A mozzarella Olaszországból indult hódító útjára, és ma már a világ minden pontján kedvelt alapanyag, az otthoni és az éttermi konyhákon egyaránt.
A Szarvasi Mozzarella segítségével összegyűjtöttünk néhány kevéssé ismert tudnivalót róla.
- A mozzarella szó az olasz „mozzare”, vagyis vágás szóból ered, utalva arra, hogy készítésekor vékonyra szelt sajtszalagokat gyúrnak össze. A krónikák szerint ezt a szót először Bartolomeo Scappi, a pápa főszakácsa használta 1570-ben, de már a 12. században is kínálták „mozza”-nak nevezett friss sajttal a zarándokokat a Campania tartománybeli Capua monostorában.
- A mozzarella hivatalosan a hevített, gyúrt, ún. pasta filata sajtok közé tartozik. A pasztőrözött tejet 34-36 fokra melegítik, hozzáadják a baktériumkultúrát és az enzimeket, amelyek rövid idő alatt megalvasztják. Az összeállt alvadékot késekkel apróra szabdalják, majd a savót leválasztják – és ezzel el is készült a gomolya, a mozzarella alapanyaga. Ezt a gyúró-szálazó gép 85 fokos vízben dagasztja, sóoldatban lehűl, majd formázóhenger alakítja a megfelelő méretűre és formájúra a darabokat. Csomagoláskor a sajt rugalmas, szálas jellegének megőrzése érdekében a zacskóba vizet is kell tenni.
- Az eredetvédett „mozzarella di buffala campana” csak Olaszország déli-középső részén, és kizárólag bivalytejből készülhet.
- A reggel az üzembe érkező tej délutánra már fogyasztásra alkalmas sajttá áll össze. Voltaképpen ezt használja ki az egyik olasz hajóstársaság is, tengerjárói fedélzetén ugyanis a konyhában maguk állítják elő a felszolgált mozzarellákat.
- Egy kiló mozzarella készítéséhez 10 liter tejre van szükség. Azonban a készítésekor kicsapódó tejsavó sem vész kárba: újrahevítve és leszűrve ebből nyerhető ki a ricotta. Kiváló fehérje- és kalciumforrás, amelyet nem érlelnek és nem is ízesítenek, tartósítószert nem tartalmaz, épp ezért, kiválóan tud idomulni voltaképpen bármilyen alapanyaghoz.
- Legelterjedtebb felhasználási módja a pizza, és persze a bazsalikommal-paradicsommal összekombinált caprese saláta. Sokoldalúságának köszönhetően azonban jól mutat levesbetétként, húsok és zöldségek kísérőjeként. Lágy íze számos fűszerrel párosítható, sósan és édesen egyaránt.
