2023. július 1-jétől lépett életbe a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (Extended producers responsibility, „EPR”), amely a hulladékgazdálkodást érintő jelentős változásokat hoz magával, no és indokolatlanul magas díjtételeket. A rendszerben ráadásul sok az ellentmondás, számos ponton nem sikerült az EU-s lépésekkel összhangba hozni az elképzeléseket. Az EPR-díj bevezetése önmagában három százalékkal növeli az inflációt, vélik egyes szakemberek.

A kiterjesztett gyártói felelősség uniós rendszere általában arra ösztönzi a gyártókat, hogy kevesebb hulladékot képezzenek, több legyen az újrahasznosított termék és csomagolóanyag, illetve környezetbarát anyagokat használjanak. Ennek érdekében pedig a „szennyező fizet” elve alapján kell az érintett vállalkozásoknak emelt díjat fizetniük a termékeik hulladékkezelésével kapcsolatos költségek megtérítésére. Ezt mondta el Nagy István agrárminiszter egy sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette, hogy a magyar borászok terhei nem emelkednek, a kormány döntése szerint a régi termékdíjjal azonos mértékűre csökken a borosüvegek után a kiterjesztett gyártói felelősség keretében fizetendő összeg. A borászok tovább lobbiznak azért, hogy ne kelljen EPR-t fizetniük. Ám nem minden ágazat ilyen szerencsés: az ásványvíz-, üdítőital- és gyümölcslégyártók nagy valószínűséggel át fogják hárítani a fogyasztókra az üvegekre vonatkozó, megemelt, 77 Ft/kg-os EPR-díjat. 

Szakértők szerint az EPR-díj bevezetése önmagában már 3 százalékkal növeli az inflációt, és az élelmiszergyártók akár 5 százalékos áremelkedést is előre jelezhetnek saját területükön.

„Az egyik nagy probléma, hogy itthon a kettős szabályozás továbbra is fennáll. A termékdíj díjfizetési kötelezettségét többségében megszüntették – bár például a műanyag hordtasakok esetében fennmaradt, tehát itt duplán kell fizetniük a gyártóknak –, a jogszabály azt írja elő, hogy azonos termékkategóriájú termékek esetén a termékdíj összegéből le kell vonni a fizetendő EPR-díjat, így elkerülhető a dupla fizetési kötelezettség. Továbbra is fennállnak azonban a termékdíjjal kapcsolatos adminisztratív kötelezettségek” – magyarázza Gönci Beáta, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára.

Aránytalanul magas összegek 

A hazai szabályozás nem tesz különbséget fogyasztói és gyűjtőcsomagolás feldolgozása között, jóllehet az előbbi jóval költségesebb. Már csak azért is, mert a fogyasztói csomagolásból keletkező hulladékfeldolgozásnál például még válogatni kell a szelektíven gyűjtött anyagot is. Ha a papírt vesszük alapul, akkor az EPR szerinti magyar 173 Ft/kg ár Ausztriában gyűjtőcsomagolásoknál 12 Ft/kg, a fogyasztói csomagolásoknál 44 Ft/kg. „Itthon a jogalkotó úgy állította be az árakat, mintha egyformán csak fogyasztói csomagolásokról lenne szó, jóllehet egy nagyáruházban egy hullámpapír lemezből készült dobozból tiszta és jó minőségű bálát lehet készíteni” – mondja a főtitkár.   

Az üvegnél a 77 Ft/kg-t is, amely egy palackra vetítve mintegy 30 forintot jelent, és nagyon magas árnak tartja a szakma, amivel szemben a műanyag palacknak csak 10 Ft/palack az ára. Az üveg nagyon jól körforgásban tartható, de ilyen magas ár mellett nem fogják alkalmazni a kereskedelemben. Ahogy a CSAOSZ nemrég kinevezett új főtitkára elmondta, nem azt állítják ebben az esetben, hogy a 10 Ft/palack kevés, hanem hogy az üveg díjtétele magas. A fémnél pedig annak ellenére emelték meg 186 Ft/kg-ra a tételt, hogy 2020-ban 70% volt a kategória újrahasznosítása.  

