Gyakorlatilag ezzel sikerült megmenteniük az alapkoncepciót, hiszen csak így lehetett egy fedél alatt megrendezniük a kávéscégek bemutatója mellett az amúgy elég gyér kiállítói mezőnyt felvonultató és kevés látogatót vonzó Eu’Vendet.

A számok nyelve ezúttal (is) beszédes. Míg 2009 szeptemberében ugyanez a szakkiállítás (akkor kizárólag étel- és italautomatás cégek szerepeltek a standokon) 18 országból érkező 205 szolgáltatót szerepeltetett, és 5 ezer szakmai látogatót vonzott, addig idén mindössze 137 étel- és italautomatás, snack-es résztvevő jelent meg, és ha mellettük 96-an nem állítottak volna ki a kávé-szegmens képviselői közül – akkor igencsak érdekesen mutatott volna a kölni vásárváros amúgy sem túl nagy 8-as számú bemutatócsarnoka.

Zsebesek, füldugó és belépődíj

Nemcsak az Eu’Vend szakkiállítás, hanem korábban a nyugalom szigeteként ismert Köln sem a régi. A szállodába való becsekkoláskor vár az első meglepetés: nyomatékosan felhívja a figyelmemet a recepciós, hogy vigyázzak a tömegközlekedés során az értékeimre, mert elszaporodtak a zsebesek a városban. Arra egyébként nem figyelmeztettek előre a szállodában, pedig kellett volna (akár már a honlapon, foglalás előtt), hogy a szálloda környéke olyan, akár egy atomtámadás után: minden feltúrva, masszív építkezési területként, ahol törmelékhegyeken gázolhat át a vendég. Igaz, az ágy mellé helyezett füldugó már-már intő jel, bár a hajnali ütemes légkalapács hangjainak kiküszöbölésére csupán félmegoldás.

Ám szakadjunk el a város és a szállás megpróbáltatásairól, maradjunk inkább a kiállítás helyszínén. Ahol épp kezdetét veszi az eseményt nyitó sajtótájékoztató, amelyen többek közt a Németországi Vending Automata Üzemeltetők Szövetségi Egyesülésének (BDV) vezetőségi tagja, Karl-Heinz Blum bemutatja vásáruk célközönségét és a kiállító szolgáltatókat. A háromnapos rendezvény fókuszában az eladó- és termékautomaták, valamint élelmiszer és más termékekkel teli automaták, üzemeltetési rendszerek, fizetési megoldások és szolgáltatások állnak. A kiállításra a vending-ágazat német, valamint más országból érkező döntéshozóit, és nemzetközi szintű operátorokat és az out-of-home ellátás képviselőit várják.

Az már nem hangzik el a sajtótájékoztatón (pedig tény), hogy a kiállítás most először nem ingyenesen látogatható: belépéskor 26 eurót kell leszurkolnia az érkezőnek, hacsak nem váltott jegyet a szakmai érdeklődő elővételben 16 euróért.

Jön a válság második hulláma: tolongás az euró körül

Ha napirendre tér a látogató afelett, hogy mennyire összement az idei EuVend kiállítás az eltelt két év alatt, nyilván az okokat kezdi keresni. Tény, hogy a német vending-ágazat a 2009-es válság után 2010-ben már a kilábalás évét élte, és év végére már 540 000 étel- és italautomata működött az ország területén, ezek összforgalma 2,7 milliárd euró volt, azaz átlagosan minden német állampolgár (a csecsemőket is beleértve) átlagban 30 eurót költött automatákból vásárolt ételekre, italokra, különféle snack-ekre. (Csak összehasonlításképp: Magyarországon a német 2,7 milliárd eurós forgalommal szemben mi mindössze 57 millió eurós forgalmat bonyolítunk e téren.) 2010 volt különben Németországban ráadásul az az esztendő, amikor a különböző német oktatási intézményekben – az egésznapos iskolák elterjedésének köszönhetően – újabb és újabb gépeket ruháztak be a tulajdonosok, a modern fogyasztási szokásoknak megfelelően. Csakhogy a gondok ezután kezdődtek: megállt az a tendencia, hogy akár évente, vagy két-háromévente a gépeket lecserélik újakra, hanem az ismét nehezedő gazdasági környezetnek köszönhetően tovább működtetik a régieket tulajdonosaik. Vagyis csökken az igény a legújabb technológiákra, megoldásokra, új design-ra - minden vending-ágazatban részt vevő inkább üzemben lévő gépeit próbálja megfelelően karbantartani, felújítani.

