Gulyás István Alsózsolcán gazdálkodik, 80–90 tejelő állatot tart. Ahogy mondja, az üzemek kiszámíthatatlansága gyakran vette el a kedvét, előfordult például, hogy szállítás után hetekkel mondtak csak árat. Emellett az átvevői árakkal is voltak gondok. „Erről nem is feltétlenül az üzem tehetett, hiszen neki a piaci helyzet diktál azzal, hogy indokolatlanul letört árakon vásárolják meg a tejet és a tejtermékeket. Ebből az irányból ki kellett szállnunk” – mondja a termelő.
A feldolgozás felé azért is mozdultak el, mert a tej önmagában nagyon érzékeny, könnyen romlik, így a hosszabb távú tárolása csak feldolgozva megoldott. Jelenleg szállítanak tejautomatába, üzletbe, piacra, de saját kisbolt kialakítása is folyamatban van, ahogy a sajtkészítéshez is beruházásba fogtak. „Megvan a piacunk, el tudjuk adni a tejet, nem szokott rajtunk maradni, igaz, körülbelül ez a maximum, ettől többet nem biztos, hogy sikerülne” – teszi hozzá.tejes gazda.
Jóval nagyobb gazdaságot irányít Kiss Ferenc, aki Gelejen a Dél-Borsod Agrár Kft. és a Sajt Kft. vezetője. Náluk ezer állat van, melyből 500 a tejelő, a másik fele növendék, a terményt is maguk termelik meg. Tejet egyáltalán nem árulnak, csak feldogozott tejtermékkel foglalkoznak, eddig 3 milliárd forintot fordítottak fejlesztésre. „Ez egy nagyon költségigényes terület, ugyanakkor nagyon érzékeny is, meg kell hogy legyen a megfelelő piac, és egy egészen más szemléletet igényel, mint egyéb üzemeknél. Ez egy életforma, aminél nem is feltétlenül csak a profit játssza a fő szerepet. Ha csak az lenne a fontos, akkor inkább tőzsdéztünk volna” – jegyzi meg.
Gelejen 40 százalékban exportra termelnek, és Kiss Ferenc szerint enélkül nem is egyszerű talpon maradni. „Napi harcot jelent a piac megteremtése, a kereskedelmi hálózatok inkább – mondjuk úgy – az egyszerű árakkal dolgoznak, amit valahol meg is lehet érteni, hiszen az embereknek csak az olcsóbb tejre van pénzük” – hangsúlyozza.
