Egy 2002-es perui régészeti útja során Matthew Sayre, Ph.D., a Dél-Dakotai Egyetem (USD)antropológia tanszékének adjunktusa általa még sosem látott, óriási magokba botlott. Kiderült, hogy a perui borsfáról származnak. A későbbi ásatások Cerro Baul, az ősi wari város tetején egy régi sörfőzdéhez vezettek, ahol a perui borsfa több ezer magjára bukkantak – ezeket 1000 évvel ezelőtt az ókori civilizáció sörfőzéshez használta fel.
A Chicagói Field Múzeum munkatársai gondoltak egyet, és az ősi ital jelenkori elkészítésébe és értékesítésébe kezdtek. A sört a Cerro Baulban talált bizonyítékok alapján állították elő.
A világon az Amerikai Egyesült Államokban érhető el a legtöbb sörtípus. Ez főleg az ország virágzó kézművessör-kultúrájának köszönhető. A kézműves sörök változatos összetevőik és sokféle erjesztési metódusuk miatt különböznek annyira a „main stream” típusoktól. A szóban forgó wari sör például azért egyedülálló, mert perui borszemekből, és lila kukoricából készül.
Aaron Mayer, az USD hallgatója, aki Sayre mellett folytatja tanulmányait, tovább kívánja vinni a warik régmúlt történelmével kapcsolatos paleoetnobotanikai kutatásokat. Az egyetem laboratóriumaiban Sayre és Mayer igyekszik tüzetesebben feltérképezni az ősi warik étkezési szokásait. A közelmúltban más fajta magokat is tanulmányozni kezdtek, amelyeket még réges-régen szintén felhasználhattak a főzési folyamatban.
A sör a Field Múzeum Field Bisztrójában csapra verve és palackozott formában is elérhető lesz, illetve a kijelölt viszonteladóknál is megvásárolhatóvá válik. A múzeum csütörtökön a maga Hop To It (lefordíthatatlan szójáték, mivel a „hop” egyszerre jelent szökdécselést és komlót is) nevű rendezvényen fogja nyilvános keretek között piacra bocsátani a Wari Ale-t.
