Sokszor felvetődik a kérdés, hogy például Németországban miért keres jelentősen többet egy munkavállaló, mint az azonos munkakörben dolgozó magyar munkavállaló. Egyes vélemények szerint ennek hátterében részben az áll, hogy a német munkavállaló hatékonyabban dolgozik, és amikor a munkahelyén tartózkodik, több munkát végez, kevesebb időt tölt más, a munkakörével nem összefüggő tevékenységekkel. Azt azonban, hogy ez tényleg így van-e, senki nem tudja, mert erről még nem készültek célzott kutatások.

Reizer Balázs és munkatársai az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontban ezért már évekkel ezelőtt elkezdtek forrásokat keresni egy olyan kérdőívre, amivel mérni lehetne, hogy mit is csinálnak a magyar dolgozók a munkahelyükön. E törekvésekből nőtt ki a kutató Lendület-nyertes kutatási pályázata.

„Ahogy egyre jobban belemélyedtünk a foglalkoztatás, a technológia és a munkaköri feladatok vizsgálatába, azt kellett tapasztalnunk, hogy a korábban alkalmazott mérési módszerek nem voltak megfelelők, sok kérdésre nem tudtak választ adni. Például sokan egyetértenek azzal, hogy a technológia és a gépesítés csökkenti az ipari foglalkoztatást, de ez nem magyarázza, hogy miért nőnek a szakmákon belüli kereseti egyenlőtlenségek.”

– mondja Reizer Balázs.

A kérdések megválaszolásához a kutatóknak háromféle információra van szükségük, amit a Központi Statisztikai Hivatallal való együttműködés keretében kapnak majd meg a kutatók.

• hogy ténylegesen mit csinálnak az emberek a munkahelyükön.
• milyen pályát írtak le a dolgozók a munkaerőpiacon, így összevethető a munkahelyen végzett tevékenységük és keresetük
• hogy a cégek milyen innovációs tevékenységet végeznek, és milyen technológiai megoldásokat használnak

„...ha e három különböző típusú információt össze tudnánk kötni, akkor ismereteket szerezhetnénk arról, hogy ha például egy cég bevezet egy vállalatirányítási rendszert, akkor az hogyan befolyásolja a fehérgalléros munkavállalók feladatait, bérét és foglalkoztatását”

– mutat rá a kutatócsoport-vezető.

Bár sokszor azt hozzák fel érvként a robotizáció mellett, hogy ez az innováció nem tesz szükségtelenné emberi munkaköröket, ellenkezőleg, magas képzettséget igénylő munkahelyeket teremt, valójában nagyon keveset lehet tudni e fejlesztések tényleges jövőbeli munkaerőpiaci hatásáról.

Az angolszász kutatók többsége úgy gondolja, hogy a robotizáció csökkenteni fogja a foglalkoztatást. Ezzel szemben a kontinentális országokban, főleg német és francia kutatók, amellett érvelnek, hogy ha egy cég robotizál, akkor sokkal termelékenyebb lesz, kevesebb pénzért vagy kevesebb költségért tud többet termelni, ennek következtében nőni fog a vállalat, és új munkahelyeket fog létrehozni – a hatékonyságnövekedés miatti többlet-munkaerőigény ezért kompenzálni fogja a megszűnt munkahelyeket.

Reizer Balázs szerint azonban jelen pillanatban nem lehet tudni, hogy valójában mi fog történni, ezek a feltételezések csak spekulációk. Biztosan lesz példa az egyik és a másik forgatókönyvre is.

Minthogy kérdőíves formában (önbevallással) mérik a munkavállalók munkahelyen eltöltött idejének felhasználását (magyarul azt, hogy mennyit dolgoznak ténylegesen, és a munkaidejük mekkora részében csinálnak valami mást, úgymond, „lógnak”), felmerül a kérdés, hogy mennyire megbízhatók ezek a mérések. Hiszen feltételezhető, hogy az ember nem szívesen vallja be, hogy a munkahelyén töltött nyolc órából ötöt a folyosón beszélget a kollégáival. Reizer Balázs szerint azonban – kissé meglepő módon – ezek a felmérések többé-kevésbé mégis reális képet mutatnak a munkahelyi tevékenységről.

A kérdőívek igazolták például, hogy akiket órabérben fizetnek, általában többet „nem dolgoznak”, ahogy akkor is ez a helyzet, hogyha kevesebb megrendelést kap a vállalat.

„Mi általában olyan részletekre kérdezünk rá a munkavégzéssel kapcsolatban, amelyekről a munkavállalónak nem áll érdekében nem igazat mondani. Például az egy nagyon fontos kérdés, hogy a munkaidejének mekkora része a monoton ismétlődő fizikai munka, illetve a szellemi feladat. Ez magyarázhatja ugyanis például a munkakörökön belüli hatalmas bérkülönbségeket”

– magyarázza Reizer Balázs.

„Azt várom leginkább a projekttől, hogy kiderüljön, miért vannak például esztergályosok, akik sokat keresnek, miközben az átlagbér alacsony a szakmában. Azt feltételezzük, hogy ennek hátterében az áll, hogy ők sokkal képzettebbek, rátermettebbek, és összetettebb feladatokat végeznek, mint a többség. Ha előre akarunk lépni abból az állapotból, hogy csak összeszerelő üzemként működjön a magyar ipar jelentős része, akkor az összetett, magas hozzáadott értékű munkakörök számát kellene növelni.”

– tette hozzá.

Borítókép illusztráció: Adobe Stock