Negyedik alkalommal rendezte meg a Piac & Profit a felelősen gondolkodó és cselekvő emberek éves találkozóját. Az idei „Magyar Fenntarthatósági Csúcs” fókuszában az értékváltás szükségessége állt. Esélyünk az élhető világ visszaállítására és megtartására ugyanis valószínűleg csak akkor lesz, ha minél többen változtatjuk meg értékrendünket, gondolkodásunkat. 

"25 éve nem adunk normális válaszokat égető kérdésekre!"

Milyen erőfeszítéseket teszünk a fenntartható fejlődés érdekében azért, hogy fennmaradjon élhető világunk? Magyarország legkiválóbb tudósai, vállalati-piaci szereplői tartottak előadást a konferencián. A  találkozóval a Piac & Profitnak nem titkoltan az a célja, hogy a globális, nagy találkozók sorába beillessze a nemzeti párbeszédet, tudatosítva, hogy minden országnak és minden embernek, nekünk magyaroknak is van mit tennünk a globális és helyi negatív folyamatok feltartóztatása és a trendek megváltoztatása érdekében.

A páratlan társadalmi támogatottságot kapó rendezvényen neves tudósok, ökológusok, kormányzati és civil szervezetek valamint vállalatok képviselői vitatták meg a legfontosabb kérdéseket. A konferenciát Hízó Ferenc, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium zöldgazdaság fejlesztéséért, klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára kezdte, aki elsőként a fenntartható fejlődés érdekében folyó operatív kormányzati munkát mutatta be. 

A gazdasági növekedés nem lehet fenntartható!

Nem segíti a fenntarthatóság megvalósítását, hogy a javak és terhek elosztása egyenlőtlen. Gyakran csak az előbbiekről, a vagyoni és jövedelem-egyenlőtlenségekről szoktunk beszélni. “Gazság, ha valaki magához öleli a javakat, de a terheket nem viseli”, mondta Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet a Fenntarthatóságért igazgatója. A hasznok magánosítása és a terhek társadalmasítása” nagy méretekben folyik. Ennek ”jövedelem-átrétegző szerepe” közismert. “A fenntarthatóság integráló fogalom, amit nem lehet partikuláris politikákkal megoldani” – hangoztatta Gyulai. A kormányok különféle intézményrendszereket hoznak létre az egyes részproblémák kezelésére, de ezek gyakran ”kioltják egymást. Nehezíti a helyzetet továbbá, hogy az ökoszféra nagyságrendjét is köd borítja,  hiszen még azt sem tudjuk, hogy vajon hány állattal osztjuk meg ezt a bolygót.

"Filmszakadás van a politikában"

“A sokat emlegetett „hal vagy háló” problematika rákfenéje, hogy lassan már nem nincs hal sem, a világ halállományának 85 százaléka túl van halászva” – mutatott rá Gyulai. A példabeszéd szinte minden más természeti tőke-fajtára is értendő.

“Minél jobban fejlesztjük a technológiát, annál több erőt tudunk mozgósítani, annál több igényt tudunk kiszolgálni. Ez nem állítja le a növekedési spirált. A fenntartható fejlődés ezért teljesen félreértelmezett. A gazdasági növekedés nem fenntartható, különösen úgy nem, ha a megtermelt profitot nem forgatják vissza a rendszerbe, hanem további fogyasztást generálnak vele.

Mi lehet a megoldás? Vagy kisebb technológiai hatékonyság – amire aligha fognak törekedni a piaci szereplők -, vagy a kevesebb materiális fogyasztás, ami lehet kétrétű: vagy a lakosság létszámának drasztikus csökkentése, ami az előadó szerint szóba sem jöhet, vagy önmérséklés a fogyasztásban. Gyulai az utóbbi mellett tette le voksát: “Addig nyújtózkodj, ameddig az ökológiai takaród ér”.

Valóban víznagyhatalom vagyunk? -

ezt a kérdést tette fel Hetesi Zsolt, fizikus (PTE) megdöbbentő előadásában. Az Alföld elsivatagosodása, az a romantikus kép, amivel a pusztát ábrázoljuk, nem más, mint a magyar tájrombolás ékes példája.

 „Az Alföldet egykor 80 százalékában erdőségek borították, amelyek csapadékigénye 7-800 millimétert tett ki. Mivel az Alföldön ennek csak mintegy fele hullott le csapadékban, ezért a fennmaradt mennyiséget az évente érkezett áradásokból szívták fel az erdőségek, amelyek egész évben képesek voltak így megtartani a tavaszi áradásokkal érkezett vizet. A fák a száraz nyarak során párologtatással visszaengedik a környezetbe a vizet, így növelve a tájegység stressztűrő képességét. Hetesi Zsolt szerint már a középkori Magyarországon megkezdődött az alföldi erdőirtás, amely a török kor végére az Alföld elpusztásításához vezetett. 

"Rossz helyen vannak a szántók!"

Az ezután kezdődő árterek lecsapolása pedig óriási területeket vontak művelés alá. Az ezután kialakuló monokultúrás növénytermesztés pedig a megmaradt biodiverzitást is csökkentette. „Az akkor végzett természetrombolás következményei a mai napig érezhetők, mert ekkor kezdődött az Alföld sivatagosodása. A jelenlegi helyzet pedig hosszú távon nem fenntartható". A természet ősrégi törvényeit betartva, a természeti jelenségeket tisztelve sokkal könnyebben megoldhatóak lennének a csapadék-, ár-, víz-, és termőföld gondok.

Fenntarthatóság vagy CSR?

"Azt tesszük, amit prédikálunk?"

A délutáni kerekasztal-beszélgetés vitaindító kérdése volt az, hogy hogyan lett a fenntarthatóság vállalati CSR-projekt. Szeles Péter, a PR-szövetség elnöke szerint álságos a kérdésfeltevés, már csak azért is, mert a fenntarthatóság nemcsak a vállalati szféra feladata kellene legyen, hanem éppen ugyanúgy a mindenkori kormányé is. Az angolszász szakzsargonban épp ezért már GSR-ről is beszélnek (Governmental Social Responsibility). Tény és való, hogy az utóbbi 5-10 évben egyre többet beszélünk és foglalkozunk a fenntarthatósággal, a magyar vállalatoknak sem kell szégyenkezniük - mondta Lakatos Zsófia (Hill&Knowlton). "Lehet felelőtlennek lenni, de az ilyen cégek el fognak tűnni a süllyesztőben" - mondta. A CSR és a fenntarthatóság nem azt jelenti, hogy egy cég több millió forinttal támogat egy civil szervezetet.

"Homokot kell szórni a gépezetbe!"

A fenntarthatóság stratégiai döntés kell, hogy legyen, amely  a vállalati szervezet és kultúra egészét meghatározza és adott esetben átalakítja. Petrik Ida, (BCSDH) szerint a fenntartható fejlődés fogalma jóval korábbi mint a CSR-é, az hogy hozzánk multinacionális, többnyire angolszász cégek közvetítésével a CSR-tevékenységgel együtt jutott el, már más kérdés. Kiemelte a tulajdonosok szemléletének fontosságát. A fenntarthatóság ügye ugyanis azon áll vagy bukik, hogy egy vállalati menedzsment vállalja-e azt, hogy akár az üzleti érdekeikkel ellentétes döntést kell meghoznia.