A nagy élelmiszer áruházláncok az eltérő mérleg fordulónapok miatt legkésőbb augusztusban teszik közzé az előző üzleti évről szóló beszámolójukat, így a pontos számolgatások időszaka a szeptember (az Auchan és a Lidl, akiknél például március 31. az üzleti év vége, csak augusztus utolsó napjaiban tette nyilvánossá beszámolóját).

A vásárlóknak a legfontosabb terep az élelmiszerbolt, ahová szinte minden nap be kell térni. Meg is nézik alaposan, melyiket válasszák, hiszen van belőlük bőven, igaz ugyanakkor, hogy számuk évek óta folyamatosan csökken, a verseny pedig alaposan át is formálta az élelmiszerboltok arculatát is. Egy évtizeddel ezelőtt bő 46 ezer kisebb-nagyobb élelmiszer áruházba térhetett be a vásárló a KSH adatai szerint, mostanság már csak 42 ezerbe. Ezen belül a szaküzletek száma 12 ezerről 20 ezerre nőtt, a nagyáruházak, vegyesboltok száma viszont 34 ezerről 22 ezerre csökkent (mindebbe a dohányboltokat nem számítva).

Az élelmiszerboltok számára döntő a talpon maradásban, a vásárlók meghódításában a versenyképesség, a termelékenység, azaz ki tud jobb szervezéssel, korszerű technológiával, kevesebb költséggel kedvezőbb árat kínálni az árcédulákon. Természetesen számít a minőség, a választék színessége, bősége is.

Egy főre jutó forgalom: ötszörös a különbség

Nos, a nemzetközi élelmiszer áruházak és a legnagyobb hazai láncok ügyködésében azt mérlegre téve, hogy egy alkalmazottra milyen nagy forgalom jut, tetemes különbségek rajzolódnak ki a 2015. évi mérlegbeszámolók alapján. Ebben természetesen sok tényező szerepet játszik, különösen a legnagyobb költséget jelentő beszerzés. A nagy láncok előnye a nagy mennyiség beszerzése, amiben mindenütt a világon kedvezményt adnak: minél többet vesz valaki, annál többet. Ez az egyik meghatározó ok a különbözőségekben, így nem véletlen, hogy a hazai láncok egyik fegyvere a versenyben a közös beszerzés (ami viszont nem terjed ki minden polcra kihelyezett élelmiszerféleségre).

Nagy a súlya a beszerzés és az értékesítés technológiájának is. Ebben élenjárók a diszkontok, akiknél már nincs is csemegepult, így nem sokat lehet azzal időt és pénzt húzni, hogy lehet-e fél dekával több a tíz deka párizsi. A gyárban becsomagolják,  boltban pedig csak be kell tenni a bevásárlókosárba. Egyre inkább tetszik ez szerte a világban a vásárlóknak, hiszen a diszkontok nőnek mindenütt a leggyorsabban (az e-kereskedelmet most nem számítva, amit egyébként elsőként a G'Roby indított, a CBA és a Tesco pedig követett az élelmiszerpiacon itthon).

Nos, az egy alkalmazottra jutó forgalom alapján összeállított rangsor az élelmiszer kereskedelemben a következő:

Elektronikus Beszámoló Portál, 2015. üzleti év, árbevétel: milliárd forint, nettó, létszám: átlagos állományi létszám, egy főre jutó árbevétel: millió forint, kölcsönzött munkaerő nincs benne, Spar franchise nincs benne

A kiválasztás a hazai láncoknál véletlenszerű volt, de az ismertség, az ebben a körben kivívott szakmai rang is számított.

A diszkontoktól nem kicsit maradnak le a hiperek és a szupermarketek. Ez sem véletlen.

A Palóc Nagykereskedelmi Kft nem véletlenül jutott a rangsor közelébe, hiszen az elmúlt napok eseményei alaposan felkavarták az állóvizet körülötte. Nos, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke szerint annyi emberrel, amennyi ott dolgozik, nagyobb forgalmat kellett volna hoznia a cégnek: hát bizony a Coop lánc legnagyobbja sem csinálja sokkal jobban.

Sokat nyom a latba a részmunkaidő is. A diszkontoknál ez nagyon megy, sokat is számít a forgalom hullámzásához legjobban igazodó alkalmazotti létszám kialakítása: nem kell mindig ugyanannyi eladónak lennie a boltban. A Tesconál 3.226, a Pennynél 953, a Sparnál 1.500 fő a részmunkaidős dolgozó.