Melyek azok a csomagolóanyagok, amelyek a leggyakoribbak a hazai cégeknél? Milyen anyagokkal dolgoznak, és milyen arányban oszlanak meg ezek az egyes részterületeken?
Alapvetően öt anyagfajtájú csomagolószert tartunk statisztikailag nyilván, mind értékben, mind felhasználási volumenét tekintve. Ez a papír, műanyag, fém, üveg és fa. FMCG-területen, ha elsősorban a fogyasztói csomagolásra fókuszálunk, akkor leszűkül a kör. A fát ebben az esetben elhagyhatjuk. Az üveg- és a fémtermékek specifikus alkalmazások. Például FMCG-területen az üveget italfélék, konzerváruk és prémiumkozmetikumok esetében alkalmazzák. Fém csomagolószerek leggyakrabban konzerveknél, italféléknél, kozmetikai termékeknél használatosak. A papír és a műanyag lényegesen több lehetőséget biztosít annak köszönhetően, hogy jól társítható egymással (papír-műanyag), önmagával (műanyag-műanyag) vagy más anyaggal (például alumíniumfólia). A műanyag-műanyag esetében különösen gazdag a lehetőségek tárháza. Az anyagtársítások lehetősége jelentősen kibővíti a csomagolószerek alkalmazási területét, mivel széles határok között módosítható a csomagolóanyagok védelmi képessége.
Globálisan milyen csomagolószer-típusokat használnak manapság?
A világstatisztikák azt mutatják, hogy fogyasztói csomagolás terén a hajlékony falú csomagolószerek felhasználása bővül leginkább, évi négy százalékkal. Ezalatt – nem kizárólag, de főként – a műanyag-műanyag jellegű társításokat kell érteni, ami a termék védelmi igényéhez pontosan testre szabható csomagolási megoldás – csomagolástechnológia – kialakítását teszi lehetővé, ezért is nagyon népszerű. Csomagolás szempontjából rendkívül hangsúlyos, hogy egy termék eltarthatósága, fogyaszthatósága hogyan alakul, ez a csomagolással befolyásolható és például az élelmiszer-veszteség, élelmiszer-pazarlás mérséklését vagy radikális csökkentését elő tudja segíteni. A fogyasztói csomagolás másik, legjobban növekvő részterülete a merev falú műanyag csomagolószerek. Ilyenek a palackos, poharas, tégelyes áruk (különböző joghurtok, késztermékek). Ezeknél például az egyszerre elfogyasztható adagok nagysága remekül szabályozható, de a praktikusság, a gazdaságosság és a változatlan áruvédelem is fontos.
A környezetvédelem és fenntarthatóság mennyire meghatározó a hazai piacon az egyes cégeknél és csomagolóanyagokat tekintve?
Az egyik megközelítés szempontjából eszembe jut, hogy nemrég olvastam egy hírt, amely szerint az élelmiszeripar környezetterhelése közel tízszerese a csomagolóiparénak. Egy mezőgazdasági termény előállításában több lépcsőfok van, mielőtt termékké – más termék alapanyagává – válna: vetés, kezelés, betakarítás, feldolgozás. Ebben az ellátási láncban a folyamatok összetettek, anyag- és energiaigényesek, és mind valamilyen formában terheli a környezetet. Ha a végterméknek a csomagolással hosszabb eltarthatóságot tudok adni, ezáltal kevesebb megy veszendőbe, esetleg olyan megoldást alkalmazok, amellyel mérséklem a veszteséget, akkor meg tudom védeni ezt a láncot és az értelmetlen környezetterhelést csökkentem. Sokkal kisebb jelentőséggel bír, hogy becsomagolom a terméket és a csomagolási hulladékot szelektíven összegyűjtöm.
Ugyancsak nemrég olvastam egy dán szakember mondását: a csomagolás ajándék a környezet számára. Ha nem rendesen csomagolunk egy élelmiszert, akkor megromolhat, és akár fertőzést is okozhat. Sokkal több probléma keletkezhet, mint csupán a csomagolási hulladék. A tudatosság hiánya sok kárt okoz, az emberek gyakran fegyelmezetlenek, és vannak, akik nem végzik el a dolgukat, nem szelektíven gyűjtik a hulladékot, nem ürítik rendszeresen – a még meglévő – szelektívszigeteket vagy az utcai szemétkosarakat.
A vállalatoknak a csomagolóanyagok felhasználásának csökkentése természetes érdekük. A környezetvédelmitermékdíj-törvény szerint – az egyik „kedvenc” témánk – a forgalomba hozott csomagolószer tömegén alapul a díjfizetési kötelezettség. Ez egy gazdasági szabályzó, amely a cégeket arra ösztönzi, hogy észszerűen mérsékeljék a felhasznált csomagolószerek mennyiségét, és a termékdíj mérséklésével is csökkentsék a költségeiket.
