A Német Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség (Umweltbundesamt, UBA) és a Központi Csomagolási Nyilvántartás (Zentrale Stelle Verpackungsregister, ZSVR) január végi éves tájékoztatóján ismertette a csomagolási hulladékkezelés legfrissebb eredményeit. Az adatok egyértelműen cáfolják azt az elterjedt vélekedést, miszerint a szelektíven gyűjtött csomagolások többsége végül elégetésre kerül.
Mint írják, a szervezetek adatai szerint a műanyag csomagolások újrahasznosítási aránya 2024-re elérte a 70,8 százalékot. Ez közel 30 százalékpontos javulás 2018-hoz képest, és jócskán meghaladja az Európai Unió által előírt 63 százalékos minimumot.
Műanyagban erős, másban gyenge a rendszer
Az ügynökség beszámolója szerint 2024-ben mintegy 1,1 millió tonna műanyag csomagolás került a sárga zsákos és kukás rendszerekbe, amelyből hozzávetőleg 800 ezer tonnát hasznosítottak újra. Ez 1,9 százalékpontos növekedést jelent az előző évhez képest. A javulást elsősorban a válogató- és feldolgozóüzemek technológiai fejlesztései magyarázzák. Ugyanakkor a begyűjtött mennyiség mintegy 13 százaléka továbbra sem alkalmas újrahasznosításra.
Az Umweltbundesamt (UBA) friss adatai szerint a német csomagolási újrahasznosítás működő, ellenőrzött rendszer: miközben a műanyagok esetében látványos előrelépés történt, az üveg és az italosdobozok terén továbbra is strukturális hiányosságok lassítják a célok teljesülését.
Az újrahasznosítás nem mítosz, hanem mérhető teljesítmény
2024-ben a kettős rendszerek összesen mintegy 5,5 millió tonna csomagolási hulladékot hasznosítottak újra. A jogszabályban rögzített nyolc célérték közül öt teljesült, több esetben túl is szárnyalva az előírásokat. A papír, karton, ónlemez, alumínium és műanyag csomagolások továbbra is stabilan hozzák a kötelező szinteket, míg az üveg, az alumíniumdobozok és az összetett csomagolások esetében elmaradás tapasztalható.
Italos dobozok: messze a cél alatt
Különösen gyengén teljesít az italos dobozok kategóriája. Az újrahasznosítási arány 2024-ben mindössze 69,5 százalék volt, ami tovább növeli a távolságot a 90 százalékos törvényi minimumtól. Gunda Rachut, a csomagolási nyilvántartás vezetője szerint Németországban egyszerűen nincs elegendő feldolgozói kapacitás ebben a szegmensben.
A papír- és kartoncsomagolások esetében szintén visszaesés történt: az arány 93,6 százalékról 91,8 százalékra csökkent, ugyanakkor még így is meghaladja az uniós elvárásokat.
Műanyag: látványos előrelépés hat év alatt
Az egyik leggyakoribb tévhit szerint Németország alig hasznosít újra műanyag csomagolást. Az UBA adatai ennek éppen az ellenkezőjét mutatják.
A műanyag csomagolások anyagában történő újrahasznosítási aránya 2018 óta 42 százalékról 70 százalékra emelkedett, ami közel 30 százalékpontos javulás.
„Ez egy rendkívül jelentős előrelépés, amely egyértelműen cáfolja azt az állítást, hogy a szelektíven gyűjtött műanyagokat tömegesen elégetik”
– hangsúlyozta Dr. Bettina Rechenberg, az UBA Körforgásos Gazdaság Osztályának vezetője.
A növekedés mögött elsősorban a válogató- és újrahasznosító létesítmények technológiai fejlődése áll, ugyanakkor a rendszer továbbra is érzékeny a nem megfelelően szelektált hulladék arányára.
Mit tud – és mit nem tud – a sárga kuka?
Gyakori félreértés, hogy a sárga kukába kerülő hulladék szinte teljes egészében energetikai hasznosításra kerül. A valóságban a begyűjtött mennyiség több mint felét ténylegesen újrahasznosítják, a fennmaradó részt pedig jellemzően a nem újrahasznosítható csomagolások és a hibásan kidobott tárgyak teszik ki.
Az UBA és a ZSVR hangsúlyozza: még a legmodernebb válogatóüzemek sem képesek kezelni az olyan, oda nem illő hulladékokat, mint a textíliák, sportcipők vagy háztartási eszközök.
