Fazekas Ildikó, az Önszabályozó Reklámtestület főtitkára: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tág fogalom, ide tartozik minden eset, amikor úgymond „átverik” a fogyasztót. Nem csak úgy, hogy valótlant állítanak egy termékről, hanem, ha olyat mondanak, amit nem tudnak igazolni, avagy elhallgatják a termék valamelyik lényeges tulajdonságát. Ez a kör nem csupán a reklámot foglalja magában, hanem a telefonos „zaklatástól”, az üzleti ajánlaton át a promócióig mindent..

Hogyan viszonyul egymáshoz az unió és az egyes országok szabályozása, illetve annak alkalmazási gyakorlata?

Ez a szabályozás nem reguláció, hanem olyan speciális irányelv, amely maximum harmonizációs, nem betűről betűre hatályos minden országban (például az eljáró hatóságokat tekintve nem), de tartalmát tekintve mindenütt ugyanaz érvényes. Nyilvánvalóan ez EU szeretné elősegíteni az egységes piac kialakulását, és ha ezt a hirdetői oldalról nézzük, teljesen jogos ez az elvárás. A költségek csökkentése miatt egyre inkább nemzetközi kampányokban gondolkodnak, amelyeket több országban futtathatnak. Ennek érdekében olyan kutatásokat végeztetnek, amelyek minden országban elfogadhatóak, és alátámasztják a kampányban tett állításokat. Ugyanakkor egyes országokban a hatósági gyakorlat eltérhet egymástól. Például az „Up To” Claims , vagyis az „akár” állítások esetében az olasz gyakorlat szerint az már elfogadható, ha egy kereskedő azt állítja, hogy „akár 1 euróért” kapható egy termék, ugyanakkor a kínálatban ezen az áron csak 1-2 darab található. Hollandiában első szinten az önszabályozás keretében döntenek az ilyen típusú reklámokról, és – a konferencián adott példa szerint – amennyiben a vásárlók 13%-a számára elérhető az ajánlat, azt már elfogadhatónak tartják. Nálunk a GVH ennél szigorúbb, mivel az az álláspontja, hogy figyelembe kell venni azt is, mihez szokott a fogyasztó. Ha komolyabban veszi a a vásárló a reklámot, és olyan „akár” ajánlattal találkozik, amely rá nem vonatkozik, akkor becsapva érzi magát. Fontos kérdés ez, egyrészt a fogyasztói bizalom szempontjából, másrészt mérlegelendő: ha „túlvédjük” a vásárlót, és mindig minden állítást csak abban az esetben tehetnek meg a kereskedők, ha az az emberek 100 százalékára igaz, akkor a reklámozó visszafogja az ilyen típusú üzeneteket, nem kommunikál bizonyos termékelőnyöket, amelyekről ez által nem értesülhet a fogyasztó, és végső soron ezzel rosszul jár..

Általában milyen esetek kerülnek az ÖRT asztalára?

Adaptált kampányok esetén, amikor nem „jaj de szeretem ezt a terméket!” üzenetű reklámról, hanem egy konkrét, kutatási háttérrel rendelkező állításról van szó, azt szinte jogászi pontossággal kell megfogalmazni. Előfordult, hogy egy kampány második szakaszában küldtek a testülethez egy szöveget, amit mi nem tartottunk megfelelőnek. Csodálkoztak, mondván, egy ehhez hasonló szöveget az előző körben már elfogadtunk. Igen ám, csak abban más szavakat használtak, más sorrendben, és más mondatszerkezetben, így a kettőnek már más volt az üzenete. Ha olyan kampányról van szó, ahol terméktulajdonságot, termékelőnyt kell konkrétan megfogalmazni, akkor ezt különös pontossággal kell megtenni. Nem mindegy, hogy azt mondom: „könnyedén szaladok ebben a cipőben”, vagy „a cipő felépítése miatt nem lesz fáradékony a láb”. Az első esetben egy általános kreatív üzenetről beszélünk, amelyet fogyasztói kutatás alapján bármelyik lábbeliről elmondhatunk, míg a második állítást tudományosan kell alátámasztani. Az ÖRT ügyei között olyan esettel nem találkoztunk, amelyben valaki olyan állítást tett volna a termékéről, amelyet nem tudott kutatással megerősíteni. A kérdés inkább az, hogy a kutatási eredménynek megfelelő-e az állítás, nem csúszott-e el az üzenet.