Emiatt az idei EuVend-en a szakmai látogatók csak el-elsétáltak a legújabb technológiákat felsorakoztató automaták mellett. Megcsodálták ugyan az igazi olasz pizzát ontó vagy a halas és sonkás szendvicskészítő automatát, netán a 100 százalékos gyümölcslét készítő masinát, azonban inkább azokon a standokon gyülekeztek és tiporták egymás sarkát, ahol ahhoz kaptak ötletet, vagy konkrét üzleti ajánlatot, hogy milyen biztonságos fizetési megoldások lehetségesek gépeik használatakor, és miféle hitelkonstrukciók vehetők igénybe felújítás, netán egy esetleges új beruházás esetén.

Magyar megoldás és méregdrága macskakávé

„Egy, csak egy legény van talpon a vidéken”, írja Arany János Toldi Miklósról, mi ugyanezt megállapíthatnánk a Szeged melletti Deszkről érkező H-Vend cégről, hiszen ez az egyetlen magyar kiállító idén Kölnben. Haska Gábor ügyvezető-tulajdonos tíz éve van jelen a hazai automata-üzletben, és matuzsálem korú magyarországi gépekről tud, amelyek alapján jött az ötlet – ezt a szabadalmaztatás alatt álló újítását hozta most el Kölnbe is. A lényege, hogy kollégáival a régi gépeket olyan új „arculattal”, korszerű előlappal látják el, amitől a régi újnak tűnik, „egyfajta sajátos plasztikai sebészek vagyunk”, magyarázza technológiájának lényegét. Be is jött a számítása: amerre csak a mostanában igencsak megtorpanó nemzetközi vending-piacon kiállít, tolonganak standján az érdeklődők, a felújítást megrendelők.

Végül nem hagyható szó nélkül az idei EuVend hős megmentőjének számító Coffena, amelyet jókor, jó helyen hívtak életre a kiállítás szervezői. Ilyen jellegű kiállításra különben, mint azt Matthias Schlüter, a Koelnmesse GmbH tagja, e dupla rendezvény igazgatója elmondta, volt már példa, hiszen a Coffena 2009 nyarán debütált Kölnben. Akkor 3550 látogatót vonzott a 84 megjelenő kiállító. Most 96-an érkeztek a standokra, és a kávé-front területén olyan meghatározó és kulcsszereplők vannak jelen, mint a Burkhof Kaffee/Darboven, a Nestlé Professional, a Lavazza vagy a Saeco.

A csarnok legelső, tophelyén az indonéz kávésok állítanak ki, méghozzá nem akármilyen terméküket: a legendás macskakávét, azaz a Kopi Luwakot (ami állatos kávét jelent). Ugyanis ez az az aranyárban mérhető kávékülönlegesség – van olyan kiszerelés belőle, amely kilónként háromezer dollárba is belekerül -, amely olyan kávészemből készül, amelyet egy helyi vadmacskaféle (a közönséges pálmasodró) megeszik, és ürülékéből készítik végül speciális eljárással ezt topkávécsemegét. Van e különleges eljárást csak szimuláló eljárásuk is, magyarázza Johannes Gunawan úr, a cég tulajdonosa, amikor a macskaféle emésztőnedveit szintetikus enzimekkel pótolják, ám kivételesen az igazi módszerrel készültből kapok náluk kóstolót. Próbálok nem arra gondolni, hogy tulajdonképpen macskaürüléket iszom, hanem úgy tekintek a csészémben gőzölgő fekete levesre, mint az amerikai multimilliomosok kedvelt italára, egy olyan igazi luxusszórakozásra, amilyen élvezetben valószínűleg soha többé nem lesz részem az életben.
                                                                    
Köszönet a meghívásért a Koelnmesse GmbH részéről Christine Hackmann-nak (sajtószóvivő) és Katharina Schwarzelbach-nak (sajtóképviselő).