A miniszterelnöki szinten is szóváltást generáló ügy komolyságát jelzi, hogy egyes szektorok – teljesen megalapozottan – súlyos működési zavarokat, de akár nyersanyag-előállító telepek működésének teljes ellehetetlenülését is vizionálták. Arról nem is beszélve, hogy miután a környező országokban nem ismert olyan szabályozás, amely jelentősen korlátozná a harmadik országbeli munkavállalók alkalmazását, egy ilyen hazai szigorítás komoly versenyhátrányba hozná a magyar vállalkozásokat. Jellemzően a nagyobb élőmunka-igényű hús- és baromfifeldolgozás, a pék- és sütőipar, a tejtermelés és -feldolgozás, valamint a szezonális jellegű zöldség-gyümölcs termesztése és feldolgozása támaszkodik a harmadik országból érkezők munkaerejére. Összeállításunkban a leginkább érintett szektorok érdekvédelmi szervezeteinek vezetőit kérdeztük arról, hogy az ő ágazataikat hogyan érintené a harmadik országbeli vendégmunkások foglalkoztatásának korlátozása.
Jelenleg nincs alternatívája a harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásának számos területen.
VÖRÖS ATTILA
ügyvezető
Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége
A harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatása az élelmiszeriparban meghatározó kérdéssé vált az utóbbi évek során. Az ágazatot ugyanis immár hosszú évek óta súlyos kihívások terhelik a szakképzett és betanított munkaerő rendelkezésre állása, illetve egyre inkább annak hiánya kapcsán.
Számos élelmiszer- és italgyártó foglalkoztat harmadik országbeli állampolgárokat, szakágazattól függően különböző mértékben. A harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásának változatossága jól kifejezi az élelmiszeripar változatosságát, hiszen egyes szakágazatokban szinte nem is találunk ún. vendégmunkást, míg más szakágazatokban a termelés folyamatossága szempontjából mára már meghatározóvá vált a harmadik országbeli munkavállalók alkalmazása. Egyes szakágazatokban akár a 30 százalékot is elérheti a harmadik országbeliek foglalkoztatása, míg az egész élelmiszeripar átlagosan becsléseink szerint 10-15 százalékban foglalkoztathat harmadik országból érkező munkavállalókat.
Fontos megvizsgálni, hogy miért nem áll rendelkezésre megfelelő képzettségű magyar munkavállaló nagy számban. Jelenleg ugyanis nincs alternatívája a harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásának számos területen, és azt látjuk, hogy nem elég vonzó a magyar fiatalok számára az élelmiszeripar, illetve sokan a képzéseket elvégezve nem maradnak hazai vállalkozásoknál.
Az élelmiszeripari karrierek más ágazatokhoz képest gyengébb bevonzóképességének okait feltérképezve nyílik majd lehetőség arra, hogy szakpolitikai szinten közösen tegyünk annak érdekében, hogy szakképzett, tehetséges, megbecsült és jól megfizetett, lelkes magyar fiatalok dolgozzanak a hazai élelmiszergyártóknál.
Több közül az egyik ilyen ok az, hogy a magyar élelmiszeripar alapvető versenyképességi hátrányban van: uniós szinten kis hatékonyság, alacsony jövedelmezőség jellemzi. A most elérhető KAP-forrásokra támaszkodva bízunk benne, hogy sok fejlesztés, beruházás valósulhat meg, aminek eredményeként változik majd a munkaerőigény is. A jövőben az élelmiszer-technológiai ismeretek mellett a digitalizáció nyomán új, naprakész, jellemzően IT-közelibb készségekre lesz szükség az élelmiszergyártásban is. Ez vonzóbbá teheti majd a fiatalok számára is a karrierkeresést az élelmiszer-gazdaságban.
********************************************************************************************************
Ez nem fizetési szintek kérdése, hanem konkrétan munkavállalói emberhiány.
DR. CSORBAI ATTILA
elnök-igazgató
Baromfi Termék Tanács
A Baromfi Termék Tanácsnál abban hiszünk, hogy fontos a szakmai párbeszéd a piaci szereplők és a mindenkori kormányzat között. Ezt a párbeszédet, úgy vélem, leginkább a szakpolitikai szereplőkkel kell lényegileg megvitatni.
