A BTT a stratégia megvalósításához együttműködési lehetőségeket keres a kormánnyal. Felélték tartalékaikat az elmúlt években a hazai baromfiágazati vállalkozások, mert meglévő forrásaikat fejlesztések helyett a túlélésre kellett fordítaniuk a gazdasági és állategészségügyi nehézségek miatt. A beruházások kényszerű elmaradása ahhoz vezetett, hogy az ágazat szereplői elveszítették európai versenyképességüket. Emellett az uniós szinten is irreálisan magas hazai áfakulcs is hozzájárult ahhoz, hogy megszaporodtak a hazai és külföldi szürke-, illetve feketepiaci szereplők. Mindezek eredményeként a baromfiszektor leépülése megkezdődött, és ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy belátható időn belül akár 12-15 ezer munkahely is megszűnhet a ma még 60 ezer főt foglalkoztató ágazatban. A kedvezőtlen folyamatok megfordítása érdekében a Baromfi Termék Tanács – valamennyi tagszövetségének támogatásával – hétéves baromfistratégiát dolgozott ki, amely az egyes termékpályák fejlesztési elképzeléseinek és forrásigényeinek tényleges felmérésén alapul. Az elemzésekből kiderül, hogy a baromfiszektornak összesen 315 milliárd forint, kedvezményes fejlesztési forrásra lenne szüksége a következő hét évben. Ezen belül az ágazati szereplők a legfontosabbnak a végtermék-előállítás hatékonyságát növelő épület- és technológia beruházásokat tartják, amelyekre összesen mintegy 150 milliárd forintot kellene fordítaniuk. A BTT szerint az új stratégia alapot nyújthat ahhoz, hogy a nélkülözhetetlen fejlesztések megvalósításához megfelelő együttműködés alakuljon ki a piaci szereplők és a kormányzat képviselői között. A beruházási program révén az ágazat foglalkoztatotti létszáma a mostani 60 ezerről 10-12 ezerrel bővülhetne a ma prognosztizált leépülés helyett. Emellett az ágazat jelenlegi 30 milliárd forint (áfa nélküli) költségvetési befizetései 40 milliárd forintra nőnének a hatékony ágazati fejlesztéseknek köszönhetően. Így a stratégia megvalósulása esetén akár 280 milliárd forint befizetés is teljesülhet a 7 éves időszak végére, az adóterhek emelkedése nélkül. Fontos szempont az is, hogy a baromfiszektor megőrizhetné 95 százalékos magyar tulajdonosi hátterét, illetve a baromfihús-termelésben javíthatná 141 százalékos önellátottsági szintjét, amellyel már ma is a harmadik helyen áll az uniós tagországok között. Ez pedig megalapozhatná az ágazati export további növekedését, amely hozzájárulhatna a nemzetgazdasági mutatók javulásához is.

Termékpályánkénti fejlesztési elképzelések

A húscsirke (broilercsirke) ágazatban az alapanyag-termelésben tapasztalható a legnagyobb gond, mivel ma már az épületállomány 60-70 százaléka húsz évnél idősebb. Ezért a hatékonyság javításához mindenekelőtt a broiler istállók korszerűsítésére van szükség, de ezzel összhangban forrásokat kell fordítani a szülőpár- és tojótelepek, illetve a takarmánykeverő, a keltető, a vágó és a feldolgozó üzemek fejlesztésére is. A csirkéhez hasonlóan a termelési hatékonyság növelése a pulykaágazatban is fontos, mivel a konkurens országok fajlagos mutatóikban előnyre tettek szert. A hazai versenyképességi hátrányt az okozza, hogy a nagy teljesítményű pulyka hibridek igényeit a jelenlegi épületállomány és technológia nem elégíti ki, illetve nem megfelelő a takarmányozás sem. Magyarországon nem épültek a faj igényeihez igazított istállók, hanem azokat általában más állattenyésztési ágazatoktól „örökölték” a termelők. Ugyanakkor a fejlesztések mellett kulcskérdés a pulykatermelés jövedelemtermelő-képességének visszaállítása is, amelyhez közvetlen (nemzeti) támogatásokra lenne szükség. A víziszárnyas ágazatban (a kacsa- és a libatermelésben) a beruházások mellett a termelés, a takarmányozás és az integráció finanszírozására (támogatására) kellene helyezni a hangsúlyt, elsősorban a nagy tőkeigény miatt. Ezen kívül ágazati és kormányzati összefogással egységesíteni kellene a törzstenyésztést és bővíteni kellene a továbbfeldolgozott termékek arányát is. Mivel az ágazat produktumai nagyrészt a külpiacokon találnak gazdára, szükség lenne egy egységes termékpályaszintű marketingstratégiára is. A tojástermelésben elsősorban a beruházások finanszírozása lenne a fő feladat. Az úgynevezett nagyszülőpár- és szülőpártartás, illetve a keltetőtojás-termelés technológiai színvonala többnyire átlagos, de előfordulnak több mint negyvenéves épületek és berendezések is. Az étkezésitojás-termelés ketreces technológiája – a szigorú uniós követelmények miatt – az utóbbi időszakban nagyrészt megújult, de például a világítás fejlesztésére már nem maradtak kellő források. Az úgynevezett alternatív tyúktartás, illetve a tojáscsomagoló üzemek egy része elöregedett, a jércenevelő épületek férőhelyeinek csaknem fele pedig ma már húsz évnél idősebb.

A baromfiágazat hét évre szóló fejlesztési stratégiája a Baromfi Termék Tanács honlapján (www.mbtt.hu) teljes terjedelmében elérhető.