« bennünket ez az interjú. Most értünk vissza Szerbiából, holnap reggel irány Ciprus, de ma még este hétkor Debrecenben kell tárgyalnunk” – ezzel üdvözöltek minket interjúalanyaink, apa és fia, akiket azért láthatóan cseppet sem visel meg ez a feszített tempó.

 

Idősebb és ifjabb Fülöp Gábor
Idősebb és ifjabb Fülöp Gábor

Alapvetően így telik az élet?

Ifj. Fülöp Gábor: Nagyjából így telik. Vannak időszakok, amikor sűrűbb, van, amikor lazább. Alapvetően mi éves szerződéseket kötünk a vevőinkkel, és a kereskedelempolitikánk kiemelt eleme, hogy tartsuk a személyes kapcsolatot a partnerekkel. Mivel a szezon nálunk június elejével kezdődik, ezt megelőzően sokat utazunk. Hiszünk abban, hogy ennek eredménye van az üzleti kimenetelre. Nekem a személyes rekordom három hét alatt 11 ország.

Id. Fülöp Gábor: A kereskedő kollégákat is arra biztatom, hogy ne e-mailben, inkább telefonon intézzék a teendőiket, hogy a partnerekkel a személyes kapcsolat legyen az elsődleges. Én ebben hiszek, mert tudom, hogy ez működik. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen végeztünk a feleségemmel, ahol olyan kapcsolati tőkénk alakult ki, amely a kezdetekkor nagyon fontos volt az olajozott működéshez. Volt bizalom, volt jó árualap, jól fizető cég voltunk, egy kínálati piac mellett: egy idő után magát generálta az üzlet, nekünk csak a vevői oldalt kellett megtalálnunk. A vállalkozásunk alapvetően klasszikus családi vállalkozás, nem csak ketten, apa-fia visszük a céget. A gyerekek (Fülöp Csilla, a másik gyermek, az Agrosprintben a marketingért és PR-ért felel, valamint a HR-terület egyik képviselője– a szerk.) részt vettek a cég munkájában, bejárták a munkafolyamatok útját, elkezdték az udvarseprésnél, és mára már vállalatvezetési feladatokat látnak el. Igazából pedig a feleségem, Fülöp Gáborné Katika az, aki gazdasági és pénzügyi szakemberként összefogja a szálakat, kézben tart mindent, ami a vállalattal kapcsolatos.

Soha nem merült fel önben, hogy bocs, apa, de ezt inkább nem szeretném csinálni?

Ifj. F. G.: Nem mert ebben nőttünk fel. Ahogy a szüleink, úgy mi is ebben éltünk, vagyis együtt a vállalkozással, és az ember a pályaválasztását is ehhez igazította – én élelmiszermérnök vagyok és közgazdász, ami szorosan kapcsolódik a tevékenységünkhöz. Nálam ez sose merült fel kérdésként. Már gyerekkortól kezdve megkaptuk azt az értékrendet, azt a látásmódot, ami egy családi vállalkozás összetartásához kell. Ebben szocializálódtunk, és komoly elvárásoknak kellett megfelelnünk már gyerekkorunktól kezdve, de mégsem teherként éltük meg mindezt.

Id. F. G.: A feleségemmel soha nem kényszerítettük a gyerekeinket erre, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem terelgettük, irányítottuk őket ebbe az irányba. A gyerekek több mint 20 éve tulajdonjogot kaptak a cégben. Amikor mások az iskola végeztével elmentek nyaralni, ők egy-két hónapot külföldi nyelviskolában töltöttek, majd következett egy hónap munka szeptember elejéig. Nem volt nyaruk, viszont olyan baráti kapcsolatokra tettek szert már gyerekként külföldön, melyek mai napig fontos részei maradtak az életüknek. Egyre inkább veszik át a szerepeket. Ezt vezetőként sokszor nehéz megélni, amikor már erőt képviselnek a szavaik, és annak engedni kell. Nem mondom azt, hogy egyszer-kétszer nem esik rosszul a formálódó szerepcsere.

Miért pont ez az irány alakult? Az agrárvégzettség révén nyilván a zöldség-gyümölcs adva volt, de hogyan született meg a cég ötlete?

