Sok esetben pazarlóan és környezetpusztítóan, a fenntarthatósági szempontokat mellőzve működnek a jelenlegi gazdasági-társadalmi rendszerek. 

A nem fenntartható berendezkedést gyakran gazdaságpolitikai intézkedések is támogatják, ezzel kényszerpályákat jelölve ki. Ezek az útfüggőségek jelentősen korlátozzák az ökológiai-társadalmi szempontokat érvényesíteni törekvő fogyasztók lehetőségeit. A fenntarthatósággal törődő városi közösségek tehát nincsenek könnyű helyzetben, a Corvinus kutatói pedig felmérték, mennyire nehéz a feladatuk.

A kutatás keretében 21 interjú készült 2020-21-ben városi közösségek tagjaival, akik a mobilitás, a közösségi kertek, az energia, az élelmiszer, az állatjólét, a lakhatás, a divat és a hulladékcsökkentés területén járultak hozzá az ökológiailag tudatosabb viselkedési minták terjesztésében Budapesten. Az eredményeket összefoglaló tanulmány az Environmental Policy and Governance folyóiratban jelent meg idén június 29-én. A cikk egyik fő tanulsága, hogy az önszerveződő közösségi összefogások még a kedvezőtlen körülmények ellenére is képesek pozitív hatást elérni, részt vállalni az ökológiai fordulat közelebb hozásában.

A közösséghez tartozásnak fontos szerepe lehet az ökológiai fordulatban
A tanulmány szerint a közösség tagjai háromféleképpen hatnak egymás környezetbarát hozzáállására, ismereteire és életviteli szokásaira. A figyelemfelhívás révén a tagok szembesülnek a fenntarthatóság kérdéseivel és kihívásaival. A bevonódás, a részvétel során a tagok ökotudatos viselkedési és fogyasztási mintákat vehetnek és adhatnak át. 

A fogyasztásközpontú kapcsolatok mellőzésével pedig a szolidaritást, a megosztást, a kölcsönös segítségnyújtást támogatják. Ezek hatására az ökológiai tudatosságra törekvő közösségek tagjai esetenként változtatnak az életvitelükön, például lemondanak a repülőről, a húsról vagy éppen a fast fashionről.

A kutatók megállapították: az egyénekre gyakorolt hatásokat a városi közösségek három szerepe teszi lehetővé. A “tolmács” vagy szakértői szerepben jellemzően a nagyobb tudású, tapasztalatú tagok segítik a kevésbé jártasakat a fogyasztási tudatosságban és általában eligazodni a fenntarthatósági kérdések gyakran nem egyértelmű kérdéseiben. A közösségi térben a tagok tapasztalatokat, ötleteket oszthatnak meg, valamint hidat építhetnek a különféle nézőpontok, érdeklődési körök, tudásszintek, motivációk és csoportok között. 

„A közösségeknek erős, ezidáig jelentős részben kihasználatlan kapacitásaik vannak, melyek támogató üzleti és szakpolitikai környezetben viszonylag olcsón, ugyanakkor gyorsan járulhatnának hozzá új életviteli szokások elterjesztéséhez. Fel kell ismerni, hogy a megosztással, az önellátással és a kölcsönösség elvének alkalmazásával érdemben csökkenthetjük anyag- és energiafelhasználásunkat” – emelték ki a tanulmány kapcsán közös állásfoglalásukban a kutatók. A tanulmány szerzői Veress Tamás és Kiss Gabriella, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatói és Neulinger Ágnes, a Pécsi Tudományegyetem munkatársa.