— Először csak egyetlen épület, a házunk állt itt, mögötte kisebb disznóóllal — mutatott körbe gyula-Sándorhegyi tanyájukon Veres András, aki testvérével, Attilával együtt a településrészen nőtt fel. — Azután folyamatosan fejlesztettünk, nem gyorsan, hanem ahogy lehetőségeink engedték.

Az elmúlt húsz évben újabb disznóólakat, istállókat, szénatárolókat építettek. A pénzt mindig visszaforgatják újabb és újabb beruházásokra. Napjainkban 65 hízómarhát, 320 sertést, birkákat, tyúkokat tartanak, s egy vágópontot is igyekeznek kialakítani, szintén saját forrásból.

— Attila és én a családunkkal beköltöztünk ugyan a városba, de félig-meddig még ma is ez az otthonunk, hiszen időnk számottevő részét itt töltjük. Szüleink pedig továbbra is idekint élnek — mondta az 1976-os születésű férfi.

A gazdaság működését lépten-nyomon övező nehézségekről a cikk folytatásából tájékozódhat.