hirdetés
hirdetés

Azzá leszünk, amit (v)eszünk!

Az egészség megőrzésében a táplálkozásnak van a legnagyobb szerepe, mint ahogy a táplálkozással összefüggő betegségek kialakulásában is. A mikrotápanyagokon túl azonban egy újabb világ tárul fel: a mikroorganizmusok szerepe sokkal nagyobb a testi-lelki egészségünk szempontjából, mint azt gondolnánk.

hirdetés

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a betegségek legalább 40 százaléka nagyon összefügg a táplálkozással, és további 38-40 százalék is valamilyen módon összefügg vele. Ebből az is következik, ha megfelelő módon, kiegyensúlyozottan, egészségesen táplálkozunk, ezen betegségek kialakulását jelentős mértékben megelőzhetjük.

Az elmúlt évtizedben a táplálkozástudomány óriási fejlődésen ment keresztül. Már nemcsak a makrotápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsírok, vitaminok) szerepét vizsgálják a táplálkozásban, hanem számos olyan új információt is feltártak, mint a mikroorganizmusok, a mikrobióták szerepe a szervezetünkben, hatásai a bélflórában.

Az emberi szervezet 85 százalékát mikrobák alkotják, és mindössze 10-15 százaléka humán sejt. Hihetetlen tömegű mikrobával – baktériumokkal, gombákkal, vírusokkal – élünk együtt a bélrendszerünkben, a bőrünkön, a nyálkahártyánkon. A modern mikrobiológiai módszerek megszületésével világossá vált, hogy ennek mekkora hatása van az egyedi életünkre.

Mikrobióták és a mentális egészség

Bár tudjuk, hogy az emberek genetikai állománya 99,99 százalékban megegyezik, ez egyáltalán nem mondható el a mikrobiomunkról.

Eleinte ugyan azt feltételezték a kutatók, hogy van egy mindenkiben megtalálható alap „mikrobiommag”, az utóbbi idők kutatásai bebizonyították: nincs egyetlen olyan mikrobiomfaj sem, amely minden emberben megtalálható lenne. A mikrobiomunk összetétele tehát személyenként olyannyira eltérő, mint ahogy az ujjlenyomataink különböznek. Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy mi az a konkrét bélflóra-összetétel, amely az egészséges mikrobiomot jelenti. Azt tudjuk megállapítani, hogy ha a bélflórát összességében vizsgáljuk, akkor megtaláljuk az anyagcsere-aktivitásnak azt a „közös magját”, amely az egészséges bélflórára jellemző. Így van ez az esőerdők esetében is, amelyeket a világ különböző pontjain nagyon különböző fajok alkotnak, és nem lehet azonosítani olyan fajokat, amelyek az esőerdő esszenciáját képeznék, ezek az ökoszisztémák a saját egyedi növény- és állatviláguk ellenére mégis hasonló módon működnek: a „közös mag” funkcionális szinten jelenik meg, és nem az egyes tagok szintjén.

Három nagy csoportba tartozunk

A Nature-ben publikált kutatásból ugyanakkor azt már tudjuk, hogy az emberiséget három nagyobb csoportba lehet sorolni a bélflóra típusa alapján, attól függően, hogy melyik törzs van túlsúlyban a beleikben: Prevotella, Bacteroides vagy Ruminococcus. Egy bizonyos enterotípus túlsúlya utal a táplálék összetételére:

  • A Prevotella elsősorban a szénhidrát- és egyszerű cukoralapú étrenddel kapcsolatos, és a mezőgazdasági társadalmakra jellemző.
  • A Bacteroides dominanciája az állati eredetű fehérjét, aminosavakat és telített zsírokat tartalmazó nyugati étrenddel függ össze.
  • Mivel a Ruminococcus átalakulhat Bacteroidessé, végső soron két ellentétes baktériumcsoport marad a végső csoportosításban: Bacteroides és Prevotella.

Ne légy rest, kell a rost!

