hirdetés
hirdetés
hirdetés
2021. július. 24., szombat - Kinga, Kincső.
hirdetés

Beszélgetés Marosfi Györgyné Lídiával, a 21. századi menedzser „élő szobrával”

Akit a mozdony füstje megcsapott…

Szeret a barrikádon lenni, de azt nem, ha mindenhonnan lőnek

Augusztus 19-én vehette át a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést Marosfi Györgyné Lídia, az Univer Product Zrt. korábbi értékesítési és marketingvezérigazgató-helyettese, jelenleg vállalati kapcsolatok igazgatója. A méltatásban azt írják róla, hogy példa nélküli teherbírású, és minden napja arról szól, hogy a magyar termékek – köztük az Univeré is – ott legyenek a boltok polcain. Nem csoda, hogy – igaz, csökkentett üzemmódban – ma is az Univerről szól az élete.

hirdetés

Marosfiné Lídiát szerintem mindenki ismeri az FMCG-szektorban. A neve összeforrt az Univerrel. De mit lehet tudni az azelőtti életéről? Hogy került a céghez?

Az Univerhez úgy vezetett az utam, hogy „kiesett a nagykőrösi konzervgyárnak a kereke…”. A rendszerváltás nagyon sok konzervgyárat elmosott, többek között a munkahelyemet is. Amíg a rendszerváltást követően a nagyvállalatok közül nagyon sokan az orosz piac megszűnése miatt ellehetetlenültek, addig azok a kis- és közepes vállalatok, amelyek nagyon egyediek voltak, és olyan terméket gyártottak, amelyeket elsősorban belföldön értékesítettek, túl tudták élni. A tartósítóipari mérnöki diplomám miatt tudtam váltani az Univerre, mivel ott hidegen tartósított élelmiszereket készítettek. Technológusként kezdtem itt dolgozni, közel húsz évvel ezelőtt. Elég rövid ideig tartott ez a megbízásom, mert 1994-ben az Univer is rájött arra, hogy egyre fontosabb szerep jut az értékesítésnek. Azt tapasztaltuk, hogy már csak egy műszaknak tudunk munkát adni, s hogy nem jönnek be a vevők a termékért, mint ahogy az történt évtizedeken keresztül a keresleti piacon. Ahogy átalakultunk piacgazdasággá, a kínálat lett úrrá. Ez a kényszer hozta magával a szükségletet, hogy az értékesítést gyökeresen átalakítsuk. 

Vagyis ekkor igazolt át az értékesítési területre…

Igen, Szarka Balázs, az akkori elnök, ma vezérigazgató meghallva az új idők szavát döntött úgy, hogy létre kell hozni egy csapatot, amelynek a feladata kifejezetten a termékek értékesítése. Én nagyjából annyit tudtam erről a szakmáról abban az időben, hogy nagyon fontos, és hogy semmit sem értek hozzá. Kolléganőmmel – Koroknai-Lehóczky Zsófiával –, az árucsoport akkori vezetőjével ketten kezdtük kialakítani az értékesítést az Univernél.

Volt valamilyen példa vagy minta, amelyet követtek? Vagy jártak átképzésre, tréningre? Hogy álltak neki ennek az óriási feladatnak?

Elkezdtük figyelni, mások hogy csinálják. Ez az őszinte igazság. Akkor még nem volt az értékesítésnek múltja. Az első kereskedelmi tárgyalások minket is meggyőztek arról, hogy változott a felállás: nemcsak a terméket kell eladni, hanem magunkat is. Konferenciákra jártunk, beszállítói kerekasztalokra, próbáltunk információkat szerezni arról, hogyan is működik ez az egész, ami oda vezetett, hogy végül kiváló csapat állt fel.

Húsz évet töltött el ugyanannál a cégnél. Ez önmagában is ritka, ebben a szektorban pedig különösen. Soha nem unt bele?