Az elmúlt évben a fogyasztók megtévesztésével kapcsolatban kevés panasz érkezett az ÖRT-höz. Néhány versenytársi bejelentésen kívül főképp digitális úton közzé tett reklámokkal kellett foglalkoznunk. Ez is jelzi, hogy vége már annak az időszaknak, amikor néhányan úgy gondolták, hogy a digitális világ szabad játszótér, ahol közzé lehet tenni mindazt, amit a tévében vagy a nyomtatott sajtóban tilos. Ma már egyértelmű, hogy az internet ugyanolyan szabályok alá eső reklámhordozó, mint a többi csatorna. A fogyasztók is tisztában vannak ezzel, és ha már amúgy is fent vannak a világhálón, egy csapásra könnyedén kifogást is emelnek egy etikátlannak érzett reklám ellen.

Miben különbözik a hazai és a többi uniós ország önszabályzó reklámtestületének munkája és hatásköre?

A működési mechanizmusra vonatkozóan ugyanazok az alapelvek, amelyeket annak idején egyeztettük az EU-val, vállalásokat tettünk, hogy minden országban követjük ezeket az irányelveket. Vannak országok, ahol a megtévesztésre vonatkozóan is működik a társszabályozás, vagyis hivatalosan delegálták ezt a feladatot az önszabályzó szervezeteknek. Máshol – nem hivatalosan –, de - nem döntenek anélkül, hogy kikérnék az önszabályzó szervezet véleményét. Az erősebb országok közé tartozunk abban – talán a régióban a legjobban állunk –, hogy az ipar tiszteletben tartja az álláspontunkat, és inkább előzetesen kikéri a véleményünket. Fontos teendőnk, hogy a jövőben a fogyasztókkal még jobban megismertessük az önszabályozás intézményét.

A GVH szerint...

Mi alapján választja meg a Gazdasági Versenyhivatal a kiemelten vizsgált témákat?

Dr. Grimm Krisztina, a Gazdasági Versenyhivatal Fogyasztóvédelmi Irodájának vezetője: Alapvetően figyelemmel kísérünk kiemelt témákat, így például a sérülékeny fogyasztóknak szóló kommunikációkat, és emellett természetesen az aktuális piaci fejlemények, piaci jelzések is befolyásolják az ügyindításokat. 2014-ben is viszonylag nagy arányban érkeznek gyógyhatással, egészségre hatással kapcsolatos jelzések, számos esetben étrend-kiegészítőkre vonatkozó reklámok tekintetében, így például ezen területtel továbbra is biztosan foglalkozni fogunk.

Vannak-e magyar „specialitások” a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetében?

Jellemzően hasonló jellegű problémák, problémakörök merülnek fel az egyes tagállamokban a tapasztalataink alapján, még ha specifikus is egy-egy magatartás, például a fogyasztói csoportokkal kapcsolatos reklámok, a jogsértés megállapítása kapcsán követett gyakorlat, elvek általános kereteken belül maradtak.
Élelmiszerek esetében például a GVH 2013-ban tovább vizsgálta a kiskereskedelmi láncok kommunikációjában a „magyar termék” megjelölést vagy erre utaló grafikát. A GVH a Vj/18/2012. számú eljárásban döntésében jogsértőnek minősítette a Penny Market Kereskedelmi Kft. azon kereskedelmi gyakorlatát, hogy úgy alkalmazott „magyar termék” megjelölést reklámeszközein, hogy eközben nem volt tekintettel annak lehetséges fogyasztói értelmezésére (ideértve a leggyakoribb fogyasztói értelmezést, az alapanyag származási helye szerinti megközelítést is); valamint saját, írásban rögzített követelményrendszerét sem követte maradéktalanul. Ez utóbbi esetben a GVH azt kifogásolta, hogy a vállalkozás egyes esetekben magyarként népszerűsített nem hazai eredetű termékeket. A GVH a döntéshozatal során kiemelten enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a gyakorlatát még a versenyfelügyeleti eljárás időtartam alatt – jelentős költségteherrel – megváltoztatta, és a fejlesztést hitelt érdemlően igazolta.