Az agráriumon belüli munkaerőhiány nem új keletű jelenség, s különösen a speciális munkafolyamatokat igénylő, munkaintenzív termékpályákon – ide tartozik az állattenyésztés, zöldség-gyümölcs termesztés, feldolgozóipar – okoz komoly problémát. Már a jelenlegi termelési szint fenntartásához is szükség van külföldi munkavállalókra, hiszen eddig sem volt elegendő hazai munkaerő. Ez nem fizetési szintek kérdése, hanem konkrétan munkavállalói emberhiány. Ha ezt a tényt el tudjuk fogadni, akkor belátható, hogy ágazati kibocsátásnövekedés csak ennek növelésével, valamint technológiai fejlesztésekkel érhető el, korlátozásával pedig ezzel ellentétes folyamatok történnek.
A magyar gazdaságban évente 50 ezer munkavállalóval csökken a foglalkoztatottak száma a korfa miatt. Ugyanakkor a külföldi munkavállalók aránya alig 2 százalék, ami európai uniós szinten is rekordalacsony. A kérdés komplexitása az agrárterület mellett számos más ágazatot is érint, pl. az autóipar területét.
Ezért ismételten hangsúlyoznám a szakmai párbeszéd fontosságát, az egyes szektorokban történő modellezés és hatásvizsgálatok szükségességét, hiszen felelős és jó döntésekhez ezekre mindenképp szükség lesz.
********************************************************************************************************
A külföldi munkaerőre szükség van, behozataluk nem úri huncutság, hanem kényszer.
APÁTI FERENC
elnök
FruitVeb Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács
A zöldség-gyümölcs ágazat számára a harmadik országbeli munkaerő átmeneti szabályozása, amely csak a vendégmunkás-behozatalt függeszti fel, de a foglalkoztatási célút engedi, egyelőre megnyugtató.
De maga a probléma adott, hiszen már 10-15 éve a munkaerőhiányról beszélünk. Külföldi munkaerőt jelentősebb számban alkalmazunk a hajtatottzöldség-termesztésben, a gombatermesztésben, a posztharveszt tevekénységeknél és a feldolgozóiparban, vagyis azokon a területeken, ahol állandó vagy tartós (évi 6–12 hónapos) foglalkoztatás szükséges. Az igény minden területen növekvő tendenciát mutat. Nem hiszem, hogy az agrárszakmából sokan gondolnák úgy, hogy ez a probléma mára a múlté lenne. Amennyiben totálisan megtiltanánk harmadik országbeli munkaerő behozatalát, élőmunka-igényes ágazatok sora menne tönkre.
A hazai munkaerő-tartalék a legtöbb térségben elfogyott. Legfeljebb a leggyengébben kvalifikáltak maradtak nekünk, akikkel nem tudunk versenyképesen dolgozni. A külföldi munkaerőre szükség van, behozataluk nem úri huncutság, hanem kényszer. A 2-3 százalékos arányban foglalkoztatott külföldi munkaerő nem veszi el a hazai munkahelyeket. Sőt! Velük mentjük meg a hazai kertészeti vállalkozások sorát, több magyar munkahely megtartásában segítenek, mint amennyit elvesznek.
És ne felejtsük el a piaci szempontokat sem, mert mind a munkaerőért folytatott versenyben, mind a kertészeti termékeinkkel egy nagy, nyitott európai vagy még tágabb nemzetközi piacon kell helytállnunk. A munkaerőpiaci versenyképesség kérdését csak az európai uniós, illetve nemzetközi környezetbe beágyazva szabad megítélni ugyanúgy, mint ahogyan az agrár- és élelmiszeripari termékek versenyképessége sem szakítható ki a nemzetközi piacból. Amennyiben mi korlátozzuk vagy megtiltjuk a harmadik országbeli munkaerő behozatalát, miközben más európai uniós országok engedik, akkor mi magunk tesszük versenyképtelenné az agrár- és élelmiszeriparunkat az EU-s versenytársakkal szemben, és „ítéljük halálra” magyar tulajdonú vállalkozások sokaságát, magával rántva magyar emberek munkahelyének tömegét is. A termékeinknek ukrán, szerb, marokkói, egyiptomi termékekkel kell versenyezniük, azaz olyan termelő országokkal, ahol sokkal olcsóbb a munkaerő, mint nálunk. Így hát, ha a piacainkon mindenki így működik, akkor mi is csak így tudunk, nem tudjuk elszigetelni magunkat a nemzetközi piaci viszonyoktól.
