A magyarmezogazdasag.hu cikke szerint annak ellenére, hogy minden sejtünk számára nélkülözhetetlen üzemanyag a glükóz, ebben a formában egyáltalán nem válik előnyére a testnek. A cukor egy koncentrált, kristályos anyag, ami híján van minden vitális összetevőnek, amelyek a szervezet számára szükségesek lennének.

A máj hamar elfárad

Az étkezési cukor 50%- a fruktóz, amit csak a máj képes metabolizálni, glikogénné alakítani és tárolni a későbbi felhasználás reményében. Naponta néhány szem gyümölccsel el is boldogulna, viszont amikor több étkezés alkalmával szembesülnie kell a feldolgozott ételekbe rejtett temérdek fruktózzal, nem tehet már mást, mint hogy zsírsavakká alakítva leparkolja a zsírsejtekbe, hiszen a saját raktárai már színültig megteltek.

A máj egy különleges szerv, rengeteg feladata van, és csak ideiglenes, méghozzá eléggé véges tárolási kapacitással rendelkezik. Tehát a létrehozott zsírokat a lehető legkörültekintőbben el kell távolítani, különben baj lesz. Ami elromolhat, az el is romlik. Így aztán gyakran nem sikerül tökéletesen kilöknie magából az összes zsírt és a máj elkezd fáradni, szenvedni, végül mindez a nem- alkoholos eredetű zsírmáj diagnózisában fog kicsúcsosodni.

Kardiovaszkuláris problémák

Valójában a telített zsírok és a koleszterin helyett a cukor a fő bajkeverő az erek tönkretételében. Az odasereglő koleszterin és más sejtes elemek csak a sérüléseket mennek kijavítani. Természetesen az ér belső felülete ettől lényegesen megváltozik. Megvastagodik (ezáltal csökken az ér átmérője), törékenyebbé és rugalmatlanabbá válik, főleg miután a vérben keringő kalcium is elkezd beépülni. A magas vércukorszint következtében pedig a vérlemezkék könnyebben összecsapzódnak, ami megnöveli a trombusok kialakulásának kockázatát.

A cukor emellett megköti és visszatartja a vérben a koleszterint. A cukorfogyasztás növekedése tehát párhuzamban állítható a koleszterinszint emelkedésével is. Sőt, már egy kis mennyiségű cukor elfogyasztása is kérlelhetetlenül megemeli a trigliceridszintet. A cukor mindezek miatt megkérdőjelezhetetlen rizikófaktora a szívbetegség kialakulásának.

Inzulinrezisztencia és cukorbetegség

A gyorsan felszívódó szénhidrát hirtelen emeli meg a vércukorszintet. Ekkor a szervezetnek inzulinra van szüksége, hogy elhárítsa a vészhelyzetet, hiszen a magas vércukorszint drámai következményekkel járna. Ezt a hasnyálmirigy is tudja, és rögvest küldi ám az inzulinkatonákat, hogy visszaverjék a glükóz támadását. Az életveszélyes helyzethez illően olyan hatalmas sereget állít csatasorba, hogy biztos legyen a győzelem. Nem arról van szó, hogy nem szeret veszíteni, hanem egyszerűen nem engedheti meg magának. Ennek azonban idővel hatalmas ára lesz. A többszáz évre tervezett mirigyünk már akár néhány évtized alatt teljesen kimerülhet, ami után már nem tud elegendő inzulint szolgáltatni. Ilyenkor már külső forrásból kell pótolni az inzulint,  és így mesterségesen, gyógyszerekkel szabályozhatjuk a vércukorszintünket.

A sok cukorfogyasztás követkeményeképpen a sejtek inzulinreceptorainak érzékenysége lecsökken, a sejtek éheznek. Ekkor a hasnyálmirigy többlet termeléssel igyekszik kompenzálni, de ez még egy rövid időre sem jelent „megoldást”. Hiszen itt nem az inzulin valódi hiányáról van szó. A cukor jelen van a vérben, inzulin is van, ami segítené bejuttatni a sejtekbe, de már nem működik az eredeti útvonal.

A metabolikus szindróma pedig csak egy kis ugrásra van az inzulinrezisztenciától, és ilyenkor már a következő lépcsőfok is szépen kirajzolódik. Tehát az inzulinrezisztencia jelenségét komolyan kell venni, mert ha változtatás nélkül folytatjuk tovább a megszokott életvitelünket, abból egészen biztos, hogy cukorbetegség lesz. Sőt, ahogy nemrégiben kiderült, nem is csak a II. típusú cukorbetegség növeli meg fokozott mértékben a demencia illetve az Alzheimer- kór kialakulásának lehetőségét, hanem már az enyhén magas vércukorszint is fontos rizikótényezőnek számít.

Daganatos betegségek

A cukor egymaga képes létrehozni és fenntartani rákos elváltozásokat. Jelenléte mellett gyakrabban alakulnak ki a testben szabad gyökök, károsodnak a mitokondriális funkciók, illetve képződnek abnormális sejtek. Utóbbiak szaporodásába sokkal nagyobb eséllyel csúsznak aztán hibák, ezzel is fokozva a rákos elváltozások létrejöttének esélyét. A cukor táplálja a rákos sejteket, ami számottevően hozzájárul a daganatok dinamikus növekedéséhez. Az inzulin - kiváltképpen, ha még PIK3CA génmutáció is társul a folyamathoz - szintén kulcsfontosságú szerepet tölt be ebben a folyamatban, mivel a magas inzulinszint is hozzájárulhat a rákos elváltozások kialakulásához és elfajulásához.

Ezek után már világos, hogy a tudósok miért vélik, hogy szoros kapcsolat van a cukorfogyasztás és több rákfajta (vastagbél-, hasnyálmirigy- emlő- , méh-, petefészek-, prosztata-, tüdő- , agyrák valamint a leukémia) között. Bármilyen daganat esetén ajánlott a cukorfogyasztás elhagyása vagy legalább mérséklése.

Elhízás

A felesleges energia, amit nem tud felhasználni a szervezet, magától értetődően elraktározódik - glikogén és zsír formájában - nehezebb időkre. Különösen igaz ez a fruktózra, ami megnöveli a zsírképzést a májban. Ezek a zsírok a has tájékán rakódnak le megnövelve ezzel a zsigeri zsírszövet kiterjedését, ami a szervezet legrizikósabb zsírszövete, különösen a szívbetegségek kialakulásának szempontjából. 

A cukor ezeken kívül is rengeteg negatív változást generál az anyagcserénkben és a szervrendszereink működésében.

A borítókép forrása: Pexels.com