A rostok olyan növényi eredetű szénhidrátok, amelyeket a szervezet nem képes megemészteni, ezért eljutnak a vastagbélbe, és elsődleges tápanyagot jelentenek a mikrobióták számára. Ezért a magas zöldség-gyümölcs bevitel, valamint a teljes kiőrlésű gabonák, hüvelyesek és olajos magvak fogyasztása a rosttartalmuk miatt kiemelkedően fontosak a bélflóra szempontjából. Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO napi 25–38 g élelmi rost fogyasztását javasolja felnőttek számára; a magyar férfiak átlagfogyasztása megközelíti (25,0 gramm/nap), míg a nők fogyasztása nem éri el([20,8 gramm/nap) ezt a mennyiséget). Egy adag, körülbelül 75 gramm főtt lencse például már 15 gramm rostot tartalmaz.

Olyan fermentált (erjesztett) ételek, amelyeket nem ért hőkezelés (például savanyított káposzta, szójaszósz, miso, joghurt, kaukázusi kefir, egyes sajtok) fontos probiotikum (jó baktérium) források, és a fogyasztásuk is hozzájárul a kiegyensúlyozottabb bélflórához.

Összességében fontos szem előtt tartani, hogy mivel a tipikus nyugati étrend (a telített zsírsavak, a finomított szénhidrátok és a feldolgozott ételek nagyobb aránya miatt) rombolja a bélflórát, érdemes minél több természetes alapanyagot választani.

Gyors kaja és depresszió?

A gyorséttermi és magas cukortartalmú ételek fogyasztása és a depresszió közötti összefüggésre több tanulmány is rávilágított már. A bélflóra állapota az említett összefüggés közvetítő tényezője lehet, mivel a tipikus nyugati étrend (a telített zsírsavak, a finomított szénhidrátok és a feldolgozott ételek nagyobb aránya miatt) rombolja a bélflórát. Ez az összefüggés egereken is bizonyított: már egy hét rostszegény diéta megtizedelte az alanyok bélflóráját, olyannyira, hogy teljes baktériumfajok tűntek el a kísérletek során az állatok beleiből. Ezzel szemben amikor az ember sok zöldséget fogyaszt, a növényi anyag rostjai megerjednek a bélben, és rövid láncú zsírsavakat hoznak létre, amelyek szabályozzák az immun- és idegrendszert, írták tavaly a Nature-ben.

Mikrobiom-bél-agy tengely

Az elmúlt években azonosított bél-agy tengelyre ma már inkább „mikrobiom-bél-agy tengelyként” hivatkozik az irodalom. A bélrendszer és a mentális egészség közötti pontos kölcsönhatás nem tisztázott még, többféle lehetséges mechanizmus is szerepet játszhat: egyrészt a bélbaktériumok maguk is termelnek olyan fontos ingerületátvivő anyagokat (szerotonin, dopamin), amelyek felszívódása kihat a hangulatunkra, másrészt néhány mikroba aktiválni tudja az emberi test leghosszabb idegét, a bolygóideget, amely a paraszimpatikus idegrendszer részeként a megnyugvásért felel, harmadrészt a bélbaktériumok hatással vannak az immunrendszerre, és így közvetetten is hatnak a közérzetünkre.

Ez a jelentősen új kutatási irány csak most kezd kibontakozni, és rengeteg kérdésre még nincsenek egyértelmű válaszaink, bár a bizonyítékok folyamatosan gyűlnek a stressztűréssel, a depresszióval, az autizmussal, a Parkinson-kór kezelésével vagy akár a hiperaktivitással kapcsolatban is.

A mikrobiom a következő években meghatározó kutatási területe lesz egyrészt a fizikai, másrészt a mentális betegségek feltérképezésének; a táplálkozáspszichológia területe a jövőben egészen biztosan szélesedni fog, és a genetikai kutatások térnyerésével egyre jobban megértjük az emberi test és az elme közötti kölcsönhatásokat.

(Forrás: MTI, medicalonline.hu)

(forrás: Mentes-M Stream Magazin/2019)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

StoreInsider-FMCG Hírlevél