Mit tekint a cége alapértékének?

Egyértelműen a fejlődés lehetőségét – én ezért vagyok itt már nyolcadik éve, mert soha sehol nem éreztem azt, hogy a vállalatom ennyire megbízik bennem, hogy ennyire széles spektrumon ad lehetőséget a fejlődésre. Mióta csatlakoztam a Coca-Cola HBC Magyarországhoz – 2015 óta – folyamatosan tanulok, fejlődöm, nem véletlen, hogy már az ötödik pozíciómat „koptatom”. 

Alapanyagtervezőkét kezdtem a karrieremet a vállalatnál, annak ellenére, hogy bölcsészként, kommunikáció szakon végeztem az egyetemen. Mindig is az ellátási lánc területén dolgoztam, kezdetben a termékelőállításhoz kapcsolódó feladatkörökben, és amikor ellátási lánc tervezési vezetőként úgy gondoltam, hogy elértem a szakterületem csúcsára, akkor éreztem úgy, hogy szükségem van egy újabb szakmai kihívásra, amiben kiteljesedhetek. Így kerültem a logisztikai területre. Ez egy egészen más terep: rengetegen dolgozunk itt, egy 150 fős, igazán sokszínű csapatot vettem át, ahol irodai kollégák és kékgalléros munkavállalók dolgoznak együtt. 

Az ország legnagyobb élelmiszeripari raktárát van szerencsém irányítani országos logisztikai vezetőként és nap mint nap egy innovatív, 21. századi gyári környezetben dolgozhatok, amit nagyon élvezek. Szeretem a csapatmunkát, azt amikor mindenki hozzáteszi a gondolatait, felvetéseit egy-egy projekthez – elmondhatom, hogy maximálisan magaménak érzem a vállalat filozófiáját is, mely a csapatot az egyéni célok elé helyezi.

Mit tart a legizgalmasabb szakmai sikerének?

Egyrészt bár a Coca-Cola HBC országokban számos női vezető kap komoly felhatalmazást és felelősséget, de a logisztika alapvetően férfiak uralta terep: mindössze ketten vagyunk nők a 29 ország logisztikai vezetői között. Ez engem nagy mértékben inspirál és motivál arra, hogy még jobb legyek. Olyan, talán nem a legnőiesebb területek tartoznak hozzám, mint a flottakezelés, a hűtőparkunk kezelése, az országon belüli raktárak és depók logisztikája, import - export szállítás tervezés. Ezért örültem nagyon, amikor a csapatomtól megkaptam az Inspiráló Vezető Díjat, ami egy komoly házon belüli elismerés. Nem könnyű nőként egy férfiak dominálta csapatban lenni, sőt vezetni azt, de ez a díj megerősít abban, hogy jó úton járok. 

A díjra a csapatom jelölt, az elismerést pedig azért kaptam, mivel a nehéz helyzetekben is képes vagyok vezető szerepet vállalni, és kellő magabiztossággal kezelni a konfliktusokat. Nehéz helyzetekből pedig most nincs hiány, a logisztika terén az ellátási láncra jellemző globális nehézségek mindennapos átgondolást, rugalmasságot igényelnek, amit vezetőként pozitívan, hatékonyan kell tudnom megoldani. Óriási siker a vállalatunknak, hogy mindezek ellenére magyarországi történetünk legjobb évét zárhattuk, tavaly első alkalommal léptük át a 100 millió egységrekesz értékesítését, ami több mint 1 milliárd félliteres Coca-Cola palacknak felel meg. Ennek a mérföldkőnek az elérésében a logisztika is komoly szerepet vállalt.

Fontos szakmai sikerként élem meg, hogy 2022-ben, a Coca-Cola HBC csoporton belül elsőként Magyarországon valósulhatott meg az a beruházás, melynek keretében már mesterséges intelligencia vezérelt robottechnológia végezheti a túraszedés folyamatának egy jelentős részét dunaharaszti központi raktárunkban. Az úgynevezett Robot Picking technológia a kiszállításra kerülő termékek összeválogatásában nyújt segítséget, melynek köszönhetően lehetővé vált a még gyorsabb és még hatékonyabb vevőkiszolgálás, túraszedési kapacitásunk pedig 15%-kal növekedett.

Mit gondol a legfontosabb emberi értéknek?

Magánemberként és vezetőként is az őszinteséget tartom a legfontosabb értéknek. Mindig azt mondom a csapatomnak, hogy csak akkor tudok segíteni, ha őszinték velem. Így tudunk fejlődni, megoldást találni, enélkül nem jutunk előre. Én magam is kimondom a hibáimat, felvállalom, ha nem tudok valamit megcsinálni, ebben muszáj hitelesnek lennem, hogy másokat is erre ösztönözzek. Így rólam a vállalaton belül köztudott, hogy ha teljesíthetőnek ítélek meg egy feladatot, projektet, akkor meg is fogom csinálni időre. Határozottan képviselem a vállalat érdekeit, és ahogy már említettem, nem riadok vissza konfliktusok felvállalásától sem annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményeket érjük el.

Hogyan töltődik fel egy fárasztó nap után?

Tavaly nyáron néhány kollégámmal egymást ösztönözve beneveztünk a WizzAir Félmaratonra, együtt készültünk fel és sikeresen teljesítettük is a kitűzött távokat. A csapat a verseny után nem oszlott fel, továbbra is futunk együtt. Nekem a futás egy olyan tevékenység, ami feltölt, fontos értéke, hogy egymást húzva, bátorítva egyre jobbak tudunk lenni. A csapat támogató ereje nélkül nem lennék képes erre, motiváló, hogy tudom, együtt kell elérnünk a kitűzött célokat.

Emellett nagyon szeretek utazni, főleg télen, ugyanis a kedvenc téli tevékenységem a snowboardozás. Kollégáim már tudják, hogy ha törik, ha szakad minden évben elutazom egy hétre, hogy hódoljak ennek a szenvedélyemnek. Imádom a hegyeket, a havas tájat, itt, fizikailag kihajtva magam tudom igazán kiereszteni a gőzt és feltöltődni, hogy visszaérkezve, újra teljes erővel tudjam magam a feladataimba vetni.

Mi a legfontosabb évszám az életében és miért?  

Számtalan dátumot tudnék említeni az életemből, amely akár szakmai akár magánéletem során fontos volt számomra. Van azonban egy ezek között, ami különösen közel áll a szívemhez. A 2005-ös év, amely során életemben először töltöttem egy hetet külföldön a hegyek között és kipróbáltam a snowboardozást.  Itt tapasztaltam meg első ízben a totális nyugalmat, amikor teljes elengedés és béke megszállja az embert. Akkor még nem tudtam, hogy a későbbi dolgos munkaórák során mennyire fontos lesz ez a fajta egyensúly, és a tudatosság, hogy a pihenésre is hasonlóan képes legyek koncentrálni, mint ahogy azt a munkában teszem.

Mit üzenne a jövő generációjának?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy közvetlenül együtt dolgozhatok a legfiatalabb, már a munkaerőpiacra kilépett generációval, így valamelyest rájuk látok, figyelem a motivációikat, a munkához való hozzáállásukat és a munkáról alkotott képüket. Én azt üzenném nekik, és ezt kommunikálom feléjük a mindennapokban is, hogy legyenek nyitottak, érdeklődőek, ne féljenek felelősséget vállalni, ne féljenek kihívásokkal szembenézni. Így akár több területen is kipróbálhatják magukat, mígnem megtalálják azt, amit igazán szeretnek csinálni.