Az új rendelkezés a 2019. július 1. és 2022. december 31. közötti időszakra 0 százalékban rögzítette az adó mértékét mind a közzétevő, mind a megrendelő esetén. Érdekes módon tehát a reklámadó törvény továbbra is hatályos, mindössze néhány további kiegészítő rendelkezés került beszúrásra, melyek az évközi hatálybalépés (2019. július 24.) miatt rendezik a reklám közzétevők 2019-es kötelezettségeit. A teljes cikket elolvashatja itt!

Nem teljesen egyértelmű, hogy mi a pénzügyi kormányzat távlati célja a szabályokkal. Az indokolás szerint a változás „összefüggésben van azzal, hogy az Európai Unió Törvényszéke – szemben az Európai Bizottság döntésével – a lengyel bolti kiskereskedelmi adóban az állami támogatások uniós jogával összeegyeztethetőnek tartotta az adónem sávosan progresszív mértékrendszerét, azaz azt a mértékrendszert, amely eredetileg a reklámadóban is alkalmazandó volt.” A kormányzat abban bízott, hogy az Európai Bizottság éles kritikái, melyek alapján már korábban át kellett alakítani a többkulcsos rendszert, az Európai Bíróság előtt alaptalannak bizonyulnak. Ez a várakozás időközben valóban be is igazolódott. Éppen ezért meglepő a reklámadó átmeneti felfüggesztése - írja az online szaklap.

A reklámok közzétevőire speciális szabályok vonatkoznak (az évközi hatályba lépés miatt nekik meg kell osztaniuk az adóalapjukat), mi azonban most a reklám megrendelőkre koncentrálunk: nekik – úgy tűnik – nincs további teendőjük a reklámadóval.

A mostani változásnál kifejezetten az a hivatalos álláspont, hogy 2019. július 1-jétől 2022. december 31-éig sem adóbevallási, sem adófizetési kötelezettség nem keletkezik, függetlenül a reklám-közzétételről szóló szerződés megkötésének időpontjától. Ez alapján a megrendelőknek már a júliusról szóló, 2019. augusztus 20-án esedékes 1994 jelű havi bevallást sem kell(ett), illetve nem is lehet(ett) benyújtaniuk.

Változás történt a Tao-nál is. A Tao törvény 2019. július 1. és a 2022. december 31-e közötti időszakra kizárja annak a törvényi rendelkezésnek az alkalmazandóságát, mely az évi 30 millió forint feletti reklámköltségeket nem elismert költségként nevesíti. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az első félévben felmerült ilyen költségek esetén vizsgálandó, hogy például a közzétevő nyilatkozata rendelkezésre áll-e, sőt, 30 millió forint alatt még ezekre sem. Az utóbbi éves „keret” időarányosításáról a törvény nem rendelkezik, ami szintén előnyös az érintettek számára.