********************************************************************************************************
Tagjaink egyértelműen jelezték, hogy amennyiben a jövőben nem lesz lehetőség harmadik országbeli munkavállalók alkalmazására, súlyos működési zavarok következhetnek be.
HARCZ ZOLTÁN
ügyvezető
Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács
A hírekre reagálva több vállalkozás is aggodalmát fejezte ki a Tej Terméktanács felé amiatt, hogy mind a tejtermelésben, mind a tejfeldolgozásban elveszíthetik a kulcsfontosságú, gyakorlott munkaerőt, amelynek pótlása sem hazai, sem külföldi forrásból nem biztosított. A tejtermelésben jelenleg kifejezetten feszült a munkaerőpiaci helyzet, mert az állatgondozás és a fejés olyan, folyamatos, jelentős fizikai megterheléssel járó tevékenység, amelyhez évek óta szinte lehetetlen megfelelő számú és felkészültségű hazai munkaerőt találni, illetve azt hosszú távon megtartani. A folyamatos munkarend, a hétvégi és ünnepnapi munkavégzés, valamint a szélsőséges időjárási körülmények között végzett munka kevésbé vonzó a hazai munkavállalók számára.
Az ilyen jellegű munkakörök iránt nemcsak a magyar, de általában az európai munkaerő részéről is tartósan alacsony az érdeklődés, ezért ezek teljes körű ellátása jelenleg harmadik országbeli munkavállalók bevonása nélkül nem biztosítható. A probléma évtizedes múltra tekint vissza: más ágazatok munkaerő-elszívó hatása, valamint a hazai munkaerő külföldre vándorlása tartósan nehéz helyzetbe hozta a tejtermelő vállalkozásokat. A gazdaságok folyamatosan hirdetnek meg állásokat, de ezek gyakran betöltetlenül maradnak. Külföldi munkavállalók hiányában még jelentősen magasabb bérek mellett sem áll rendelkezésre elegendő, elkötelezett hazai munkaerő.
A tejtermelők egy része technológiai fejlesztésekkel (automatizáció, robotizáció) próbál alkalmazkodni, ugyanakkor sok gazdaság számára a működés fenntartásának egyetlen reális lehetősége a külföldi munkaerő alkalmazása. A velük kapcsolatos tapasztalatok pozitívak: a munkavállalók betanultak, alkalmazkodtak a hazai környezethez és integrálódtak a helyi közösségekbe. Különösen az indiai munkavállalókra igaz, hogy mezőgazdasági előképzettséggel érkeznek, megbízhatóan végzik a munkájukat, és jelenlétük jelentősen csökkenti a fluktuációt. A jelenleg foglalkoztatott külföldiek stabil, jól képzett, többéves tapasztalattal rendelkező munkaerőt jelentenek, akik nélkülözhetetlenek a működés fenntartásához. A tartózkodási engedélyek lejártával olyan dolgozókat kellene elengedni, akik bizonyítottan jól teljesítenek, és hosszú távon is a rendszer stabilitását biztosítanák.
Tagjaink egyértelműen jelezték, hogy amennyiben a jövőben nem lesz lehetőség harmadik országbeli munkavállalók alkalmazására, súlyos működési zavarok következhetnek be. Egyes gazdaságok esetében ez akár a telepek működésének ellehetetlenülését is eredményezheti.
A vendégmunkások hazaküldése következtében tovább romlanának az egyébként is alacsony hatékonysági mutatók, számos munkakör ellátatlan maradna, ami telepbezárásokhoz, állománycsökkentéshez és a termelés visszaeséséhez vezetne. Egyes munkafolyamatok ellátatlansága a magyar vállalkozások versenyképességét gyengítené a régiós versenytársakkal szemben, miközben a tejtermelés részleges kényszerű leállítását is eredményezheti.
