Ha röviden be kellene mutatkoznia, mit tartana fontosnak közölni önmagáról?

Babati Zoltán vagyok, a Babati és Társa Kft. ügyvezető igazgatója. A körmendi székhelyű vállalatot immár huszonhét éve vezetem. Elmondhatom, hogy a néhány négyzetméteres kényszervágóhídból mára egy több mint húszezer négyzetméteren működő sertés vágó- és húsfeldolgozó üzemmé fejlődtünk. Magamról talán a legfontosabb, hogy elkötelezett híve vagyok – szűkebb értelemben – a saját üzemem folyamatos építésének – tágabban véve –, a hazai sertéságazat talpon maradásának, fejlesztésének. Nagyon fontosnak tartom a hazai húsipar sajátosságainak megőrzését a termékek előállítása során.

Hogyan választott szakmát, miként alakult a pályafutása? Melyek voltak a Babati és Társa Húsfeldolgozó Kft. fejlődésében a legfontosabb mérföldkövek?

Zalaegerszegen születtem. A szüleim gazdálkodók voltak, édesapám ötven-hatvan sertést vágott évente. Megkedveltem az állattenyésztést, jelentkeztem a Zalahúsnál ipari tanulónak. Szombathelyen végeztem a Hevesi Ákos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben. Hentes- szakmunkás-bizonyítványt kaptam, két évvel később érettségi vizsgát tettem, majd 1998-ban hentes és mészáros mestervizsgát szereztem. Kezdetben a Zalahúsnál dolgoztam, nagyon érdekelt a szakma, beletanultam mindenféle ágába. Abban az időben nem az volt a szokás, hogy segítették, oktatták volna a kezdőket, úgy kellett ellesni a szakmát. Jó voltam a gyártástechnológiában, a vágásban, a csontozásban. 1980–82-ig Zalaegerszegen a számviteli főiskola kihelyezett tagozatát végeztem el, itt szereztem felsőfokú anyag- és áruforgalmi végzettséget. Ezután a Zalaegerszegi Állami Gazdaság Húsüzemébe kerültem, melynek később vezetője lettem, itt már hatvan emberrel dolgoztam. Innentől – leginkább önerőből – folyamatos képzés volt az életem. 1990-ben kerültem Körmendre, egyéni vállalkozóként kezdtem el dolgozni. 1991-ben megvásároltam egy akkor húszéves, megviselt, lepusztult állapotban lévő, 240 négyzetméteres kényszervágóhidat. Az első két évben sertések és szarvasmarhák kényszervágását végeztem, a termelt húst a hatósági húsboltokon keresztül értékesítettem. Másodmagammal napi tizenkét szarvasmarhát vágtam és szállítottam ki – volt tennivalóm elég. Később a megfelelő engedélyek beszerzése után beindítottam a sertés-, majd a marhavágást.

Hogyan élték meg az EU-csatlakozást?

Amikor csatlakoztunk az EU-hoz, meg kellett felelnünk az uniós előírásoknak. Én akkor az egész üzemet átterveztem, és kiviteleztem az átalakítást. Akkoriban pénzszűkében voltunk, úgyhogy a technológusi feladatoktól kezdve mindent én tartottam a kezemben. A teljes felújítás 820 millióba került, ennyi adósságot kellett lassan ledolgoznunk, kigazdálkodnunk. A folyamatos fejlesztésnek, fejlődésnek köszönhetően ma az üzem több mint 20 ezer négyzetméteres területen működik, jelenleg naponta 300 sertést tudunk levágni, 15 tonnát darabolni, és tíz tonna húskészítményt előállítani biztonságosan. Az üzemben mindent számítógép vezérel, a főző-füstölő az országban egyedülálló, különleges technológiával működik. Véleményem szerint kiemelkedő minőséget csak megfelelő, korszerű feltételek mellett lehet előállítani. Úgy gondolom, mi nagyon jó technológiával dolgozunk.

Hol tart jelenleg a Babati és Társa Kft.?

Ma a Dunántúl egyik legkorszerűbb üzeme a miénk, 150 embernek nyújtunk hosszú távon biztos megélhetést. Saját bolthálózatunk tíz üzletből áll, amelyek szerte a Dunántúlon megtalálhatóak. A Babati és Társa Kft. Nyugat-Magyarország egyik legjelentősebb húsipari vállalkozása, fő tevékenységi területe: sertésvágás, friss hús és húskészítmények gyártása, csomagolása, termékek raktározása, értékesítése és kiszállítása. Késztermékeink nagykereskedelmi partnereinken keresztül és saját üzleteinkben kiskereskedelmi értékesítéssel jutnak el a fogyasztókhoz. Termékeinkkel jelen vagyunk az egész Dunántúlon, szállítunk a kereskedelmi láncok boltjaiba is. Export tevékenységünket jelenleg a horvátországi kivitel jellemzi, ahol közel hatvan üzletben lehet a termékeinkhez hozzájutni. Folyamatosan képezzük magunkat, egyediségre, innovációra törekszünk, például szeretnénk rostokat, antioxidánsokat bevinni a termékekbe. Sikeres pályázatok esetén volna lehetőség a korszerűsítésre, az innovációra. A kutatás-fejlesztéssel felvehetjük a versenyt más országokkal a biztonságos sertéstartás és termelés terén, és megfelelő minőségi garanciát tudunk nyújtani. Ehhez természetesen korszerű berendezéseknek, eszközöknek kell rendelkezésre állniuk.