Nem. Talán azért, mert mindig nagy volt a kihívás és a sikerek sem maradtak el. Vallom és hiszem, hogy a szorgalmas munka mindig meghozza a gyümölcsét. Mindig arra tanítottam a csapatomat, hogy tenni akarással, egymás segítésével nagyon messzire el lehet jutni, s csak ez vezet a sikerhez. Ha nincs benned szenvedély vagy akarat, vagy nem szereted a terméket és a vállalatot, akkor nem tudod a sikert sem magad mellé állítani. Ez a fajta elhivatottság, szinte szerelem a céggel jutott el oda két évtized alatt, hogy ma már számtalan díjjal, nemzetközi elismeréssel büszkélkedhetünk. Sokszor mi magunk is meglepődtünk ezeken az elismeréseken: amit tettünk, az valóban a külvilág felé is ennyire látszik?

Eredeti szakmájához, az élelmiszer-mérnökihez nem vágyott vissza?

Az első időszakban annyira elfoglaltak az új feladatok, hogy ez eszembe sem jutott. Néha persze, amikor a gyöngyvirágzástól lombhullásig tartó éves tárgyalások sokadik körénél tartottunk, nosztalgiával gondoltam vissza arra, hogy istenem, mennyivel egyszerűbb volt az iparban az élet. De idővel ez már egyáltalán nem hiányzott.

Tehát vérbeli marketingessé változott.

Akit egyszer a mozdony füstje megcsap… az nem is tudja abbahagyni! Ezzel mind a mai napig így vagyok. Bár szeptember elsejétől változott a pozícióm, de még nem tudtam leszokni arról, hogy reggel, amikor bejövök, ne az legyen az első mozdulatom, hogy megnézem a forgalmi számokat.

Nehéz is elhinni, hogy nyugdíjba ment. Mi áll a döntés mögött?

oklevélHárom gyerekem van, és öt unokám. Magammal szemben már régóta él az elvárás, hogy sokkal jobban részt kellene vennem az ő életükben. De ebben a beosztásban ez sohasem ment.  Számomra mindig természetes volt, hogy a munkában gőzerővel megyek előre. Hiába voltam odahaza, a gondolataim állandóan a munka körül forogtak, a magánéletem sokszor háttérbe szorult. Két évvel ezelőtt döbbentem rá arra, hogy a lelki harmóniám nincs egyensúlyban, és lépnem kell.

Szerettem is volna megkérdezni, hogy ilyen feszített munkatempó mellett hogy jutott ideje a családra. Ezek szerint önben is volt szerepfeszültség.

Igen, volt. Feléledt bennem a lelkiismeret-furdalás amiatt, hogy az unokáim soha többé nem lesznek három-négy-hat évesek, én viszont teljesen kiesek az életükből. Legtöbbször, ha kirándulást terveztünk, azt kellett mondanom, hogy majd ha nyugdíjba megyek, hosszabb utakra is elmehetünk! Nem egyszer elhangzott az unokáimtól, hogy mama, csak holnap menj nyugdíjba, és utána megint mehetsz dolgozni! Ezek voltak azok a megnyilvánulások, amelyek elgondolkodtattak. Valahol a céget is a „saját gyerekemnek” tekintem – felelősség és törődés vonatkozásában –, de az arányokon változtatnom kellett. Amikor az ötödik unokám is megszületett, eldöntöttem, hogy nagyobb szerepet kell vállalnom a családom életében is.

Most hogy néz ki egy napja? Igazi, jó értelemben vett mozgalmárnak tűnik – gondolom, nem ül otthon ölbe tett kézzel!  

Á, nem! Ugyanúgy részese vagyok a cég mindennapi életének, csak már nem operatívan. Fél munkaidőben dolgozom – igaz, ezt még nem sikerült maradéktalanul betartani, de el fogok oda jutni. Részt veszek a vezetői értekezleteken, alapító tagja vagyunk a most ötéves Magyar Termék Nonprofit Kft-nek, októberben pedig megválasztottak a Márkaszövetség alelnökévé, tehát tisztségeimen keresztül képviselem a céget. A mozgalmársággal kapcsolatban pedig, igen, szeretek a barikádon lenni, csak fontos, hogy ne mindenhonnan jöjjenek a lövedékek. A jó célokért nagyon lelkes tudok lenni, és tudok embereket is mozgósítani értük.

Ezért is írhatták önről a kitüntetés utáni laudációban, hogy „megtestesíti a 21. századi menedzser fogalmát. Rendelkezik mindazokkal az emberi erényekkel, (…) elmélyült szakmai és precíz piaci ismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a menedzserek időben érzékeljék a piac változásait”.