De nemcsak a tehenek körül, a tejtermelő farmokon van munkaerőhiány, a tejfeldolgozó iparban foglalkoztatott harmadik országbeli munkavállalók is döntően olyan munkaköröket töltenek be, amelyek a hazai munkaerőpiacon tartósan hiányszakmának minősülnek. A vállalatok folyamatosan próbálnak hazai munkaerőt toborozni, azonban sok esetben a jelentkezők száma vagy szakmai felkészültsége nem elegendő. A kihívásokat tetőzi az élelmiszeripari és mezőgazdasági munkaerő elöregedése, ami technológiai fejlesztésekkel csak korlátozott mértékben kezelhető.
********************************************************************************************************
Az USA-ban sem minden fenékig tejfel
A munkaerőhiány nemcsak Magyarországon, nemcsak az Európai Unióban, de az Egyesült Államokban is fejtörést okoz az ágazat vezetőinek és szereplőinek. Júniusban exkluzív interjút adott a Tejipari Hírlapnak az Egyesült Államok Tejexport Tanácsa (USDEC) és a Nemzeti Tejtermelői Szövetség (NMPF) kereskedelempolitikai ügyekért felelős ügyvezető alelnöke. Shawna Morris az interjúban többek között arról is beszél, hogy munkaerő tekintetében a bevándorló munkavállalók adják az amerikai tejgazdaságok munkaerejének becslések szerint mintegy 51 százalékát, így nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az ország tejtermelésében. Az amerikai kormány jelenleg szigorodó bevándorlás-ellenőrzési gyakorlata miatt – amely elsősorban a mexikói munkaerőt érinti – azonban a munkaerő folyamatos rendelkezésre állása súlyos aggodalmat jelent számos tejtermelő gazdaság számára. Egyes tejgazdaságok már elvesztettek munkavállalókat, és nagyon sok gazdaság aggódik amiatt, hogy hamarosan ők is hasonló helyzetbe kerülhetnek.
A bevándorló munkaerő létfontosságú az amerikai tejgazdaságok működése szempontjából, és kiemelt szakpolitikai kérdés, amellyel az NMPF is intenzíven foglalkozik. Az alelnök bízik abban, hogy még az idei évben olyan munkaerőpiaci reformok valósulnak meg, amelyek elismerik és kezelik a tejágazat munkaerőigényét.
Megszólalt a miniszter
Bóna Szabolcs agrárminiszter egy június 12-én közzétett Facebook-posztjában azt közölte, hogy az agrárágazatban és az iparban zavartalan marad a munkaerő-ellátottság. „Vállaltuk, hogy felülvizsgáljuk a harmadik országbeli munkások Magyarországon történő foglalkoztatásának szabályait. Az erről szóló kormányhatározat meghozatala előtt azonban széleskörűen egyeztettünk az agrárium szereplőivel is.
Fontos ugyanakkor tisztázni, hogy mire terjed ki ez a kormányrendelet. A »vendégmunkás tartózkodási engedéllyel« nagyrészt kiemelt munkaerő-kölcsönző – többségében NER-es kötődésű cégek – hoztak be nagy számban hazánkba ázsiai munkavállalókat, a kormány pedig ezen lehetőséget függesztette fel. A korábban kiadott engedélyek továbbra is érvényesek maradnak, és meghosszabbíthatók. Mi az, ami változatlanul marad? A – mezőgazdasági ágazatokra legjellemzőbb – foglalkoztatási célú tartózkodási engedély és szezonálisvendégmunkás-engedély, illetőleg a Nemzeti Kártya továbbra is, változatlan feltételek mellett kiadható harmadik országbeli munkavállalóknak.
Célunk, hogy a magyar munkavállalók érdekeit megvédjük, és a külföldön dolgozó magyar állampolgárokat hazahozzuk” – írta a szaktárca első embere.
A cikk a Store Insider 2026. júniusi digitális számában is olvasható.
Fotók: Adobe Stock, Store Insider
