Az ősrégi időkben, amikor még nem létezett a pénz, az emberek a saját maguk által megtermelt, illetve készített anyagokkal, tárgyakkal vagy élelmiszerekkel kereskedtek. A cserekereskedelem, azon belül is az ételcsere modern, mai formája napjainkban is kezd újjáéledni.

Manapság jó néhányszor megesik az emberekkel, hogy túl sokat főznek és a maradékkal sokszor nem tudnak mit kezdeni, vagy túl sok zöldség, gyümölcs termett a kertjükben, amit már nem képesek feldolgozni, eladni. Sajnos ilyenkor néha megesik, hogy az ételek a szemétben kötnek ki, ahelyett, hogy hasznos célt szolgálnának. Ezt felismerve, s visszatérve elődeink ésszerűségéhez, úgy tűnik, lassan újra visszatérünk a jól bevált szokásokhoz.

Napjaink Amerikájában lassan hagyománnyá válik, de a mozgalom már Nagy-Britanniában is bontogatja a szárnyait. A food swapping tulajdonképpen csak az ételről, a hátsó kertben megtermett paradicsomról, fokhagymáról, a saját készítésű almás rétesről vagy a saját készítésű lekvárról szól, amit szívesen elcserélnénk másra, amiből éppen hiányt szenvedünk. Az előre meghirdetett cserenapokon természetesen a pénz szóba sem kerül, egyetlen fizetőeszköz az étel.

A cseremozgalom lényege

Az amerikai mintát követve a briteknél is jó előre meg kell hirdetni az ilyen cserenapokat az interneten, hogy a részvevőknek - akik maximum 20-an lehetnek - elég idejük legyen a felkészülésre. A kipakolás utáni másfél órában bőven van idő arra, hogy megszagolják, megfogják és megkóstolhassák a kínálatot, mely után a mindössze 30 percig tartó csere következik.

És miért is olyan hasznos?

A mozgalom egyik alapítója, Vicky Swift szerint számos előnye van az ételcserének. Túl azon, hogy a számunkra már feleslegessé vált ételtől megszabadulunk, jó ismerkedési lehetőség, mivel összehozza az embereket, sőt a bevásárlásnál sem kell annyit költeni és ráadásul pontosan tisztában lehetünk azzal, hogy ételeink, illetve azok alapanyagai honnan származnak.