Többek között ennek jegyében rendezünk novemberben a VHT égisze alatt egy nemzetközi konferenciát, amelyet még a terméktanács alelnökeként kezdeményeztem. A rendezvény témája a magyar sertéshús, annak fogyasztása, illetve az azzal kapcsolatos tévhitek, amelyeket el kell oszlatnunk a fogyasztók fejében. A konferencián minden területen elemezzük a hiányosságokat, megfogalmazzuk a feladatokat, kitűzzük az elérendő célokat. Ugyanis, ha nem tudjuk, milyen irányba megyünk, illetve el sem indulunk, akkor sose érünk el sehová. Célom, hogy szilárd alapokat teremtsünk, amire építve garantálhatjuk a biztonságos termelést, feldolgozást.

Melyek voltak a legnagyobb nehézségek, kihívások, illetve sikerek a cég életében?

Az eddigi legnagyobb kihívás az EU-csatlakozással járó követelményeknek történő megfelelés volt. Sikerként könyvelhetjük el, hogy ezeket a feltételeket sikerült teljesítenünk, és így EU-s üzemmé váltunk. Azóta is mindennapos feladat számunkra a fennmaradás és a további fejlődés. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy százszázalékos magyar tulajdonú vállalkozásként, jelentős munkahelyteremtő üzemként működünk.

Mi hajtotta, motiválta pályafutása során?

Azt, amibe belekezdek, szeretem jól csinálni, mindennap ennek szellemében végzem a munkámat. Mindent elkövetek, hogy biztonságos, egészséges termékeket készítsünk. Nagy kihívás, nehéz feladat, hogy az ember mindig jó minőségű termékeket adjon ki a kezéből. Ahhoz, hogy fejlődjünk, egyre tökéletesebbet készítsünk, jobbat, nagyobbat, szebbet, jobb minőséget állítsunk elő, alapos felkészültségre van szükségünk. Nincs megállás, folyamatosan képeznünk, fejlesztenünk kell magunkat. Aki nem teszi ezt, menthetetlenül lemarad a versenyben. Mi nem sajnáljuk erre az időt, sokat foglalkozunk kutatás-fejlesztéssel közös erővel a német kollégákkal, megosztjuk a tapasztalatainkat. Fejlesztettünk együtt termékeket nálunk is, náluk is. Tulajdonképpen nekem már nem kellene csinálnom semmit, a lányom és a fiam is az üzemben tevékenykedik, de a szakmai kihívások nem hagynak nyugodni. Elkötelezett vagyok, állandón jobb, szebb, biztonságosabb termékeket szeretnék létrehozni, és ehhez a szükséges feltételeket megteremteni.

Hogyan fogalmazná meg tömören a szakmai ars poeticáját?

Mindig talpon maradni, fejlődni és eredményesen működni.

Ön szerint milyen vezetői erények fontosak egy cég sikeres működtetéséhez?

Határozott fellépés és kiváló társadalmi kapcsolatok szükségesek hozzá. Én ilyen vezetőnek tartom magam.

Milyen a családi részvétel jelenleg a vállalat vezetésében? Ki veszi majd át a stafétabotot?

Cégünk családi vállalkozásként működik. Mindkét gyermekem – Babati Veronika és ifj. Babati Zoltán – aktívan részt vesz a vállalkozás irányításában. Reményeim szerint az üzem működtetését is ketten veszik majd át, és vezetik tovább a céget.

A cég irányítása mellett milyen társadalmi funkciókat tölt be?

2009–2010-ben elnöke voltam a Vállalkozó Húsiparosok és Húskereskedők Szövetségének, a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanácsban (VHT) 1995-től elnökségi tagként, 2010-től alelnökként, 2016 júliusától pedig elnökként tevékenykedem. 2010-től aktívan közreműködöm a körmendi Lions Club munkájában, amelynek egy-egy évre elnökévé, illetve országos zónaelnökévé választottak. A 2012-ben megalapított Agrárkamara Vas megyei alelnökeként munkálkodom, aktív tagja és elnöke vagyok a Rábavölgye Vadásztársaságnak, a körmendi Football Club örökös elnökének választottak.

