A magyar borvidékeken 1971 óta 25–30 százalékkal nőtt a szőlő fejlődését meghatározó hőösszeg.
Ennek következtében korábban indul a vegetáció, hamarabb következik be a virágzás és az érés, a szüret pedig akár hetekkel is előrébb tolódhat. A változás ugyanakkor nem feltétlenül kedvez a termelőknek: a túl gyors érés módosíthatja a szőlő cukor-, sav- és aromaviszonyait, ami a borok jellegére és minőségére is hatással lehet.
A Másfélfokon megjelent elemzés szerint a felmelegedés a hazai fajták és termőhelyek korábbi egyensúlyát is felboríthatja. Tokajban, valamint Mór és Nagy-Somló borvidékein a bortermelés több mint 90 százalékát fehérborszőlő-fajták adják, miközben több közülük egyes térségekben már túl korán érik. A vizsgált fajták közül például a furmint és a szürkebarát Badacsonyban, a hárslevelű pedig Móron maradt közel az ideális klimatikus tartományhoz.
A változás a termelési költségekre és a gazdálkodás feltételeire is hatással lehet. A 35 Celsius-fok feletti napok növelik a hőstresszt, a magasabb hőmérséklet pedig akkor is fokozza a vízhiányt, ha az éves csapadékmennyiség nem csökken számottevően. Az Alföld több térségében az elmúlt évtizedekben 2–4 méterrel süllyedt a talajvízszint, ami tovább növeli a vízellátás kockázatát.
A melegedés a fagykárok szempontjából is ellentmondásos helyzetet teremt. Bár a fagyos napok száma csökkent, a korábban induló vegetáció miatt a szőlő hajtásai már akkor megjelenhetnek, amikor még előfordulhatnak késő tavaszi hidegbetörések. Így egy-egy fagyesemény kisebb gyakoriság mellett is jelentős terméskiesést okozhat.
Hosszabb távon a fajtaszerkezet is változhat. Az Alföldön a közepes kibocsátási forgatókönyv szerint a század végére a jelenlegi dél-spanyolországi termőterületekhez hasonló hőösszeg alakulhat ki, ami nagyobb hőigényű, köztük vörösborszőlő-fajták számára teremthet kedvezőbb feltételeket. Kérdés ugyanakkor, hogy a termőhelyi változásokat a fogyasztói és piaci kereslet is követi-e.
Az alkalmazkodás ezért több irányt is jelenthet: új, szárazság- és hőtűrő fajták bevezetését, a szőlősorok tájolásának és a talaj kezelésének megváltoztatását, árnyékolást, módosított szüreti időpontot, illetve egyes területeken az öntözés fejlesztését. A változó klimatikus feltételek mellett azonban nem minden termőhelyen lesz azonos lehetőség ezekre a megoldásokra.
Fotó: Tokaji borvidék, Adobe Stock/nyul
