Becsült olvasási idő: 2 perc
Márkahűség vagy minőséghűség?
Könnyen kijelentjük egy választék kialakítása során, hogy „…márpedig az X és az Y márkákra szükségünk van, mert ismert márkák, és a vásárló, ha nem találja meg a polcunkon, akkor továbbáll a versenytársunkhoz, mert a vásárlók márkahűek…”. Vajon ez tényleg így van?

Szerintem a vásárlók sok kategóriában nem márkahűek, hanem a minőséghez ragaszkodnak. Tehát, ha valaki márkás terméket vásárol, az elsősorban azért teszi, mert minőségi terméket szeretne megkapni, és ezt a márkás termékekben látja biztosítottnak. Azt azonban, hogy az oly sok neves márka közül melyiket is választja, az több kategória/termékkör esetében szinte mindegy. Gyártók, kereskedők felszisszenhetnek, de szerintem a vásárló a prémium márkás termékek közül azt fogja levenni a polcról, amelyiket a boltban megtalálja.

Nézzünk három példát: ha izzót szeretnék vásárolni, és jó minőségű, márkás termékre van szükségem, mert abban van bizodalmam, akkor biztos nem veszem le a legalsó polcról az olcsó csomagolású „Supertechnology” (ez a fantáziám szüleménye) „márkanevű” terméket, hanem bizonyára a bolt által kínált márkát fogom választani. Aztán, hogy az a bolt éppen Tungsramot, Philipset, Osramot árul a nevesebb márkák közül, az már teljesen mindegy, hiszen csak azért, mert épp egy másik márkát árul, nem fogok átmenni a versenytársához.

Ugyanígy érvényes ez akár a metszőollóra is. Ha nincs ínyemre az olcsó áru, sem a kereskedő saját márkája, akkor le fogom venni a legfelső kampóról vagy a Gardena vagy a Fiskars termékét. Amelyik éppen ott van. Mert minőségre, és nem konkrét márkára van szükségem.

Vagy a mosópor: ha minőséget szeretnék venni, akkor veszek egy Persilt, vagy Arielt, vagy valamit, amiről azt gondolom (itt jön a marketing szerepe), hogy jó minőségű. De nincs vele semmi gondom, ha nincs ott mindkettő a polcon, hiszen nekem, mint vásárlónak csak az egyikre van szükségem. 

Ez az elmélet megállja a helyét a kereskedelem sok szegmensében. Bizonyára van olyan is, ahol nem igaz ez, mert ha én évek óta a Christian Dior Fahrenheitjét használom, és nem kapom meg egy parfümériában, akkor továbbállok, és nem veszek más parfümöt. De a legtöbb helyen működik ez a döntési modell.

A legfontosabb, hogy az adott kategóriának megfelelő választék szélességet és mélységet tudjuk meghatározni, mindezt a valós, és nem a vélt vásárlói igények alapján építsük fel.

Mindez alátámasztja azt az elméletet is, amely szerint leginkább a bolt neve a márka (the store is the brand)! De ez egy már egy következő eszmefuttatás témája…


Bognár Péter, a Hexolut Consulting retail tanácsadója hasonló témában tartott előadást az Élelmiszer akadémia márciusi Polcra fel! konferenciáján.

Ha a témáról véleménye, ellenvéleménye van, kérem, keresse a szerzőt bizalommal!

Bognár Péter
Hexolut Consulting

http://www.hexolut.hu
[email protected]