17 évnyi takarónk van
A 15. Szakma Napján – a környezetvédelmi világnap égisze alatt –  dr. Gyulai Iván ökológus, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tagja előadásában megdöbbentő adatokat közölt a Föld erőforrásainak kizsákmányolásáról, s tudatosította, hogy a fenntarthatóság nem lehet egyenlő a gazdasági növekedéssel. 

A média, a vállalatok sokszor tévesen használják a fenntartható fejlődés fogalmát, hiszen a valódi fenntarthatóság a bolygó erőforrásainak megmaradását jelenti, nem pedig a mostani gazdasági növekedésre irányuló erőfeszítéseket. „A fenntarthatóság azt jelenti, addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér, de ez alól a takaró alól már rég kilóg mindenünk. A baj az, hogy a fenntarthatósági törekvésekkel megspórolt anyagi és természetbeni javak a további profitszerzésre és gazdasági növekedésre fordítódnak– – adta a hallgatóság tudtára az ökológus.   

Ha a jelenlegi, tékozló „fejlődést” produkálja a világ, akkor nagyjából 17 év múlva az emberiség lehúzhatja a rolót. Az adatok sajnos eléggé meggyőzőek.

Az emberiség fogyasztása rohamos mértékben növekszik: a Föld lakói már 2007-ben másfél bolygónyi erőforrást igényeltek. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy belássuk, ha folytatódik ez a trend, 2030-ra már két bolygóra lesz szükségünk, ami ökokatasztrófához vezet.

Az erőforrásaink közül nemcsak az olaj, a víz fogy drasztikusan, hanem a talaj is. A teljes földterület 149 millió négyzetkilométer, ebből művelt terület 20 millió, szántóföld 7,1 millió km2. A jelenleg élő 6,8 milliárd emberre 0,3 hektár  művelt terület és 0,1 hektár szántó jut, ami igen kevés. Ráadásul évente 75 milliárd tonna talaj erodálódik.


Feltehetjük az álszent kérdést: vajon mi, e nyomasztó problémahalmaz oka?

„A növekvő szegénységnek és környezeti pusztulásnak közös oka van, ez pedig a gazdasági növekedés elsőbbsége” – hangsúlyozta a szakember. Majd hozzátette: „A világ bajainak orvoslására a gazdasági növekedést használja, azt, ami a betegséget termeli.” Sajnos a hatékonyság növekedése (innováció) kiszorít a foglalkoztatásból, és az ökohatékonyság növekedése is fogyasztásnövekedéshez vezet (Jevons.paradoxon).

Kiutak

A tudás bővülésének együtt kell járnia a tudatosság növekedésével. Ez jelenti a technikai tudás bővülését, amellyel kevesebb természeti erőforrásból, kevesebb környezeti terheléssel jobbat és elegendőt tudunk termelni. A tudatosság és erkölcs területén viszont a társadalom értékválasztásában szükséges változás.

A legrosszabb forgatókönyv: ha minden változatlan marad, akkor leghamarabb 2020-ra ökokatasztrófát idéz elő az emberiség.  A zöldgazdaság élénkítésével kitolható az ökokatasztrófa körülbelül 2030-ra. Rá húsz évre állhat vissza egyensúlyba a Föld terhelése és eltartóképessége. A helyesen értelmezett fenntartható fejlődéssel a föld eltartóképessége alá csökkenthető a terhelés.

Hogy melyik forgatókönyv válik valóra, az majd eldől. Az igen közeli ökokatasztrófa miatti aggódók kérdéseire Gyulai Iván azt válaszolta, hogy hisz az emberekben, a tudatosságukban, illetve abban, hogy a világ termelésének 2%-át birtokló 497 multimilliárdos embernek is az lesz előbb-utóbb az érdeke, hogy gondolkodásmódot váltson. Akkor biztosan előtérbe fog kerülni a valódi fenntarthatóság.