Ezt nem is láttam még! Nyilván az ember nem azért tesz valamit, hogy megveregessék a vállát, meg kitüntessék, de amikor megkaptam az ország címerével ellátott értesítést az állami kitüntetésről, nagyon elérzékenyültem. Hogy na látod, ezért érdemes dolgozni! Azt kell, hogy mondjam, hogy az elismerés igenis minden embert motivál. Persze hogy nem azért dolgozunk, de egy jó időben adott dicsérő szó, elismerés nagyon sokat jelent. Ezért is más az Univer mint a többi cég, mert itt elismerik, értékelik a dolgozók teljesítményét.

Ha most jönne egy tündér, és teljesítené három kívánságát, mit kívánna?

Azt kívánnám magamnak, hogy meg tudjam valósítani azt az egyensúlyt, amelyre vágytam. Hogy továbbra is részese lehessek az Univer sikerének, és a márka pozícióját továbbra is erősíteni tudjam. Ebbe ugyanilyen értékkel férjen bele a családom, hogy ne kelljen letennem egy könyvet, mert másnap korán kell kelni, ha kedvünk van, akkor ne csak három napra, hanem négyre is elmehessünk kirándulni. Az utolsó az lenne, hogy még sokáig tudjuk – ma még csak – tizenhárman körbeülni a családi asztalt!

Névjegy
A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Karán végzett mint élelmiszer-ipari mérnök, később megszerezte az üzemszervezői szakmérnöki diplomát is. 1992-ben került az Univerhez, ahol felsőfokú marketing-szakképesítést szerzett. Három gyereke, öt unokája van. Hobbija a főzés, olvasás, kirándulás.

Simon Izabella
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer Szaklap)
hirdetés
hirdetés

Nemzetközi FMCG hírek

Ne maradj le a nemzetközi FMCG hírekről és a legfrissebb szakmai újdonságokról. Minden külföldi FMCG - food és non food hír egy helyen, cégekről, üzletről és a környezetről nem csak szakembereknek.

 

hirdetés

Rovatoldalunkon bemutatjuk a legfrissebb ALDl-akciókat, termékinnovációkat, kedvezményes ajánlatokat - a kínálat folyamatosan frissül, ne maradj le egyről sem!

Árfigyelés, konkurenciafigyelés, akciófigyelés az interneten keresztül. A Storescanner az általuk figyelt áruházak termékeit hetente felméri és előfizetői számára elérhetővé tesszi a teljes választékot, a ki- és belistázott termékeket, aktuális árakat, árváltozásokat, az akciókat valamint az akciók darabaszámát. Egyedüliként rögzítik az akciók típusait is, valamint az akciós újságokban megjelenő gyártók és márkák számát és méreteit. Mostantól rendszeresen követhetők az aktualitások új rovatunkban!

ÉRDEKES HÍRED VAN?
KÜLDD EL NEKÜNK!

Az elmúlt években több mint ötszáz üzlet pályázott a díjra, közülük összesen mintegy 200-an kaptak elismerést, és használták "Az Év Boltja" díj logóját, ezzel is szemléltetve vásárlóik számára, hogy saját kategóriájában kiemelkedően magas szolgáltatást nyújtó üzletben vásárolnak.

Hívd fel magadra a figyelmet egy szakmai díjjal, és adj bizonyosságot a vásárlóknak arról, hogy Te gyártod, forgalmazod a kategóriájában legjobb, legízletesebb, leginnovatívabb mentes terméket az országban! Ez a lényege a Mentes-M versenynek!

hirdetés

A legjobb HR-kommunikációs megoldások versenye. Normál nevezési határidő: augusztus 19.

Alkalmazottpszichológia-tudás a hétköznapokra cégvezetőknek, értékesítési vezetőknek, értékesítőknek, kommunikációs szakértőknek, politikusoknak, és mindenkinek, akinek a munkája részét képezi, hogy meggyőzzön másokat, értékesítsen valamit: terméket, szolgáltatást, ötletet vagy önmagát.

Mutassátok meg, hogy CSR-ral valóban lehet jót tenni! Normál nevezési határidő: október 12.