A „magyar termék” fogalmát a vizsgálat alá vont időszakban még nem határozta meg jogszabály, ugyanakkor a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény (Fttv.) szerinti értékelésének ez nem előfeltétele. A GVH az Fttv. alapján járt el, amely – egyebek mellett – kimondja, hogy megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely olyan valótlan információt tartalmaz az áru származási helyére, eredetére vonatkozóan, amely alkalmas a fogyasztók befolyásolására.

Külön csoportot képeznek a fogyásra, testtömegcsökkentésre vonatkozó állítások, mivel élelmiszerek esetén a közösségi jog tilalmazza az azzal elérhető, a súlycsökkenés ütemére vagy mértékére utaló állítást. Az elmúlt években robbanásszerűen nőtt az efféle hatásokat ígérő szereket, illetve speciális étrendet kínáló vállalkozásoknak a száma.

Mivel az elhízás súlyosbodó népegészségügyi probléma Magyarországon is, illetve a fogyasztók érzékelhetően fogékonyak az előbbi termékek kínálta megoldásokra, a GVH figyelemmel kíséri az ennek kezelését és megelőzését ígérő vállalkozások kereskedelmi gyakorlatait. A GVH ezen reklámok címzettjeit is az átlagosnál kiszolgáltatottabb fogyasztókként kezeli, hiszen ezen fogyasztók a testtömegükkel való elégedetlenségük révén könnyebben befolyásolhatók.

A GVH gyakorlata mennyiben tér el a többi EU-tagállamétól, általánosságban szigorúbbnak vagy inkább elnézőbbnek mondható, mint a többi országé?

Alapvetően a többi tagállaméhoz hasonló a GVH gyakorlata abban a tekintetben, hogy mely állításokat, ügycsoportokat tekinti problémásnak. Egyes ügyekben felmerült, hogy szigorúbbnak tekinthető, mint más tagállamoké, ugyanakkor egyrészt magunk is találtunk hasonló megállapítást tartalmazó ügyeket, másrészt a hivatkozás ellenére nem mindig álltak rendelkezésre további döntések (más tagállamból). Előbbiekre is figyelemmel ugyanakkor fontosnak tekintjük a tagállamok közötti információcserét, így például az Európai Bizottság honlapján elérhető adatbázis követését, a részvételt az egyes tagállamok gyakorlatát ismertető rendezvényeken, konferenciákon. Természetesen sérülékeny fogyasztók esetében a szankcionálás tekintetében, bírság kiszabásakor is figyelembe veszi a GVH, hogy kiszolgáltatott fogyasztók az érintettek. Ugyanakkor kiemelten kezeli a GVH a vállalkozások tájékoztatását is, így például a Megfelelés program (www.megfeleles.hu) keretében, illetve rendezvényeken történő részvétel révén is tájékoztatást nyújt mind jogszabályi rendelkezések kapcsán, mind a GVH gyakorlatáról, hogy a vállalkozások maguk tájékozottan, felkészülten állíthassák össze kommunikációjukat.
A döntések a GVH honlapján teljes terjedelemben elérhetőek.