„A válogatási technológia nem tudja ellensúlyozni a rossz csomagolástervezést”
– emelte ki Gunda Rachut, a ZSVR vezérigazgatója. Az EU új csomagolási rendelete (PPWR) ezért 2030-tól szigorúan előírja, hogy csak legalább 70 százalékban újrahasznosítható vagy újrafelhasználható csomagolás kerülhet piacra.
Üveg: jó elv, gyenge gyűjtés
Az üvegcsomagolások esetében már jóval kedvezőtlenebb a kép. Az újrahasznosítási arány 2024-ben 82,9 százalék volt, ami enyhe visszaesés 2023-hoz képest, és jelentősen elmarad a jogszabályban rögzített 90 százalékos küszöbtől.
Az üvegcsomagolások esetében a legnagyobb kihívást továbbra is a gyűjtési fegyelem jelenti. Az UBA hangsúlyozza: az üveg szín szerinti elkülönítése kulcsfontosságú, és a közhiedelemmel ellentétben a külön gyűjtött frakciókat nem keverik össze a szállítás során. A modern gyűjtőjárművek elkülönített rekeszekkel dolgoznak egészen az üveggyárakig.
Ennek ellenére az újrahasznosítási arány elmarad a jogszabályi minimumtól, mivel jelentős mennyiségű üveg a maradékhulladékban végzi.
„Az üveg újrahasznosítása jelentős energiamegtakarítást eredményez az elsődleges gyártáshoz képest, de ennek alapfeltétele a megfelelő lakossági szelektálás”
– mutatott rá Dr. Bettina Rechenberg.
Az UBA szerint a továbblépéshez több gyűjtőpont, valamint a fogyasztók, az önkormányzatok, a kettős rendszerek és a kiskereskedelem összehangolt fellépése szükséges.
Tanulság a kereskedelem számára
A német adatok világosan jelzik: az újrahasznosítás önmagában nem elegendő. A környezetvédő szervezetek szerint a javuló statisztikák könnyen félrevezetők lehetnek, mivel Németország strukturálisan továbbra is az egyik legnagyobb csomagolásihulladék-kibocsátó Európában.
A csomagolás mennyiségének csökkentése, az újrahasználat és az újrahasznosítás-barát tervezés együttesen határozza meg a rendszer sikerét. A kiskereskedelem és a gyártók szerepe ezért nemcsak végrehajtói, hanem alakítói is a körforgásos gazdaság működésének.
Hol áll Magyarország Németországhoz képest?
A Store Insider 2025. decemberi számának fenntarthatósági mellékletében is kitérünk arra, hogy Magyarországnak több téren is elmaradása van az újrahasznosítás és csomagolás terén, azonban nagy fejlődésen ment keresztül. Míg Németországban az újrahasznosítás technológiai és jogi keretrendszere évtizedek óta működik, Magyarországon az elmúlt két évben zajlott le a rendszer érdemi átalakítása. A 2024-ben bevezetett kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) és a kötelező betétdíjas (DRS) visszaváltás rövid idő alatt érezhető változásokat hozott, különösen az italcsomagolások területén.
A német adatok szerint az italos dobozok újrahasznosítási aránya 70 százalék alatt marad, miközben Magyarországon a DRS-rendszer indulását követően a visszaváltási arány gyorsan 80 százalék fölé emelkedett. Ez arra utal, hogy az ösztönzőalapú, fogyasztóközpontú megoldások – megfelelő infrastruktúrával – hatékonyabban terelhetik vissza a csomagolásokat a körforgásba, mint a kizárólag válogatásra épülő modellek.
Ugyanakkor a teljes csomagolási hulladék mennyiségét tekintve Németország továbbra is jelentősen magasabb szintről indul: a magas fogyasztás és a csomagolásra koncentráló kiskereskedelmi modellek miatt a megelőzés szerepe hangsúlyosabb kérdés. Magyarország számára a legnagyobb kihívás ezzel szemben az, hogy az új rendszerek működése hosszú távon is stabil, gazdaságilag fenntartható és a kereskedelem számára kiszámítható maradjon.
A két ország példája jól mutatja: az újrahasznosítás önmagában nem elegendő. A valódi ESG-előrelépéshez a kiskereskedelemben a csomagoláscsökkentés, az újrahasználat és a fogyasztói ösztönzők összehangolt alkalmazására van szükség.
Borítófotó illusztráció: Adobe Stock
