A múlt héten az Appnexus, korábban a Google, a Youtube és a Facebook is bejelentette, hogy csak olyan reklámokért számol fel díjat, amelyeket az emberek láttak is, sőt, a Google még azt is megengedi a továbbiakban, hogy harmadik, független fél is auditálja az adataikat. A nyomás érthető, az online reklámok, különösen a displayelhelyezések eléggé átláhatatlanok voltak, sőt, az Advertising Age szerint a legtöbb iparági tanulmány szerint az online reklámok nagyjából felét látják csak az emberek. Vagyis a hirdetők a pénzük másik felét kidobják az ablakon - írja az Advertising Age. 

Érdekes, hogy Brian O'Kelley, az Appnexus ügyvezetője szerint viszont évek telnek még el, mire a hirdetők kizárólag olyan reklámokért fognak fizetni, amelyeket valaki látott is. O'Kelley szerint ennek az az oka, hogy a hirdetők mindig is fizettek olyan rekémokért, amelyeket kevesen láttak, vagy egyáltalán nem látott senki. Gondoljunk csak a magazinok hátsó borítójára például. Ezek nyilván olcsóbbak is, csakhogy a weben pontosan lehet tudni, hányan láttak egy reklámot. O'Kelley szerint viszont a hirdetők még sokáig a legolcsóbb megoldást fogják keresni is választani, ezen a helyzeten pedig a programmatic buying még ront is, ugyanis a CPM-, vagyis az ezer kattintásra jutó árazás nemcsak lefelé tolja az árakat, hanem nem tudja figyelembe venni, hogy hányan scrolloztak mondjuk le az oldal aljára - ahol egyébként láthatnák a reklámot. 

Emellett a reklám- és médiaügynökségek is arra vannak kényszerítve, hogy a lehető legolcsóbb árajánlatokkal tenderezzenek és ígérgessenek, ezeket pedig csak nagyon kis értékű reklámhelyekkel tudják elérni - nyilván olyanokkal, ahová eleve kevesen kattintanak. O'Kelley szerint a tendereztetési gyakorlat afelé nyomja az ügynökségeket, hogy olyan online reklámhelyeken vegyenek meg, amiket senki nem lát.