Nem vagyok elektronikus-zene rajongó, szóval az valamit jelent, hogy a Balaton Soundról visszatérve Budapestre, biciklizés közben a Duna-parton is a Mastercard Nagyszínpad felől áradó ütemeket véltem felfedezni a szélzúgásban. A legnagyobb neveket leszámítva az előadók többségét sem ismertem, mégis azt gondolom, hogy a Sound volt eddig a nyár legjobb fesztiválja. A hétfő reggel szürke szomorúsága sem abból fakadt, hogy fel kellett szállnom alvás nélkül egy zsúfolásig tömött, Budapestre tartó vonatra, hanem sokkal inkább abból, hogy hamarosan már csak a képek válogatása és szerkesztése marad hátra az idei Balaton Soundból.
Az érzelgős élménybeszámolóból legyen elég ennyi, most pedig a hétfői hoszteszkörkép után rátérünk szokás szerint a márkákra, amelyekből nyilván a Soundon is akadt jó néhány. De az egész érezhetően kicsit máshogy működött, mint a többi fesztiválon. Először is a Sound szervezői által agyonkommunikált prémiumságot jelezve minden márkából a piacvezető és/vagy kifejezetten a prémiumkategória képviselője volt jelen, üdítőből a Coca-Cola, vízből a Jana, sörből a Heineken – a gyártó másik fő termékét, a Sopronit nem is lehetett kapni, csak gyümölcsös változatban –, valamint a névadó szponzor Mastercard, illetve az OTP Bank.
Amikor először bejelentették, hogy az idei Sound-főszponzor a kártyás cég lett, elég furcsán és idegenül hangzott számunkra, hogy Mastercard Balaton Sound, de a Mastercard végül nagyon szépen belakta a fesztivált. A partiőr lányok és fiúk aranyosak voltak, kedvesen elmondtak mindent, és a paypass-szes Mastercarddal rendelkező fesztiválozóknak különféle kedvezmények jártak. A Mastercard Nagyszínpad pedig nagyon látványos volt. Az egész jól működött együtt a másik pénzügyes támogatóval, a szintén színpad-névadó OTP-vel, akik a vásárlások után ajándékokat adtak a fesztiválozóknak. Az idei sláger, ahogyan az EFOTT-on vagy épp a VOLT-on, itt is a műanyag fesztiválszemüveg volt, változatos színekben, amit a kalapok követtek.
A másik különbség talán a többi fesztiválhoz képest, hogy bár minden szét volt márkázva itt is – értsd: nehezen lehetett olyan négyzetmétert találni, ahol ne szerepeljen egy logó vagy márkanév –, de az egész kicsit diszkrétebben ment, nem volt nyomulás, nem voltak mindenütt vicces játékokat játszó emberek, mint mondjuk két héttel korábban az EFOTT-on. De az is lehet, hogy a közönséget érdekelték kevésbé, nehéz ezt megállapítani és nem is gondolom azt, hogy ez jobb vagy rosszabb lenne, ebből a szempontból ez most egyszerűen más volt.
Szerettük az energiacégek megjelenését, a MOL bárpultja dizájnos volt, az E.ON elektromos áramot termelő hintáját pedig imádták az emberek, az éjszakai buli közepén is folyamatosan tele volt fiatalokkal, akik a DJ-pult számára termelték az áramot és mobilokat is lehetett ott feltölteni. A fesztivál legautentikusabb helyszíne viszont minden bizonnyal a Volkswagené volt, ahol egy kiállított autó mellett konkrétan egy konditermet rendeztek be. Szürreális látványt nyújtottak a kora délutáni napsütésban feszítő, fekvenyomó vagy épp bicepszező emberek, akikből egyébként sokan akadtak Zamárdiban, ahol a legfrissebb adatok szerint rekordlétszámú, 127 ezer ember költött el négy nap alatt nagyon-nagyon sok pénzt.
A többiről beszéljenek helyettünk a képek. Már csak azért is, mert fotózás szempontjából tényleg csodás helyszín egy fesztivál: az emberek nyitottak, vállalják és meg is akarják mutatni magukat, meglátják a kamerát és elmosolyodnak, összeölelkeznek, vagy épp elkezdenek csókolózni. A többi már megy magától, mert a márkák úgyis ott lesznek valahol a háttérben.
Szerencsére nem ért ezzel véget a fesztiválnyár, akit érdekel, hogy mik lesznek még, kikkel és mikor, itt olvashat erről bővebben>>>
Ha tetszettek a képek, itt szavazhat is arra, hogy mely márkáknak dolgoztak a legszebb hoszteszek!