Id. F. G.: Nagyon sokszor kellett jó helyen lenni, és sok volt a véletlen is az életünkben. A feleségemmel évfolyamtársak voltunk a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. Én a karcagi téeszben kezdtem, majd az Agrosprint megalapítása után élőállat-kereskedelemmel foglalkoztam. Feleségem a téeszes éveket követően a Debreceni Egyetem Karcagi Kutatóintézetének lett a gazdasági igazgatója. ’91-ben kiváltam a téeszből, és Nyírtasson elkezdtünk uborkát, paradicsomot termelni. Egy nap vezettem hazafelé, és ment előttem egy kamion Obst-Trautner (gyümölcskereskedelemmel foglalkozó német vállalat – a szerk.) felirattal és egy telefonszámmal. Felhívtuk a számot, és kiderült, hogy Magyarországon keresnek kétkamionnyi besztercei szilvát. Közöltem velük, hogy megtalálták, és amint lehet, szállítjuk az árut. Fogalmam sem volt, honnan szerzek kétkamionnyi szilvát, de már eladtuk. Sokáig ők voltak a No 1. partnereink. Közös üzletünk csúcsa az volt, amikor 28 kamion meggyet (560 tonnát) rakodtam egy nap alatt. ’97–98-ban mindez 160 millió forintot jelentett.

De hogyan lett a szilvából kukorica?

Ifj. F. G.: Akkoriban a friss gyümölcs volt a meghatározó, mára ez teljesen átalakult, és a gyorsfagyasztott termékeké lett a főszerep. Erőteljesen szezonális volt a friss export: egy évben három-négy hónapig tartott, innen jött a döntés, hogy hosszú távon kellene gondolkozni és éves foglalkoztatást kialakítani. Válaszút előtt álltunk, hogy merre folytassuk: a konzervipar vagy a hűtőipar felé. A szülők akkor úgy gondolták, hogy a fogyasztási szokások a fagyasztott termékek irányába mozdulnak el. Megszületett a döntés, és egy földművelésügyi pályázat keretében felépítettük az első üzemünket Karcagon 1999-ben; majd erre fűztük fel romániai leányvállalatunkat 2005-ben, ahol erdei gyümölcsöket, erdei gombákat terveztünk feldolgozni, ami akkoriban édesapám nagy álma volt.

Id. F. G.: Valóban, találomra ráböktünk a térképre, hogy itt legyen a romániai üzem (nevet). 2008-ban felszámolásból vásároltuk meg a nyírlugosi üzemünket, ahol már működött kukoricafeldolgozó technológiai vonal, igaz, hogy egy kicsit korszerűtlen, de rendelkeztünk egy jó alappal. Alapvetően kerestünk egy olyan terméket, amely a karcagi üzemünk borsógyártása mellett tömegáru előállítását tette lehetővé.

Ifj. F. G.: A magyarországi hűtőipar a borsón, a babon és a kukoricán alapszik. Itthon a mi iparágunkban van öt-hat nagyobb szereplő, amelyek alapvetően ezt a három terméket gyártják. Nagy volumen révén ezek a termékek viszik a költségeket, de mellettük lehet más kistechnológiás zöldségeket is gyártani. Talán el lehet mondani, hogy ma Magyarországon az Agrosprint rendelkezik a legszélesebb portfólióval az iparágban. Ez körülbelül 30 fajta gyorsfagyasztott zöldség- és gyümölcsterméket jelent.

Zömében még most is exportpiacokra gyártanak. Vannak országspecifikus termékeik?

Id. F. G.: Ezt nem lehet így meghatározni, nincs olyan, hogy kimondottan országspecifikus, de vannak olyan termékek, amelyeket egyes országok vevői nagyobb tételben igényelnek. Az angolok például nagy gyorsfagyasztott csemegekukorica-fogyasztók, az európai gyártás – ami 140 ezer tonna – majdnem 50 százalékát az angol piac viszi. De például a sárgahüvelyű bab fogyasztása egyértelműen Magyarország és Románia magyarlakta területein jellemző.

A kukorica mekkora arányt képvisel a teljes forgalomból?

Ifj. F. G.: 45 ezer tonna az összgyártásunk, és ennek a számnak az 55-60 százalékát képviseli a kukorica.

Mekkora a teljes forgalom értékben?

Id. F. G.: Tavaly 12 milliárd forint volt, idén már túlléptük a 13 milliárdot, ami a romániai leányvállalat forgalmát nem tartalmazza. Az még plusz kétmilliárd körül van. Ezen a piacon egymilliárdos forgalomnövekedés egy év alatt nem kis teljesítmény.

Ifj. F. G.: A növekedés a folyamatos beruházás eredménye, a következő évre is most fejeztünk be egy nagy etapot. Az elmúlt három évben közel 3-3,5 milliárd forintot ruháztunk be. Ebből 2,2 milliárd volt GINOP pályázati támogatás, 1,3 milliárd pedig önerős fejlesztés. Ezeknek a beruházásoknak az alapvető célja a versenyképességünk, a jövedelemtermelő képességünk fenntartása volt. Részben gyártókapacitást bővítettünk belőle: korszerű gépeket vásároltunk, automatizáltunk, részben pedig a tárolókapacitásunkat növeltük, korszerűsítettük.

