A költő nehéz, szegénységben eltöltött gyerekkora is magyarázza ezt, hiszen sokszor csak kenyérre telt az őt és testvéreit egyedül nevelő édesanyjának. Az egyik első fennmaradt verse az alábbi, amit Jolán nővérének írt.

József Attila:

KEDVES JOCÓ!

1. ső strófa

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

2. strófa

Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

(1916-1917?)