Nemzetközi konferencia a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem JÁK Versenyjogi Kutatóközpontja által szervezett konferencián bemutatták, hogy az egységes szabályozás ellenére a hatóságok gyakorlata eltérő mércét állít a reklámozók elé. A belső piac egységesítése érdekében egy uniós irányelv (UCP-direktíva) ugyan egységes szabályokat rögzít a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tekintetében, az általános tilalmakat azonban sokan sokféleképpen alkalmazzák. Vannak a reklámokat és egyéb fogyasztókat célzó kommunikációt nagyon aktívan ellenőrző országok, s vannak, ahol alig kell ilyen eljárással számolniuk a vállalkozásoknak. A szigorúbb elvárásokat támasztó és azokat számon is kérő tagállamok közé tartozik Lengyelország, Olaszország, Hollandia és Magyarország.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos eljárások tavaly is a GVH ügyeinek többségét tették ki. Még ha kartellügyekben jóval nagyobb bírságok kerülnek is kiszabásra, a megtévesztő reklámok szintén torzítják a tisztességes versenyt. Az utóbbi időszakban a GVH nagy erőfeszítéseket tett a fogyasztói csoportokhoz kötődő, szerencseelemre épülő szolgáltatásokat lényegében kölcsönként beállító üzleti gyakorlatok megszüntetése érdekében. A törvényi maximumot is elérő bírságok mellett széles körű tájékoztató kampányt is folytatott. A jogalkalmazás és a felvilágosítás kéz a kézben kell, hogy járjon.

A nemzetközi konferencia előadói idén a gyógyhatásokat ismertető és az „akár”-os ígéreteket tartalmazó reklámokkal kapcsolatos gyakorlatot ismertették. A Gazdasági Versenyhivatal irodavezetője, Grimm Krisztina felhívta a figyelmet, hogy a megtévesztő reklámok tiltása a hatóság egyik legfontosabb feladata, hiszen a félretájékoztatás a piacok hatékony működését is akadályozhatja. A rendezvényt szervező Tóth Tihamér emlékezetett arra, hogy a kellő hatékonysági engedéllyel nem rendelkező gyógyhatás állítása akkor sem megengedett, ha az történetesen valós. Fontos tanulság a gyógyhatással üzletelők számára, hogy egyes fogyasztók pozitív terméktapasztalataira nem szabad kampányt építeni: a vevők állításait is a cégnek kell bizonyítania. Ha a termék nem regisztrált gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz, akkor lényegében tilos egészségmegőrző vagy gyógyhatást sugallni.

Az „akár”-os reklámok esetében egységes a gyakorlat abban, hogy a fogyasztók ezeket nem kezelik kész ténynek, kategorikus állításnak. Például az „akár száz forint kedvezménnyel” reklám azt sugallja, hogy bizonyos fogyasztók bizonyos esetben száz forint kedvezményt kaphatnak, ez azonban nem mindenkire érvényes és nem minden esetben számon kérhető ígéret. Az olasz előadó szerint az „akár” reklámokat sok fogyasztó komolyan sem veszi, mert az a tapasztalatuk, hogy legtöbbször nem valósul meg az ígéret. Arra nézve egyik előadó sem tudott választ adni, hogy létezik-e számszerű mérce, hogy a fogyasztók hány százaléka esetében kell, hogy teljesüljön az „akáros” ígéret. A GVH gyakorlata szerint megtévesztés esete áll fenn, ha csak a fogyasztók atipikus köre teljesítheti a feltételeket.

Kérdésünkre Tóth Tihamér elmondta, hogy az új Ptk. a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok terén jelentős változásokat várhatóan nem fog hozni. A következő évek kihívása inkább az, hogy európai szinten is egységesüljön a jogalkalmazók gyakorlata, illetve hogy az ismétlődő jogsértések számát hatásos szankciókkal vissza lehessen szorítani.

A konferencia programja és előadásai megtekinthetők a www.ucpdirective.com honlapon.