Az augusztusi üzemavatás ennek a beruházásnak a része?

Id. F. G.: Pontosan, igen, egy része. De alapvetően soha nincs vége a beruházásoknak, a fejlesztéseknek. Nincs utolsó elem. A mennyiségi növekedéshez kellenek a beruházások és fejlesztések. Azonban fejlesztési kényszer is van a kialakult munkaerőhiány miatt, így egyre inkább az automatizáció veszi át a szerepet.

Ifj. F. G.: A GINOP-pályázat keretein belül alapvetően kapacitásbővítést valósítottunk meg, aminek része volt egy üzemfelújítás és egy üzemegység felújítása. Ezekkel a beruházásokkal eljutottunk kapacitásban az optimális üzemmérethez. Ám az új üzem átadása alapvetően nem a kukoricához köthető. Ez már egy következő lépcső, amit a tervek szintjén két éve építünk. Alapvetően elmondható, hogy a gyorsfagyasztott zöldség gyártásánál túl nagy a kitettség. Közrejátszik a gyorsan változó éghajlat, a termelői kedvből adódóan az alapanyag-ellátottság; ezek mind egyre inkább nehézséget okoznak, aminek hatására eljutottunk oda, hogy a fagyasztott zöldség-gyümölcs gyártása egyre kockázatosabb lett.

Két évvel ezelőtt meghoztuk azt a döntést, hogy felépítünk egy másik „lábat” a vállalatnak, amely szorosan köthető a core-businesshez, az alaptevékenységhez, viszont kevesebb kockázatot hordoz magában, és nagyobb jövedelmezőséget biztosít. A jövőben az új üzemünkben több nagyobb hozzáadott értékű terméket tervezünk előállítani. Az ezek gyártásához szükséges technológiai feldolgozóvonalak már rendelkezésünkre állnak, a következő szezonban, 2020-ban tervezzük a gyártás elindítását.

Milyen kiszerelésű fagyasztott termékeket gyártanak?

Id. F. G.: A modern technológiájú csomagolóüzemünk folyamatosan három műszakban, négy csomagolóvonalon dolgozik. Ennek köszönhetően a gyártott termékből 22-23 ezer tonnát, azaz az összgyártásunk 50%-át kis kiszerelt formában adjuk el, ami 200 grammtól a 2500 grammos kiszerelésig terjed. Esetünkben a retail és az ömlesztett értékesítés aránya 50-50 százalék.

Az élelmiszeripar egyik alapvető feladata az egyenletes alapanyag- és minőségbiztosítás, ennél a volumennél hogyan tudják mindezt biztosítani?

Id. F. G.: 2002-től lehetőségünk nyílott egy németországi kereskedelmi kapcsolatunk révén több nagy európai bébiételgyártó cégeknek beszállítani. Ez pedig magával hozta a cég életébe a stabil nyomon követést és a jó minőségbiztosítási gyakorlatot. A bébiételgyártó partnerekkel való együttműködés feltétele volt, hogy meghatározott növényvédelmi technológiákat kellett alkalmazni, és meghatározott nyomonkövetést, a táblától –a raktárig. Ezek a gyakorlatok ma már nem kérdések. 15 éve még unikum volt.

Ifj. F. G.: Megannyi beszállítóval dolgozunk, sajnos a kistechnológiás zöldségek termesztése egyre inkább háttérbe szorul, ami a betakarítás magas kézimunkaerő-igényével magyarázható. Mi azonban a meglévő piacainkat nem akartuk feladni, ezért is indítottuk el a saját alapanyag-termelésünket, ami igaz, hogy alig öt százalékát éri el az össz. alapanyag igényünknek, viszont ez a kis technológiás zöldségek előállításában a hazai piacon meghatározó mennyiséget jelent. A nagy termelőink adják a termelésünk 75 százalékát, míg a fennmaradó részt az integrátorok, akik rengeteg kistermelővel dolgoznak együtt, így indirekt módon közel ötszáz termelővel állunk kapcsolatban.

Hogyan veszik fel a harcot a munkaerőhiánnyal?

Ifj. FG: Elmondhatjuk, hogy mára teljesen átalakult a nemzetközi és a hazai munkaerőpiac, más a minősége a munkaerőnek, más a rendelkezésre állás. A foglalkoztatottaknak megnőttek az igényeik és egyre inkább nem szeretnek ilyen munkakörülmények között dolgozni, melyek tegyük hozzá nem könnyűek: sokszor plusz öt fokban, vagy mínuszban kell dolgozniuk. A 250 főt próbáljuk tartani, szezonban közel 400-an dolgoznak nálunk. Sok alkalmi munkavállalót foglalkoztatunk.

