- Mi volt a tavalyi év legnagyobb kihívása az élelmiszeriparban? Hogyan teljesített az ágazat 2023-ban, mekkora volt az ágazat forgalma volumenben, értékben?
A 2023-as év sok nagy kihívást hozott a hazai élelmiszergyártóknak; a praktikusan egész éven tartó, folyamatos és szignifikáns forgalom csökkenés nehéz helyzet elé állította a legtöbb gyártót. Történt mindez úgy, hogy az input költségek továbbra is növekedtek, még ha nem is olyan kiugró extrém mértékben, mint 2022-ben, de azért látványosan. Ezen felül újabb külön terheket is kaptak az ágazat szereplői, amik közül a kiterjesztett gyártói felelősségi díj bevezetését és uniós összehasonlításban kiugróan magas mértékét tudnám először kiemelni.
Az ágazat teljesítményét mutató adatsorok még nem állnak rendelkezésre, de már most látható, hogy negatívan zártuk az évet volumenek tekintetében. Novemberig feldolgozott adatok szerint több, mint 5%-kal csökkent a hazai élelmiszer-kiskereskedelmi értékesítés volumene az előző év azonos időszakához képest. Az ágazat termelési volumene is közel 10%-os csökkenést mutat, amiből egy még kedvezőtlenebb folyamatra tudunk következtetni. A kiskereskedelmi értékesítés csökkenése ugyanis alacsonyabb, mint a termelési kibocsátás volumencsökkenése, amiből arra lehet következtetni, hogy az import nőtt, a hazai gyártók piaci részesedése romlott.
A csökkenések számszerű értékeinél azt is érdemes figyelembe venni, hogy 2022 második féléve óta folyamatos a csökkenés, tehát már a bázis értékek is alacsonyabbak, a csökkenés nagyságrendjét és komolyságát ez tovább fokozza. A hagyományosan jobban teljesítő export sem tudott már tavaly annyit húzni az ágazat összteljesítményén, itt is alapvetően visszaesést tapasztaltunk.
- Melyek azok a fontos körülmények, amelyek meghatározzák az élelmiszeripar versenyképességének megőrzését?
Bízunk benne, hogy a értékesítési forgalom csökkenése megáll és idén már stabilizálódik a piac. A legfontosabb input tényezők esetében is az ár-stabilitás a gyártók reális reménye: az áram, a gáz, mint a legfontosabb energiahordozók árai megnyugodni látszanak és ha már nem is térnek vissza soha a 2022 előtti szintre, de újból kiszámíthatóbb, tervezhető kezd válni az árak alakulása. Az élelmiszergyártás alapanyagai terén is hasonló trendet várunk.
Még ennél is kevésbé lehetünk optimistábbak a finanszírozási területeken. A hazai élelmiszergyártás komoly fejlesztésekre szorul, talán nem túlzás úgy általánosítani, hogy le vagyunk maradva a korszerű technológiák, termelési rendszerek területén. Az energiahatékonyság már megjelent tavaly, de ezen felül is sok olyan részterülete van a gyártásnak és a termékfejlesztéseknek is, ahol fejlődni kéne, hogy ne maradjunk le európai versenytársainktól. A fejlesztésekhez szükséges források, a hitelezés is kifejezetten megdrágult, így a vállalkozások számára még inkább nehéz előteremteni a szükséges pénzügyi kereteket. Többek számára már a megdrágult forgóeszköz finanszírozás is kihívást jelent, a beruházások elérhetetlenül távolba kerülnek. Segíthet a helyzeten, ha idén a tervek szerint megnyílnak az élelmiszeripari gyártók számára dedikált uniós és hazai fejlesztési pályázatok.
A hazai élelmiszergyártás versenyképességét a világpiaci folyamatok mellett meghatározzák a hazai szabályozások, intézkedések is. Ezen a téren állunk talán most a legrosszabbul. A tavaly bevezetett új kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) és a kötelező visszaváltási (DRS) díjak beépítése a költségstruktúrákba még idén folytatódni fog. Ehhez járulnak majd hozzá további extra terhek, úgy, mint pl. a hulladékgazdálkodással összefüggő környezetvédelmi biztosítási kötelezettség, vagy a kiberfelügyeleti díj és a hozzá kapcsolódó többlet adminisztráció. Bár az előzőekhez képest kisebb, de ugyanúgy terhet jelent a zsugorflációs kormányrendelet szerinti újabb adatszolgáltatási kötelezettség is a cégeknek, és továbbra is velünk lesz a Neta, aminek a népegészségügyre gyakorolt eredményességét továbbra sem látjuk, de adóként megjelenik az érintett termékeket gyártóknál.
- Mit terveznek annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjanak a folyamatosan változó piaci környezethez?
A fejlett, erősebb vásárlóerővel rendelkező piacokon a fenntarthatósági szempontok fokozatosan törnek előre. A fogyasztói döntéseknél egyre inkább meghatározók lesznek a fenntarthatósági szempontok mind a termék, mind a gyártó részéről. Az EU jogalkotási menetrendjében (Farm 2 Fork stratégia) már készültek is volna a fenntarthatóságot különösen pl. a zöld kommunikációt, szabályozó eszközök. Ezek ugyan elakadtak tavaly és a közelgő EP választások miatt már idén első félévre nem is várható előrelépés, de az új Parlament és az új összetételű Európai Bizottság minden bizonnyal hamar elő fogja ezeket a félrerakott dossziékat.
Itthon a helyzet ennél nehezebb, ugyanis a fenntarthatóság még a gyártók többségénél nem került be a prioritások közé. Ennek okai főként abban keresendők, hogy sokkal égetőbb kihívások tornyosulnak a gyártóknál a finanszírozás, az értékesítés csökkenése, vagy akár az alapvető fejlesztések és beruházások esedékessége képében. Sokaknak ezért a „zöld” fejlesztések egyszerűen túl távolik még. Pedig el kell kezdeni foglalkozni a fenntarthatósággal is, ha nem akarjuk, hogy még egy újabb részterületen lemaradjon a magyar élelmiszeripar a versenytársaktól.
A FÉSZ keretein belül ezért idén is prioritásunk lesz a hazai szabályozói környezetre hatni a versenyképességünk megőrzése érdekében, hogy a lehetőségek szerint minél kevesebb olyan hazai sajátosság, vagyis nehezítő tényező legyen, ami más EU tagállamokban nem nehezíti a gyártók működését. E mellett szorgalmazzuk az uniós és hazai pályázati források életszerű kiírásait.
A gyártók felé igyekszünk minél kézzel foghatóbban megjeleníteni a folyamatosan bővülő fenntarthatósági elvárásokat, valamint a digitalizáció, és akár már a mesterséges intelligencia adta lehetőségekben rejlő potenciálokat is, hogy fel tudjanak készülni az előttünk álló kihívásokkal teli időszakra.
Az interjú rövidebb változata a Store Insider 2024/1-2 számában jelent meg.
