A folyamatos tanulásban és a megújulásban hisz Szabó Péter, a Microsoft magyarországi leányvállalatának irányításáért, valamint a cég ügyfeleinek és partnereinek digitális átalakulásáért felelős ügyvezető igazgatója. Hét éve dolgozik a Microsoftnál, előtte az FMCG-piacon, az Unilevernél töltött be marketingigazgatói pozíciót, majd később vezérigazgatóként felelt a Balkán-félsziget országaiban való terjeszkedésért. A jelenlegi beosztásában a legfontosabb feladatának Magyarország digitális modernizációját, az itt működő ügyfeleik IT-biztonságának és fenntarthatósági törekvéseik támogatását tekinti.

Van olyan hobbija, amivel fel tud töltődni egy fárasztó nap után? 

Nagyon szeretek főzni, és szerencsére a családom is szereti, amit készítek. Amikor főzök, az teljesen kikapcsol, elmélyülök benne. 

Mindig próbálkozom valami újdonsággal. Szeretek úgy nekilátni, hogy nem találom ki előre, milyen étel legyen, csak az otthoni alapanyagokból hozok ki valami finomat. A másik nagy kedvenc a szuvidálás, legutóbb kacsacombot készítettem. 

Azért is jó ételt készíteni, mert gyorsan jön a visszajelzés. Sokkal hamarabb érkezik reakció, mint a munka világában. Az asztalnál rögtön kiderül, hogy ízlett-e az ebéd, a munkában hosszú távra építkezünk, adott esetben évek telnek el, mire megtudjuk, hogy jó volt-e a tervünk. 

Mi a kedvenc étele?

Az örök klasszikus, a húsleves ezen belül is az orjalevest. De nagyon szeretem még, a szabolcsi töltött káposztát és a sült húsokat és a jó salátákat is. 

Van meghatározó évszám az életében?

Az 1995-ös évet mondanám annak, mert ekkor mentem ki Amerikába. Fontos állomása volt a személyiségfejlődésemnek. 

Tizenhét évesen felvettek egy amerikai cserediákprogramba és Colorado Springs-be kerültem egy nagyon nyitott családhoz. Kicsit féltem egyedül, mert akkor még nem beszéltem jól angolul. Merész dolognak éreztem, hogy hosszú időre egy ekkora ország közepére kerültem, és egyedül kell megküzdenem az összes felmerülő problémával. 

Az akkori magyar valósághoz képest ezt teljesen más világ volt. Láttam, hogy az emberek igyekezettel, akarattal, ügyeséggel mennyi mindent el tudnak érni az életben. Ennek a folyománya az, ahogyan ma hozzáállok az élethez, a feladatokhoz. 

A küzdeni tudás és a fejlődni akarás a mai napig kihat a munkámra. De ezt nem egy frusztráló küzdelemként kell elképzelni, hanem tanulási folyamatként.  Mindig érdeklődve várom, hogyan oldjuk meg a kollégáimmal az újabb feladatot. 

Mit tart a legfontosabb emberi értéknek? 

Az őszinteséget, a megbízhatóságot, az érdeklődést és a bátorságot. Bátornak kell lennünk ahhoz, hogy beleugorjunk olyanba, ami egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog. Sőt, az elején az a valószínűbb, hogy tízből nyolc esetben elbukik az ember, amitől védtelennek és kiszolgáltatottnak érzi magát. Ha viszont a kudarcok ellenére is nyitott, érdeklődő és bátor marad, akkor egy idő után belejön a munkájába vagy abba, amit el szeretne érni, és egyre több mindenben lesz sikeres. 

Az is fontos, hogy tanuljunk sok mindent, de  felejtsünk is el sok mindent, azért hogy ne csak a régi dolgokba kapaszkodjunk. 

Mit gondol a legizgalmasabb szakmai sikerének? 

A barátaim mindig kérdezik, hogy az FMCG-piacon eltöltött hosszú évek után, hogyan tudtam átevezni a pörgős, innovatív, IT szakmába. Ezt a váltást azért élem meg sikernek, mert a folyamatos tanulásom része, így nem lustul el az agyam. 

A munkahelyeimen is mindig megadták a lehetőséget, hogy valami újba, számomra ismeretlen feladatba kezdjek a vállalaton belül. Ez pedig magával hozta, hogy kötelező volt megtanulnom az újabb területet, amire rendszerint rengeteg időt és energiát szántam. 

Mind a két munkahelyemen megbíztak bennem és nagy feladatokat kaptam. Ilyen volt például, amikor egy rosszul működő, leszálló ágban levő vállalatot vagy részleget formáltam át egy jól teljesítő szervezetté, vagy új terméket vezettünk be egy új piacra. Erről szóltak az elmúlt tíz évem kisebb-nagyobb projektjei. 

Mit üzen a jövő generációjának? 

Azt, hogy folyamatosan fejlődni és érdeklődni kell, ami együtt jár a tanulással és tapasztalatszerzéssel. Minél több mindent ki kell próbálni. Rengeteg impulzus ér minket, sok technológiai újítás jelenik meg az életünkben. Ezekkel pedig tartani kell a lépést, mert ha lemaradunk, akkor elmegy mellettünk a világ. 

Ehhez szorosan kapcsolódik a felejtés képessége. Számtalanszor hallom, hogy „ezt már nagyon sokszor próbáltuk, és ez így biztosan nem működik”. Azok az emberek és országok tudnak sikeresek lenni, akik hajlandóak a régi, jól bevált módszereket elfelejteni és a jelen helyzetből kiindulva új technológiákkal, tudással, együttműködéssel újraépítkezni. Ehhez sok kitartás és belülről fakadó energia szükséges és mindig aktívan kell keresni a lehetőségeket. 

Kit ajánlana következő interjúalanynak és mit kérdezne tőle? 

Lukács Dénes volt kollégámat, a Chio Intersnack jelenlegi ügyvezetőjét aki egy igazán új szemlélettel nagyon agilisan és hatékonyan vezeti a cégét.

Azt kérdezném, hogy számára mi jelentette a legnagyobb változást az ügyvezetővé válás során? Ezen túl érdekes lehet, hogy hogyan reagálták le a Covid és az utána következő piaci turbulenciát?