A történelemben összeérnek a gyorsan fogyó fogyasztási termékek és a népegészségügy. A továbbiakban néhány, napjainkban elterjedt és közkedvelt élelmiszeripari termék keletkezésének rövid története rajzolódik ki.

Az élet sója

A 20. század elejéig gyakori betegség volt Svájcban a jódhiány okozta pajzsmirigy-megnagyobbodás vagy golyva és a jódhiány miatt kialakuló veleszületett fejlődési zavar, a kretenizmus. Már korábban felismerték, hogy a tengeri hínárok segítséget jelentenek a rendellenesség kezelésében, de végül 1896-ban tudományosan is tisztázódott, hogy az ok az étrendben és ivóvízben keletkező tartós nyomelemhiány. Ennek megértését követően az egyik érintett területen, Svájcban 1922-ban indult útjára az első dúsított élelmiszer, a jódozott só előállítása. A bevezetés centenáriumán megállapították, hogy sikerült felszámolni a jódhiány okozta betegséget és születési rendellenességeket. Jelenleg a világ 122 országában használnak jódozott sót, enélkül mintegy kétmilliárd ember egészségét fenyegetné a jódhiány.

Édesség sújtotta birodalom

1879-ben a Johns Hopkins Egyetem orosz kémikusa, Constantin Fahlberg laboratóriumi műszakja végén jól megérdemelt vacsoráját majszolva édes ízt észlelt a zsemléjén. A szakma biztonságra vonatkozó szabályaira kifejezetten fittyet hányva visszatért a laborba, és végigkóstolta a kémcsövek és üvegedények tartalmát. Így fedezte fel a benzoszulfimidet, szabadalmaztatott nevén szacharint. A szacharin lett az első kereskedelemi forgalomba kerülő édesítőszer. A termék gyártására Fahlberg Magdeburgban alapította első gyárát, amely gazdaggá tette őt.

Növényi „emlősök”

Az állati eredetű tejek alternatíváit, a ma oly divatos és kedvelt növényi italokat viszonylag új termékekként érzékeljük, pedig ezek előállítása egyáltalán nem új keletű dolog, vagy legalábbis csak picit az. A kókuszital előállítása például mintegy ötezer éves múltra tekint vissza Délkelet-Ázsiában, Madagaszkáron és Óceániában. A szójaital első említéseit az időszámításunk szerinti első században keletkezett kőtáblákon találjuk Kínában, amelyet a tofukészítés melléktermékeként keletkező, népszerű italként fogyasztottak a kínaiak. Az első szójaitalüzemet 1910-ben Párizsban alapította Li Jujing. A rizsből főzött rizsital – amely szintén kínai találmány – legalább egy évezreddel megelőzte a szójaitalt is. 

Mandulaitalt jelenlegi ismereteink szerint a Közel-Keleten készítettek először, és fogyasztottak tejmentes böjti időszakokban a 13. századtól. A növényi tejek között a kakukktojás a zabital, amelyet 18. századi előzmények után 1990-ben „találtak fel”. A régi keleti bölcsek és feltalálók ligáját erősítő új „igazolás” a svéd Rickard Öste, a Lund Egyetem élelmiszer-technológiai karának 1948-as születésű professzorához kötődik.

A cikk a Store Insider novemberi számában jelent meg, mely letölthető digitális formában is.