Ahogy azt a Balaton Sound kapcsán is felvetettük, sosem volt aktuálisabb a kérdés a Szigeten, mint idén: vajon kinek és miért éri meg a hazai márkatulajdonosok közül egy nagy rakás részeg franciának, olasznak és hollandnak kommunikálni elég sok pénzért? És vajon mit lehet kezdeni azzal az elég nyilvánvaló helyzettel, hogy az elmúlt húsz évben gyakorlatilag nem épült olyan hazai márka, ami ennyire jót tett volna Magyarország nemzetközi megítélésének, mint ez a hajógyári-szigeti egy hét. A márkák nagy része mintha idén relevánsabb és átgondoltabb választ adott volna erre a kérdésre, mint korábban, bár volt néhány olyan megjelenés, amit azóta sem igazán tudunk hova tenni. Íme a tapasztalataink, pontokba szedve, boldogak vagyunk, ha az, aki másképp látta, szól, hogy miben tévedünk!

1. A Sziget legerősebben jelen lévő márkája maga a Sziget volt: nem csak a merchandise-részleg, hanem például a zseniális óriáskerék, a Sziget Eye is a márképítést szolgálta, méghozzá nagyon jól.

2. Ez még összefügg az előzővel: a szigetesek arra is rájöttek – mondjuk ez nem idei újdonság, pár éve erőteljesen érezhető már – hogy nem elég kommunikálni, az erős márkához erősen kell szolgáltatni is. Ebből a szempontból a Sziget a mi tapasztalataink szerint jól vizsgázott: működött a beléptetés, volt elég vécé – igaz, a főutak mentén azért sorba kellett állni – normálisak voltak a biztonságiak, lehetett enni és inni venni, működött a csomagmegőrző és a Metapay-rendszer is kiszolgálta a fogyasztókat.

3. Apropó, Metapay: tapasztalataink szerint a fizetőrendszer elég jól legyőzte a kezdeti ellenállást, idén sem kiszolgálói, sem felhasználói oldalról nem találkoztunk már komoly panaszokkal. Valószínűleg egyszerűen mindenki megszokta és valóban nagyon sok helyen lehett pénzt befizetni és levenni, gyorsítottak a rendszeren.

4. Eltűnt néhány „klasszikus” megjelenés, nem volt például Merrell mászóvár és lesiklópálya, és az igazság az, hogy bár látványos volt korábban, nem hiányzott nagyon, inkább tereptárgyként emlékszünk rá, mint értelmes és hatékony márkamegjelenésként.

5. Megjelentek viszont kisebb brandek, amelyek képesek voltak a méretüknek megfelelő és releváns kitelepülést kitalálni, például a Zero Gravity nevű függőágy- és székmárka kicsi helyszíne, ahol a termékeiket lehetett kipróbálni minden különösebb fakszni nélkül, pont ilyen volt.

6. Általában jellemző, hogy pont a fakszni tűnt el, és a márkák többsége az egyszerűségre koncentrált: az Axe például még idén is bepróbálkozott egy regisztrálj-és-szép-hostesek-nyilvánosan-lemosnak-habbal típusú aktivitással, de azért a hangsúly láthatóan a helyszín melletti, egyébként nagyon szerencsés helyen, a Nagyszínpad mögött lévő báron volt, ami egyáltalán nem baj.

7. Ha már bárok: kifejezetten ügyesen használta ki a megjelenést márkaépítésre néhány olyan vendéglátóipari márka, ami valószínűleg elsősorban tényleg semmi mást nem akart, mint eladni a termékeit. Viszont a tulajdonosok alighanem gondoltak arra is, hogy érdemes nem csak ebben a pár napban értékesíteni, de ha már ott vannak, akkor talán rá lehet venni az embereknek azt a részét, aki amúgy is Budapesten van, hogy az év többi részében is felkeressék őket. A Pezsegő és a Divino például nagyon erősen ráment a korábban főleg a Hilltop által nyomatott fröccsárusításra (úgy amúgy is, a fröccs, főleg a márkázott palackokban árult fröccs mintha idén tört volna át igazán a Szigeten). Biztos lesznek majd erről hivatalos statisztikák, és majdnem biztos, hogy a sör vezet az alkoholos italok közt, de szinte biztos, hogy a bor és konkrétan a fröccsfogyasztás nagyon feljövőben van.

Ahogy némely bár és kocsma, úgy az ételeket kínáló helyek között is volt jópár, ami a későbbiekben is profitálhat majd a Szigeten bonyolított forgalmából: mindenekelőtt a többféle almárkával (szendvics, palacsinta, hal) jelen lévő Guru, de két óbudai kedvencünk, a Pastrami és a Casa Piadina is az erre esélyesek közt van. A McDonald’s és a Nordsee ugyanezt talán kevésbé mondhatja el magáról, az ő megjelenésük nyilván szükséges, de túl nem pörögték a dolgot: a Party Aréna és a Magic Mirror között egyszerűen végezték a dolgukat - enni adtak.

8. A Mol mindenféle bringás cuccát, a biciklikölcsönzőt és szervízt idén is szerettük. A Mercedesét viszont, dacára a zseniálisan kinéző, lábbal hajtható, szuperkörnyezetbarát konceptmodellnek, nem teljesen értettük.

9. Az állami cégek és szervezetek, azt gondoljuk, hogy szerencsére, viszonylag visszafogottan voltak jelen a rendezvényen, ami önmagában nem nagy probléma szerintünk. Legláthatóbban talán a helyenként elég funkciótlanul feltűnő Új Széchenyi Terv mellett a Magyar Turizmus által működtetett Itthon.hu jelent meg a Nagyszínpad mögötti részen, tulajdonképpen releváns módon, külön szinpaddal és bárral, Magyarországról szóló információkat és sokszor nemzetközi popzenét kínálva nyilván főleg a külföldieknek.

10. És végül a legfurcsább márkamegjelenés, amit azóta sem tudunk hova tenni: a Maersk, a világ legnagyobb tengeri szállítmányozási cége, aminek a konténereit mindenki ismeri, aki valaha járt már a hamburgi, a rotterdami vagy éppen a koperi kikötőben, külön pavilonban mutatta be az ázsiából vizi úton Budapestre való szállítmányozás lehetőségeit. Persze ha figyelembe vesszük, hogy van olyan hajójuk, amely képes lenne 746 millió banánt befogadni, amiből Európa és Észak-Amerika minden egyes lakosának juthatna egy, akkor ez örömteli, de azért összességében egyáltalán nem értjük. Mondjuk hüvös volt a standon, az jó.