Fontos tudni, hogy a szupermarketeket éppen úgy tervezik, hogy a lehetséges legtöbb pénzt halásszák ki a pénztárcánkból, amely törekvésükben igen nagy sikereket tudnak felmutatni az üzletek. A drágább tételeket mindig a legfeltűnőbb helyekre rakják; a márkák egy csomó pénzt fizetnek, hogy termékeik a folyosók végére kerüljenek, ahol több ember is fogja látni őket. A költségesebb produktumokat mindig közvetlenül szemmagasságba pozícionálják a huncut polcszervezők, míg a kevésbé borsos árú alternatívákat általában értelemszerűen alul helyezik el. Ezek mellett nem árt tudni, hogy ugyan a tej és a tojás általában a feltöltő részleg közelsége miatt kerül az üzlet hátsó részébe, a boltok illetékesei jól tudják, hogy így több ezer csábító árucikknek kitéve az egész áruházon keresztül kell dzsalnunk, csak hogy megtaláljuk az alapvető élelmiszereket.
Ha a szupermarketekben pénzt akarunk megtakarítani, észben kell tartanunk, hogy az áruházak ennek homlokegyenest az ellenkezőjét akarják nálunk elérni. Még a kuponokkal is arra akarnak rávenni minket, hogy többet költsünk: ha például 499 forintért veszünk egy csomag, máskülönben 699-be kerülő virslit, ők így is kicsikartak a pénztárcánkból valamennyi pénzt, amely egyébként a bukszánkban maradt volna. Az impulzus alapú vásárlásra ugyancsak nagy erőkkel bazíroznak a szóban forgó vállalatok – sok rágó, cukorka és a magazinok is éppen ezért kerülnek az esetleges kígyózó sorokat szegélyező állványok rekeszeibe.
Lássuk mindezért, hogy az üzleteket némi tudással, akaraterővel és tervezéssel hogyan győzhetjük le a saját pályájukon, és a kasszáknál egy fillérrel (jó, tudom, hogy már kiment a forgalomból) se költsünk többet az előirányzott összegnél.
1. Ne menjünk éhesen vásárolni.
Már bizonyított, hogy amikor üres gyomorral indulunk el a menetrendszerinti élelmiszerbeszerző körutunkra, nagyobb valószínűséggel is fogunk felesleges dolgokat vásárolni magunknak. Az éhség bizony nagy motiváló erő, és így, ha jóllakottan látogatjuk meg az „ABC-t” akkor feltehetően kevésbé is fogunk eltérni az összeállított listánktól.
2. Nehéz elfogadni, de jobb, ha otthon hagyjuk a gyereket.
A gyerekükkel portyázó vevők bizony sokkal nagyobb valószínűséggel implementálnak impulzus alapú vásárlásokat. Amikor a gyerekek meglátnak valamit, ami megtetszik nekik, nem tágítanak, amíg meg nem kapják. Sok esetben könnyebb elkölteni egy-két ezer extra forintot, mint az utód szakadatlan nyafogását hallgatni a beszerzés fennmaradó részében. Tudjunk nemet mondani, vagy pedig ne hozzuk magunkkal a leszármazottat!
3. Készítsünk listát és juszt se térjünk el tőle.
A túlköltekezést úgy előzhetjük meg a legkönnyebben, ha leltárt készítünk a konyhában megtalálható élelmiszerekről, és ez alapján a szükséges tételekről összeállítunk egy listát. A szupermarketben tűzzük ki magunk elé azt a célt, hogy bármilyen csábító is, semmit ne vegyünk meg, ami nem szerepel a lajstromon.
4. Ne feltétlenül nagy presztízsű márkák termékeit vásároljuk meg.
A legtöbb középkategóriás brand élelmiszer-ipari termékei éppen olyan jók, mint a márkás áru – csak sokkal olcsóbbak. Lehet, hogy ízre nem azonosak, de sokan meglepődnének a sajátmárkás vagy az átlagos brandek logójával fémjelzett produktumok minőségén.
5. Ne előszeletelt terményeket vásároljunk.
Lehet, hogy az előszeletelt zöldségekkel és gyümölcsökkel a szeleteléshez és kockázáshoz képest néhány percet megtakaríthatunk az életünkben, ám az egészben megvásárolt áruval akár több száz forintot is megspórolhatunk magunknak. Az utóbbi eset másik előnye, hogy az előszeletelt áru minősége azonnal romlásnak indul, és így az egészben beszerzett portékával a több pénz marad a zsebünkben, és az éléskamránk is finomabb zöldséggel v. gyümölccsel gazdagodik.
Fordítás/szerkesztés: Zamaróczy Ádám
