Ugyan a tudósok mindmáig nem tudták egyértelműen kideríteni, hogy a nagyobb műanyagtárgyak (pl. palackok) szétmállásakor keletkező, 5 milliméternél kisebb átmérőjű mikroműanyag-darabok mennyire károsak az egészségre, sok szakember azt gyanítja, hogy a hatásuk például a tengeri élővilágra (is) sejtszinten veszélyes lehet.

Többek között ezért is üdvözlésre méltó hír, hogy egy Plymouth Marine Laboratory nevű, angliai tengeri kutatólaboratórium szakembereiegy olyan technika kidolgozásán fáradoznak, amely egy kagylók alkotta szűrőrendszeren keresztül segíthet megtisztítani a víztesteket ezektől a plasztikfoszlányoktól.

A kagylók úgy táplálkoznak, hogy a tengervízből kiszűrik az élelmükként szolgáló planktonokat és egyéb tápláló anyagokat, a nem kívánt entitásokat pedig kiürítik a szervezetükből. Ez utóbbi elemek közé tartoznak a mikroműanyagok is, amelyek így a puhatestűek „mögött” felhalmozódva már könnyebben eltávolíthatók a helyi ökoszisztémából.

A PML a Waitrose szupermarketlánc „Plan Plastic” Fund nevű alapjának támogatásával egy speciális, a tengeri áramlatok mozgását szimuláló víztartályban vágott neki az „élő” filter tesztelésének. A kísérlet eredményei alapján egy 300 kagylóból álló, 5 kilogramm tömegű kagylóklaszterrel óránként 250 000 darab mikroműanyagot lehet kiszűrni a vízből. A PML számítógépes modelljei arra utaltak, hogy például folyók torkolataiba telepített kagylófarmokkal a víz mikroműanyag-tartalmát akár 20-25 százalékkal is csökkenteni lehetne.