Az eljárás keretében először némi cellulózport kivonnak a termény burkából, majd pedig glicerinnel összekeverik ezt az anyagot. A művelet eredményeként egy speciális, puha hidrogél keletkezik, amelyet aztán kötszercsíkokra szeletelnek.

„Mi itt Szingapúrban évente körülbelül 12 millió duriánt fogyasztunk el, a húson túl azonban nem tudunk mit csinálni a héjjal és a magokkal, és ez környezetszennyezést okoz" – mondta William Chen professzor, az NTU élelmiszertudományi és -technológiai programjának igazgatója.

A tudós elárulta, hogy hidrogéllé történetesen más élelmiszer-növényeket – például szójababot és fáradt gabonát – is át tudnak alakítani, amivel érdemben lelassíthatják az élelmiszer-hulladék keletkezésének ütemét.

A hagyományos kötszerekkel szemben a szerves hidrogélből készült tapaszok hűvösen és nedvesen tartják a sérüléseket, ami a gyógyulást lényegesen felgyorsíthatja.

A kutatók szerint a hulladékanyagok és élesztő használata az antimikrobiális kötések esetében költséghatékonyabb, mint a hagyományos verziók előállítása, amelyek drágább fémvegyületeknek, mint például ezüst- vagy rézionoknak köszönhetik a mikrobaölő tulajdonságaikat.