Bár a gazdaságszerkezet átalakulhat, várhatóan a gazdaság egészén nem okoz majd maradandó sebeket a válság - erre a következtetésre jutottak az utolsó modern kori világjárványt, az 1918-1920-ban tomboló spanyolnátha gazdasági hatásait elemezve. Az elemzési eredményeik alapján a GDP-re és egyéb makrogazdasági változókra gyakorolt hatások lényegében megszűntek a spanyolnátha utáni 4-8 év során - olvasható a napi.hu cikkében.
A spanyolnátha a Föld korabeli népességének 2,1 százalékának életébe került. A járvány az első világháború utolsó évében, 1918-ban tört ki, három nagyobb hullámban terjedt szét és 1920-ig tartott. A koronavírushoz hasonlóan a spanyolnátha is egy légúti fertőzéssel terjedő vírus volt, amely ellen hatékony gyógykezelés a járvány idején - akár a koronavírus első hullámában - nem létezett.
Spanyolnáthában mintegy 40 millióan, a korabeli népesség 2,1 százaléka vesztette életét. A halálozás a fejlett országokban is elérte a lakosság 1 százalékát. Ennél jóval többen, becslések szerint félmilliárdan is megfertőződhettek. A jelenlegi járvány a Föld lakosságának 0,03 százalékát követelte eddig.
Az akkori világjárvány következményei alapján becsült gazdasági hatások súlyosabbak lehettek a koronavírusénál. A spanyolnátha a gazdaságilag legtermelékenyebb fiatal férfiak csoportjára volt leginkább halálos. A magas mortalitáshoz hozzájárult a lakosságnak az első világháború nélkülözései után általánosan legyengült egészségügyi állapota és az egészségügyi ellátórendszereknek a mainál kezdetlegesebb szintje. A Covid-19 fertőzés ezzel szemben veszélyesebb az idősebb népességre, bár erőteljes hatást fejthet ki az aktív korúakra is. E különbségek okán, a spanyolnátha járvány gazdasági hatásai valószínűleg súlyosabbak lehettek a koronavírusénál.
A spanyolnáthával összefüggő halálozásoknak átmeneti hatása volt a GDP-re és tartósabb hatása a fogyasztásra. Barro és szerzőtársai szerint 1 százalékos halálozási ráta átlagosan 2,7 százalékos reál GDP- és 4,4 százalékos fogyasztás-visszaesést okozott átmenetileg az 1918-1920-as spanyolnátha járvány idején.
Míg a GDP szintje már a járványt követő négy év átlagában helyreállt, ezzel szemben a fogyasztási hatás tartós maradt. A fogyasztás még a járvány utáni nyolcadik évben is elmaradt a járvány előtti szintektől a vizsgált országok átlagában.
A szerzők nem írnak ennek okairól, de véleményünk szerint a fogyasztás nagyobb és tartósabb visszaesésének oka a fiatal férfi áldozatok felülreprezentáltsága lehetett. A korabeli háztartások fogyasztásának elsődleges fedezete a férfiak munkajövedelme volt, ami az ő halálozási rátáik miatt jobban és tartósabban visszaeshetett, mint a tőkejövedelmek.
A járvány ideje alatt átmenetileg emelkedett az infláció, de később ugyanennyivel lassabb volt az áremelkedés, tehát hosszú távon az árszint nem tért el a trendjétől. Az árak már a járványt követő négy évben visszatértek a járvány előtti szintekre.
A tanulmány üzenete, hogy a gazdaságok képesek még egy olyan erős sokk után is eredeti erejükben talpra állni, mint egy széleskörű járvány (illetve az azt megelőző világháború). A helyreállás természetesen a gazdaság szerkezetének nagyfokú változásával járhat, de ezt a szerzők nem vizsgálják, hanem csak az aggregált hatásokat.
Másfelől az is kiolvasható, hogy a helyreállás nem minden területen egyforma ütemű, így a termelés hamarabb elérheti kiinduló szintjét, mint a fogyasztás. Ehhez hozzátehetjük, hogy a 2008-2009-es pénzügyi válság azt is megtanította, hogy a beruházások helyreállása is késlekedhet, így aktív gazdaságpolitikai beavatkozásokra lehet szükség a fogyasztások és a beruházások mielőbbi emelkedéséhez.