A VHT elnökeként milyen célokat tűzött ki a szervezet elé?

Röviden, hivatalosan: szeretnék a szervezet munkájában nagyobb összhangot teremteni az elmélet és a gyakorlat között, fenntartva a szervezet ágazati érdekegyeztető és érdek-képviseleti tevékenységét. Egy szakmaközi szervezet nagyon sokat tud azzal segíteni, hogy egy asztalhoz ülteti az ágazat piaci szereplőit, a termelőt, a feldolgozót és a kereskedőt, és az eltérő szempontokat figyelembe véve összhangot teremt és elősegíti az összefogást közöttük – mert összefogás nélkül nem mennek rendben a dolgok. Emellett a terméktanács támogatja az általános forgalmi adó (áfa) további csökkentését. Erre azért lenne szükség, mert a tőkehús forgalma ugyan nőtt az év eleji áfacsökkentés következtében, azonban ezzel párhuzamosan a húskészítmények iránti kereslet visszaesett. A tőkehús kereskedelme harminc százalékkal nőtt azt követően, hogy a sertés tőkehús áfája 27 százalékról öt százalékra mérséklődött. A vágásból felhalmozódó melléktermékeket viszont a feldolgozók nem tudják maradéktalanul felhasználni a hústermékek iránt csökkenő igény miatt, ezért tárolniuk kell. Ennek a problémának a megoldását reméljük a készítmények ötszázalékos áfakörbe sorolásától. Az ágazat valamennyi szereplőjének közös érdeke, hogy minél inkább visszaszoruljon a tisztességtelen forgalmazói magatartás, és hatékonyan lépjenek fel az engedély nélkül működő üzemek ellen.
Probléma az is, hogy a magyar húsiparnak szinte alig van lehetősége a különböző pályázatokon való részvételre, mivel általában hiányzik az önerő, és a hitelkondíciók gyakran nem megfelelőek. Saját erőből nem képesek a cégek a szükséges fejlesztéseket végrehajtani, emiatt még a belföldi piacon sem tudják felvenni a versenyt a környező országok cégeivel. Ennek következménye pedig az import növekedése. Mindezek mellett fontosnak tartjuk, hogy egységesítsék és egyszerűsítsék az ágazatra vonatkozó szabályokat.

Köztudott önről, hogy aktív karitatív tevékenységet folytat, cége is erős a társadalmi felelősség területén. Említene néhányat az ilyen jellegű tevékenységi köréből?

Tavaly egy szellemi fogyatékos gyermekeknek otthont adó intézményt támogattam pénzzel és szolgáltatásokkal. Szintén anyagiakkal segítettem többedmagammal egy szívátültetésre váró körmendi beteget. Tagja vagyok, egy ideig elnöke voltam a helyi Lions Clubnak. Elnökségem alatt pénzadománnyal, illetve termékekkel támogattam a tiszai árvíz és a vörösiszap áldozatait. Az utóbbiak javára jótékonysági bált szerveztünk, amelyen 1,6 millió forintot gyűjtöttünk a károsultaknak. Idén a vonyarcvashegyi nyaralómban teljes ellátással üdültettem fogyatékos gyermekeket.

Mi motiválja a karitatív tevékenységét?

Az emberi szeretet. Nagy szavak, de ha nem így lenne, nem adnék a rászorulóknak semmit. Mivel így érzem, ezt látom helyesnek, segítem azokat, akiknek szüksége van rá. Jó érzéssel tölt el, ha támogatom őket.

Elválasztható egymástól az üzlet és a karitatív tevékenység, a „szeretet”?

El lehet, és el is kell őket választani. Az üzlet, az üzlet, a szeretet, az szeretet. Teljesen másképp kell kezelni őket, ha ez nem sikerül, akkor abból nagy probléma keletkezik, mert mindkettő súlyosan sérül.

Milyen hobbi(k)nak hódol?

Hobbira nem jut sok időm, a társadalmi életben vállalt aktív részvételem nyújt kikapcsolódást. Mind a vadászattal, mind a lovasfogat-hajtással szívesen töltöm a kevés szabadidőmet.

Milyen célokat szeretne még elérni? Mi az, amit feltétlenül szeretne megvalósítani?

Azon dolgozom, hogy a hazai sertéságazat fejlődjön, eredményesen működjön. Azt gondolom, elégedett lennék, ha Magyarországon egy stabil, eredményesen működő sertéságazatban működhetnénk. Tevékenységemet a biztonságos élelmiszer- előállítás, a hazai ízeket megőrző termékek gyártása és a biztos megélhetést nyújtó munkahely megteremtésének és megtartásának érdekében végeztem és végzem a jövőben is.