Ezen szigorítottak az utóbbi időszakban?
2012-től hatályos az új környezetvédelmitermékdíj-törvény. A változtatások eredményeképpen nagyobb lett a teher. A cégeknek és vállalatoknak a termékdíjjal összefüggő kiadásai összesen most 60 milliárd forint felett vannak – ebbe nem csak a csomagolószerek termékdíja tartozik bele.
Mi az irányvonal, amely megszabja a jövő megoldásait? Milyen hatások érik még az ipart?
A csomagolások esetében hangsúlyos, hogy kifogástalan áruvédelmi képességgel rendelkezzenek, ez alapkövetelmény. A trendek leginkább arra irányulnak, illetve olyan megoldások születnek, hogy ezt az alapkövetelményt kiegészítve további járulékos szolgáltatást nyújthasson a csomagolás. A legfőbb út az aktív és intelligens csomagolások kialakítása. Aktívnak tekintjük azt, ha a csomagolás összetevői „együttműködnek” a termékkel, és minőségének megőrzéséhez, eltarthatóságának meghosszabbításához hozzájárulnak. Az intelligens csomagolások esetében a termék állapotáról ad információt a csomagolás.
Vannak új irányok is, ilyen például a „kiterjesztett csomagolás”. A csomagoláson elhelyezett azonosító elem, például QR-kód vagy vonalkód egy telefonos applikáció segítségével leolvasva kiegészítő termékinformációkat oszthat meg a fogyasztóval. Ilyen például a SaveBrand nevű szisztéma.Amennyiben a gyártó csatlakozott ehhez a rendszerhez, például a termék összetevőiről, allergén anyagairól, de akár a felhasználási útmutatóról lehet ezen az úton információkat kapni. Sőt, különböző akciókra is felhívja a figyelmet, így egyfajta eladásösztönző funkciója van, nem csupán a csomagolás alapvető szükségességét teljesíti ki. A kötelező jelöléseken túl ennyi információt általában nem lehet elhelyezni egy csomagoláson.
Európában kik járnak ebben az élen?
Magyarországnál fejlettebb iparral rendelkező országok több alapkutatást végeznek és új technológiákat, gépeket fejlesztenek. Mi, magyarok a csomagolástervezői kreativitásban járunk élen, véleményem szerint ebben a korunkat megelőzzük.
Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a csomagolószerek felhasználásának éves növekedési üteme 2018-ig 4,1 százalék lesz, és várhatóan el fogja érni az egytrillió amerikai dollár értékét. Ezek kimagasló számok, de mi a helyzet a hazai piacon? Mennyit költenek innovatív megoldásokra itthon?
Sajnos arról nincsenek információim, hogy mennyit költenek a cégek innovációra. Szövetségünk tagjai között akadnak olyanok, akik komoly fejlesztőcsapatokat tartanak fenn, és ezzel egyben az értékesítők háttérmunkáját komolyan segítik. Ezt indirekt folyamatnak látom. Ha a csomagolási verseny nevezéseiből indulok ki, ami egy jó alapnak bizonyulhat, akkor azt látom, hogy most indul be a nagyobb szabású változtatások sorozata. Eddig csupán olcsóbb fejlesztésekkel – új dobozkonstrukció, új csomagolásgrafika, új arculat megjelenése – próbálták frissíteni a jelenlétüket a vállalatok a piacon. Most már olyan új konstrukciók jelennek meg, amelyek új gyűjtőcsomagolási, tárolási rendszer kiépítését igényelték, tehát nemcsak a csomagolószer-gyártó fejlesztett, hanem a felhasználó is.
Minőség-ellenőrzési és minőségmegőrzési szempontból hogyan értékelhetjük ezeket az újító megoldásokat?
Különböző tendenciák figyelhetőek meg a világban, amelyek részben hazánkra is érvényesek. Hétvégén zsúfoltak az áruházak, ritkábban járunk bevásárolni. Hosszabb időszakra elegendő mennyiségeket vásárolunk. Olyan fogyasztási cikkeket keresünk, amelyek egy-két hetes bevásárlási ciklushoz igazodnak, például előre csomagolható felvágottak. A vásárlóerő további javulása nagyobb lendületet adna az innovációnak a csomagolóiparban, és a cégek is többet költhetnének. A szeletelt áruknál használatos visszazárható technológia jó példa, amelyeknél a közvetlen levegő-hozzáférést mérsékelni lehet. Itthon ezt még nem fizetik meg a fogyasztók, ezért a ráfordítható költségtöbblet hasznosabb tudna lenni. Ennek következményeképpen a vásárlóerő javulásával ki tudnánk használni a csomagolástechnikában rejlő lehetőségeket.