Nem nyilvános a kalkulációs anyag

Ha a díjtételeket leszámítjuk, akkor az EPR ugyan a helyére kerülhetne a hazai rendszerben, a CSAOSZ szakértői szerint alapvetően nem is ezzel van a baj, hanem hogy a bevezetés számos ponton eltér az EU-s gyakorlattól. Az EPR jogszabálya kimondja, hogy a díjtételek számítási anyaga nyilvános, itthon viszont nem az. Nem lehet átlátni, hogy mi alapján számolták ki például a 9-10-szeres árakat. Újabb problémát jelent, hogy az EU az EPR gyakorlatában a koncessziót nem ismeri, a hulladékgazdálkodás nem állami feladatnak számít. A hazai jogalkotó azonban a gyakorlatot állami feladattá tette, és azt azonnal átengedte egy koncesszornak. Az unióban ezzel szemben egy vagy több gyártó létrehoz egy céget, amely kezeli a folyamatot. A folyamat célja az lenne, hogy valós hatást gyakoroljon a cégekre, hogy milyen csomagolóanyagokat használnak, és tolja őket a fenntarthatóbb megoldások felé. Magyarországon azonban a szabályozás – mivel a papírnak irreálisan magas díjtételt szabtak, és mivel ez nehéz csomagolóanyag – a műanyag felé tolja a gyártókat, mivel magasabb EPR-díja ellenére ez könnyebb csomagolóanyagnak számít.    

„Így nem csupán az EPR lényegi vonása vész el, hanem egyszerűen adófizetési kötelezettséggé degradálódik, ráadásul a sokat hangoztatott fenntarthatóbb, körforgásos gazdaságra való átállást sem segíti” – fogalmaz Gönci Beáta. 
Ráadásul a magas díjtételek a kisebb csomagolásgyártó cégek árrését teljesen el fogják szívni: ez három-négy százalékot jelent, a nagyobbaknál az árrés egyharmadát. Évekbe telhet, amíg a gyártósorokat átállítják az új anyagokra. További probléma, hogy nincs elég átfutási idő átállni. A megkötött szerződéseket nem fogják módosítani, és ezek a tételek nem voltak belekalkulálva az árakba. Áremeléseket és abszolút veszteséget fognak hozni az új díjtételek. Novemberben pedig mindent be kell fizetni a Mohu kasszájába.  

Az új szabályozás szerint 

• Az új rendelet nem vonatkozik a lakossági és az egészségügyi szolgáltatóknál keletkező gyógyszerhulladékra, amely közvetlenül érintkezik a gyógyszerrel.
  A kiterjesztett gyártói felelősség a csomagolószer gyártóját terheli a megtöltésre tervezett és szánt csomagolószerek esetében, amelyeket a fogyasztói értékesítés helyén használnak. Így az előző gyakorlattal szemben a gyártókat terheli díjfizetési kötelezettség.
• Az új rendelet előírja, hogy a csomagolás-összetevők esetében alkalmazni kell az egyes összetevőkhöz kapcsolódó körforgásos kódokat és az ezekhez tartozó kiterjesztett gyártói felelősségi díjakat.
• Az új változtatások érintik az újrahasználható csomagolószereket is. Az EPR díjfizetési kötelezettség alóli mentességek bevezetését tervezik az újrahasználható csomagolószerek esetében. Az új rendelet szerint nem minősül saját célú felhasználásnak az újrahasználható csomagolószerek visszahozása vagy visszaszállítása külföldre.
• Az új rendelet szerint a mezőgazdasági termelői szerveződés is átvállalhatja az EPR díjfizetési kötelezettséget a közösségi rendeletek szerinti mezőgazdasági termelői szervezeten keresztül forgalomba hozott, körforgásos termék esetében.
  Az új rendelet lehetőséget nyújt a gyártóknak arra, hogy a készletre vett körforgásos termékekről vezessék a nyilvántartást a forgalomba hozott termékek helyett. A készletre vett körforgásos termékek mennyiségét veszik figyelembe az EPR-díj meghatározásakor.

Az adatszolgáltatási határidőt is módosították az új rendeletben. A gyártók mostantól tárgyévet követő március 31-ig módosíthatják az adatszolgáltatás adatait az eddigi 15 nap helyett.

Jövőre nem csak üvegvisszaváltás

2024. januártól kezdve Magyarországon bevezetik az italcsomagolások visszaváltási rendszerét és díját. Az új automaták nem fogadják el a sérült csomagolóanyagokat, még egy komolyabb karcolás esetén sem. A korábbi gyakorlat, amelyben a fogyasztók a palackokat összegyűrték vagy a sörösdobozokat összetaposták, már nem lehetséges. Az új rendszerben bevezetendő visszaváltási díj összegét még nem határozták meg, de valószínűleg észrevehető mértékű lesz.
A magas díjtételek a kisebb csomagolásgyártó cégek árrését teljesen el fogják szívni: ez három-négy százalékot jelent, a nagyobbaknál az árrés egyharmadát. Évekbe telhet, amíg a gyártósorokat átállítják az új anyagokra.

Store Inisder 2023/július-augusztus