A kormány 2025-ben is fenntartja azt az intézkedést, amely szerint a mezőgazdasági termelőknek nem kell megfizetniük az öntözővíz-használati díjat. A cél az öntözött területek növelése és a versenyképesség támogatása, ugyanakkor a vízdíjmentesség egy fontos ösztönző elemet – a víz árának megtapasztalását – iktatja ki a rendszerből.
Az Európai Unió Víz Keretirányelve a „felhasználó fizet” elv alapján arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a vízhasználat árpolitikájával támogassák a készletek hatékony felhasználását. Ennek megfelelően több országban – például Németországban és Ausztriában – a vízdíj nemcsak a kitermelés és elosztás költségeit, hanem a környezeti terheket is tartalmazza.
Más tagállamok, mint Szlovákia, Horvátország vagy Románia, bár szintén kedvezményes vagy támogatott rendszereket alkalmaznak, nem biztosítanak teljes díjmentességet. Ezekben az országokban a víz árának részleges megtérítése mellett nagy hangsúlyt kap az öntözőrendszerek modernizálása és a hatékony vízfelhasználás ösztönzése. -
– Németország a vízszolgáltatás teljes költségét megfizetteti a felhasználókkal – ideértve a környezeti és erőforrásköltségeket is. A cél a pazarlás visszaszorítása, a természetes vizes élőhelyek védelme.
– Ausztria szigorún alkalmazza a „felhasználó fizet” elvét: a vízdíj fedezi a kitermelés és elosztás költségeit. A díj ösztönzi a takarékos vízhasználatot.
– Szlovákiában ugyan a vízdíj nagyon alacsony (0,001 EUR/m³), de létezik – bár csak nagy mennyiség felett kell fizetni.
– Horvátország szintén nem teszi ingyenessé a vizet, de erősen támogatja az öntözőrendszerek fejlesztését és a díjakat 50–100%-ban kompenzálja.
– Romániában a víz nem ingyenes, de az állam a fő infrastruktúra energiaigényét átvállalja, és uniós forrásokból magas támogatási intenzitással lehet beruházásokat megvalósítani.
Magyarországon a vízdíjmentesség politikailag vonzó és rövid távon előnyös lehet a termelőknek, azonban hosszabb távon kockázatot hordoz a fenntartható vízgazdálkodás szempontjából. A jelenlegi rendszer nem tesz különbséget kis és nagy gazdaságok között, miközben a mezőgazdasági struktúra erősen eltérő vízigényekkel rendelkezik.
Ahogy Szabó Péter klímapolitikai tanácsadó fogalmaz: „egyértelmű támadási felület az uniós irányelvben foglalt, a hatékonyságot ösztönző árpolitikától való eltérés, de egyelőre ennek még nem mutatkoznak közvetlen jogi következményei.”
A klímaváltozás fokozódásával az öntözés kulcsszerepet kap a termésbiztonságban. Szakértők szerint azonban a jövő kihívásaira egy olyan modell adhat választ, amely egyszerre szolgálja a mennyiségi és minőségi célokat: igazságos hozzáférést biztosít, ösztönöz a takarékosságra, és védi a természetes vizes élőhelyeket.