A munkaerő toborzás mára a megtartás lett, mindenkit a saját nyelvén kell megszólítani. Nem a munkavállalók alkalmazkodnak a céghez, ez ma már inkább fordítva van. Nagyon fontos az, hogy egy embert se engedjünk el.
Egyre meghatározóbb itthon is az egészségtudatos táplálkozás, a mentes trend, a korszerű táplálkozási szokások. Tapasztaltak forgalomnövekedést az új trendek és a fogyasztói szemléletváltás következtében?

Id. FG: Bár megjelent az egészségtudatos táplálkozás nálunk is, azért még mindig követők vagyunk Európához képest. Nagy a küzdelem: a fogyasztási szokások nehezen mozdulnak. Magyarországon 10-ből 7 háztartás két havonta nagy átlagban egy kilogramm fagyasztott zöldséget vásárol. Egy évben így hat-hét kilót. Fontos tudni, hogy ez csak a fagyasztott zöldséget jelenti ebben nincs benne a burgonya. Nyugat-Európában ez körülbelül a duplája, ami 13-15 kg. Dániában például a kórházakban csak biozöldséget szolgálnak fel a betegeknek. Ettől még nagyon messze vagyunk.

A zöldség és gyümölcs fogyasztás pozíciója azért javul itthon is. Sok fogyasztóban viszont tévhitek élnek a fagyasztott termékekkel kapcsolatban. Míg a fagyasztott terméket két órán belül feldolgozzuk lefagyasztjuk, addig a frissárunak van egy polcontartási időszaka. A fagyasztott 100 százalékig megőriz minden tápanyagot. Ahogy fogalmazni szoktunk: frissebb a frissnél.

Fogyasztói edukációval nem foglalkozik a vállalat?

Id. FG: Alapvetően ágazati kérdés az edukáció, ezt közösen kellene felvállalni minden szereplőnek. Az Európai Kukorica Terméktanács, melynek Gabi az alelnöke nagyon sokat lobbizik a és promotálja a kukorica fogyasztást. A világ második legnagyobb csemegekukorica exportőr országa az USA után Magyarország. A legnagyobb gyártók vagyunk Európában és mégsem promotáljuk a fogyasztást. Nehéz átadni a fogyasztóknak ezt az infót, Csilla (Fülöp Csilla – a szerk.) nagyon sokat dolgozik ezen.

Októberben Kölnben volt az Anuga élelmiszeripari vásár, mi volt a legszembeötlőbb változás a vásáron, mi volt a legnagyobb eredményük az idén?

Ifj. FG: Soha nem volt ekkora pörgés, mint az idén, sokkal többen voltak, ennek a háttere az lehet, hogy most alapvetően keresleti piac alakult ki. Bizonyos termékeknél – mint például a borsó, a kukorica – hiányhelyzet jött létre. Már a tavalyi év is ilyen volt, a mi szektorunkban pedig mindenki vásárolni akar. Ilyen még talán az Agrosprint életében sosem fordult elő, hogy mi is vásárlási céllal érkeztünk Kölnbe.

Arányaiban mekkora a hazai piaci részesedésük?

Ifj. F. G.: Ezt nehéz mérni, mert a Magyarországi iparági szereplők, ahogyan mi is, alapvetően exportorientáltak, így termékeinkkel elsősorban nemzetközi piacokon versenyzünk. Azt gondolom, hogy a magyarországi piacnak mára meghatározó szereplőjévé váltunk.

Id. F. G.: Egyre fontosabb, hogy magyar termék kerüljön a hazai áruházak polcaira. Vannak az áruházakban saját márkás termékeink is, de ez minimális: 10 százalék alatt van a forgalmuk. A hazai értékesítésünk az összértékesítésből a korábbi 10%-ról mára 20%-ra nőtt. Nem feltétlenül az volt a célunk, hogy valamennyi, a hazai piacon lévő nagy élelmiszer-kereskedelmi láncban jelen legyenek a termékeink, hiszen az exportpiac bizonyos esetekben kedvezőbb körülményeket biztosít és biztosított. Elmondhatjuk azonban, hogy a hazai piacon egyre fontosabbá vált a megbízhatóság, a kiszámíthatóság, ami kedvez a pozíciónknak.

Éves forgalom
13 milliárd forint

Foglalkoztatottak száma
250 fő

Éves termelési kapacitás
45 000 tonna

Termékportfólió
gyorsfagyasztott zöldség, gyümölcs

Export és a belföldi értékesítés aránya %-ban
80 :20

(forrás: Store Insdier magazin 2019/9)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

StoreInsider-FMCG Hírlevél