A kutatók a vizsgálatok során 10 étrend összehasonlításához biofizikai szimulációs modelleket alkalmaztak. A vegán, két vegetariánus (tejterméket, ill. tejterméket és tojást azért fogyasztó), négy (az elfogyasztott hús mennyisége alapján megkülönböztetett) mindenevő, egy zsírokban és cukorban szegény, valamint a tipikus, modern amerikai diétákról beszélünk.
Ez után kiszámították, hogy hány embert lehetne ellátni az elérhető termőterületekről.
A Földön három fajta, az élelmiszer-termelésre felhasználható talaj létezik:
- ugyan a legelő az ember számára fontos növények termesztésére alkalmatlan, ám az állatok etetéséhez ideális.
- egy másik típus az évelő növények termőföldje, amelyen széna és egyéb egész évben betakarítható növények nevelhetők, melyek szintén tipikusan az állatok takarmányozására alkalmasak.
- végül pedig ott vannak azok a megművelt termőföldek, amelyek potenciáljuk révén már zöldségeket, a gyümölcsöket és a csonthéjasokat is elbírják a vállukon.
A vegán életforma az összes többitől eltér abban, hogy egyáltalán nem használja fel az évelő növények számára alkalmas talajt, amivel így az élelmezésre egyébként felhasználható, óriási területtől fosztja meg az emberiséget.
A modelleken alapuló megállapítások szerint tehát nem a vegán a legjobb, vagy a legfenntarthatóbb életmód; ilyen szempontból négy diéta is jobb nála; jelesül a két vegetáriánus, továbbá a négyből kettő mindenevő életstílus is több embert tudna etetni, és így hosszú távon is fenntarthatóbbak lennének nála.
Azzal szemben tehát, amit néhány vegán előszeretettel hangoztatni szokott, az ilyen étrend nem a fenntarthatóság tökéletes megtestesítője, mivel ha mindenki ilyen életet élne, óriási méretű és az éhező emberek élelmezésére tökéletesen felhasználható földterület parlagon maradna.
A csupán az állattartás elleni tiltakozásból vegánná váló emberek esete természetesen teljesen más tészta.
