Kilónként 2-3 forinttal emelné márciusban a liszt árát a malmok többsége – közölték az agrárszektor.hu-val iparági szakértől. A jelenlegi átadási lisztárak kilónként 63-75 forint körül mozognak, így az árváltoztatás 5 százalék körüli árnövelésnek felelne meg.
A korábbi nyilatkozatok szerint az áremelésekre a minimálbér és a garantált bérminimum januártól előírt növelése miatt lenne szükség. A malomipari cégek profitrátája ugyanis olyan alacsony, hogy áremelések nélkül nem tudnák kigazdálkodni a béremelések többletköltségeit. Az ágazatban minden vállalat maga dönti el, mikor és milyen mértékben emeli árait. Egyes cégek már léptek, de többségük márciusra halasztotta a drágítást.
Az agrárszektor.hu elemzése szerint a lisztáremelés ideje attól is függ, kinek mikor járnak le bizonyos szerződései, amelyek természetesen kötelezik a feleket az árra vonatkozó megegyezések betartására. Az sem mindegy, ki mikor vásárolt búzát, mert a kenyérgabona ára folyamatosan növekedett az elmúlt hónapokban, és ma már tonnánként 45-46 ezer forint környékén van. Annak ellenére, hogy tavaly sok búza termett és magasak a készletek is.
A malomiparban erős negatív árverseny tapasztalható már hosszú idő óta, és a vállalkozások félnek a piacvesztéstől – elemezte a helyzetet Pótsa Zsófia, a Gabonaszövetség főtitkára. Az áremelések halogatásának következményeként minden évben tönkremegy egy-két cég, a közelmúltban 4-5 nagyvállalat is megszűnt, mert képtelenek voltak megőrizni működési egyensúlyukat. A Sikér Zrt. például 100 ezer tonna búzát használt fel évente, de hiába ment csődbe, ez nem tette nyugodtabbá a Budapest környéki piacot. A megmaradtak ugyanis még alacsonyabb áron kezdték el kínálni a lisztet, nem tanulva abból, hogy a Sikér is ebben ment tönkre.
A problémák mindaddig fent fognak állni, amíg működik a feketepiac, és a malomiparban nem oldódik meg az áfakérdés – húzta alá Pótsa Zsófia. Szerinte a jelenlegi 27 százalékos adótartalom komoly megterhelést jelent az ágazati szereplőnek. Ráadásul az alapanyagoknál már bevezették a fordított áfát, így akik korábban a gabonákkal ügyeskedtek feketepiaci szereplőként, azok átnyargaltak többek között a lisztre. Nyilvánvaló, hogy nagyon nehéz állni a versenyt egy 27 százalékos áfával megterhelt termékkel, amely a feketepiacon esetleg áfa nélkül kerül forgalomba.
A malomiparban komoly problémát okoz a munkaerő is, mivel rendkívül alacsonyak a bérek. Nem véletlen tehát, hogy sok cég most nemcsak a törvényileg előírt mértékű, hanem akár 15 százalékos béremelést is végrehajtott.
Más ágazatokhoz hasonlóan itt is gyakran előfordul, hogy a szakemberek elhagyják a szakmát, vagy külföldre mennek dolgozni. Az új, nagyobb és korszerűbb malmoknak egyébként is kevesebb munkaerőre van szükségük, a modern berendezéseket már pár emberrel is működtetni lehet. Ennek ellenére egy-egy cég csődje sokakat érinthet, hiszen ágazati szinten – a kiszolgálástól a gabonafelvásárlásig – még mindig sokan dolgoznak. Tönkremenetel esetén ők tehát munka nélkül maradnak, de néha a pénz is bent ragad, és a csődöt jelentő vállalkozások alkalmanként már a termelőket sem fizetik ki.
A szakmát feladó, vagy más országba távozó munkaerőt nehéz pótolni, ugyanis malomipari szakembereket évtizedek óta sehol sem oktatnak Magyarországon. A cégek a gyakorlatban képezik ki embereiket, akik ugyan megtanulják a szakmát, de papírral nem rendelkeznek róla. Ebben az ágazatban a külföldi munkavállalókra sem lehet számítani, legalábbis Pótsa Zsófia egyetlen olyan esetről sem hallott, hogy Romániából, vagy az itteninél alacsonyabb bérszínvonallal rendelkező más országokból malomipari szakemberek érkeztek volna Magyarországra.
