„A Brexit csodálatos dolog lesz.” Az egyszerre határozott és meglehetősen sajátos jelzőt az Egyesült Királyság uniós kilépésével kapcsolatban Donald Trump fogalmazta meg, amikor fogadta Theresa May brit kormányfőt. Nem szimpla találkozó volt a január végi vizit: a frissen hivatalba lépett amerikai elnök első külföldi látogatója volt a brit politikus – ráadásul épp olyankor veregették meg egymás vállát, amikor mindketten készülnek felrúgni az eddig ismert világrendet. Ez pedig Magyarországra, akár a magyar iparra is hatással lehet, több szempontból is.
Pontos jóslatot adni persze nehéz, nem csak azért, mert egyelőre sem a Brexit pontos forgatókönyve és módja nem ismert, de arról sem lehet még mindent tudni, hogy Trump hogyan készül megvalósítani az elnökválasztási kampányban hangoztatott terveit. Az is nehezíti a jóslást, hogy a piaci reakciók eddig kiszámíthatatlanok voltak: a tőzsdék a Brexitről döntő népszavazás után rövid időre összeomlottak, aztán visszapattantak, Trump novemberi megválasztása óta viszont szárnyalnak a részvénypiacok is.
Ez persze csak az általános kép, ám ha lebontjuk, már sok mindenre lehet következtetni. Ami a briteket illeti: Theresa May várhatóan március végéig benyújtja az Európai Uniónak a kilépést elindító kérelmet. Egy januári beszédéből már azt is tudni lehet, hogyan képzeli el ő és kormánya a jövőt: teljes elszakadással az EU-tól.
Ez szembemegy azzal, amit korábban sejteni lehetett. Európában – és a szigetországban is – abban reménykedtek, hogy valamilyen módon (például Norvégia sokat emlegetett mintájára) az uniós belső piac része marad Nagy-Britannia. Ez többek között vámmentes árucserét tenne lehetővé a kontinens többi országával. A kormányfő ezt azzal az indokkal áldozza be, hogy országa így valójában megszabadul azoktól a kötöttségektől, amelyek a brit exportőröket gátolták a világban. És a jövőben olyan megállapodásokat írhat alá, amelyek az ország érdekeit szolgálják.
Egy dolog máris a brit exportőrök érdekeit szolgálta az elmúlt időszakban: a politikai bizonytalanság miatt gyengült a font, vagyis nőtt a bevételük – ezzel párhuzamosan pedig csökkent azoké, akik a szigetországgal kereskedtek.
Nehéz menet
Mindez a magyar termelőket is negatívan érintheti, az pedig még újabb csapás lehet, ha az újfajta kereskedelmi kapcsolat vámkötelezettségekkel is jár. De már most, a szakítás hírére is romolhat az eredményesség, bár a tavalyi adatok még nem tükrözték a vélelmezett „Brexit-hatást”. A legfrissebb, 2016. októberi külkereskedelmi statisztikák azt mutatják, hogy az év első tíz hónapjában gyakorlatilag megegyezett az euróban számolt exportunk és importunk is 2015 hasonló időszakával (előbbi 2,9 milliárd euró körül mozgott mindkét évben, utóbbi valamivel 1,3 milliárd euró alatt volt).
A magyar élelmiszeripar számára nem a legfontosabb partner Nagy-Britannia: exportunk 2015-ben 189 millió eurót tett ki (54,4 milliós import mellett). Időarányosan azonban enyhén visszaesett a már említett január–októberi összehasonlításban – 2015-ben 156 millió, 2016-ban 149 millió volt.
Kérdés azonban, hogy milyen versenyt hoz akár az uniós országok között is, ha a britek egyenként akarnak üzletelni mindenkivel. Illúzió lenne persze azt gondolni, hogy most nincs verseny, ám ha még a kereskedelmi szabályokról is alkudozni kell, az politikai szinten is kemény harcot indíthat el a kontinensen.
Mindez persze merő spekuláció egyelőre, ami annál is aggasztóbb, mert ha a britek tényleg benyújtják márciusban a kérelmüket, két évvel később elvileg hatályba lép a távozásuk. Elemzők arra számítanak, hogy a tárgyalás nem lesz könnyű menet, vagyis elképzelhető, hogy anélkül következik be a Brexit, hogy világosak lennének az utána következő időszak feltételei.
A brit gyártók és importőrök sem lesznek könnyű helyzetben. Kérdés, sikerül-e például a leépített váminfrastruktúrát felduzzasztani vagy éppen a megdráguló importot hazai termékkel, netán olcsóbb alternatívával kiváltani.
Kiszámíthatatlan kapcsolatok
A brit hazafiakban bizonyára él még az az álomkép, hogy a nemzetközösség országai majd olcsó élelmiszerrel látják el a nem túl kedvező klímával bíró szigetországot, ám Theresa May valószínűleg más irányba tekint. Jó eséllyel az Egyesült Államok felé.
A két ország közötti „különleges kapcsolat” nem új keletű – nem egy brit miniszterelnök érdemelte már ki az amerikai elnök pincsikutyája jelzőt –, ám az, hogy May kivárta a Brexitről szóló terveivel az amerikai elnökválasztást, és Trump január 20-i beiktatása után egy héttel már a Fehér Házból integetett, nemcsak neki járhat haszonnal, hanem amerikai partnerének is.
Az szintén közhelyszámba megy, hogy Donald Trump kiszámíthatatlanságával és a politikai aranyszabályokat sutba dobó döntéseivel egyelőre nem sok hívet szerzett magának a világban. Különösen elnökségének alapvetésével nem tudnak mit kezdeni, hogy „buy American, hire American”, vagyis vásárolj amerikai árut, alkalmazz amerikait. Ennek egyik nagy kérdése az Egyesült Államokban az, mihez is kezdenének a gyártók az olcsó külföldi munkaerő nélkül (gyártsanak akár az országban vagy netán Kínában), de ha ettől el is tekintünk, még marad egy dilemma: profitálhat-e külföldi ország az új protekcionizmusból?
Látszólag nem: Trump első intézkedése az volt, hogy felmondta a csendes-óceáni térség országaival tavaly megkötött szabadkereskedelmi megállapodást, a TPP-t. Sokan ezt követően már temetik is az EU-val nyögvenyelősen tárgyalt hasonló egyezményt, a TTIP-t is.
A britek azt remélik, ebből ők csak profitálhatnak, hiszen Trump csak odáig jutott el, hogy az EU rossz dolog – igen, nagyjából ilyen kifinomult módon jellemezte az amerikai elnök May oldalán a közösséget –, az Egyesült Királyság meg jó.
Mit jelenthet mindez a magyar gyártók számára? Még az is elképzelhető, hogy semmit. A külkereskedelmen a TTIP sokat nem változtatott volna, és akármennyire is ellenséges volt a viszony az előző washingtoni vezetés és a magyar kormány között, a gazdasági kapcsolatokon ez semmit nem rontott.
Az élelmiszeriparunk pedig amúgy sem nagyon szállít az Egyesült Államokba: 2015-ben 7,7 millió dollárt tett ki a kivitel, ami az ágazat csaknem 4 milliárd dolláros exportjának alig két százaléka.
